Caroline születésnapi partija a Forbes házban

Húsz éves lettem! Atya ég, már ennyi idős vagyok és húsz évből kettőt vámpírként húztam le. Az idő olyan gyorsan halad, szinte tegnap volt az autóbalesetem és a valódi halálom. Még tisztán emlékszem Matt aggódó arcára, Tyler ordítására és arra, ahogy Katherine kecsesen belibegett a kórterembe és megfojtott egy párnával. Nem a legszerencsésebb halál, de mindennek a jó oldalát kell nézni. élek és ez a legfontosabb. Sajnálom, hogy nem vagyok ember. Mint mindenki más én is egy szerető családot képzeltem el, sok-sok gyereket, ahogy anyának szólítanak és később unokákat, akiknek mesélhetek a fiatal koromról, amikor még egyfolytában pörögtem. Szép álom, de tudom, hogy soha sem válhat már valóra. Valószínűleg ezért védem annyira Elenát és Bonniet. Ők még átélhetik azt, amit tőlem elvett a sors. Vagyis Katherine. Viszont erős, gyors és harcképes lettem, amiért viszont áldom is azt a nőt. Nem túl szimpatikus, de akkor is képes jót tenni, ha azt hiszi, hogy rosszat csinál. Furcsa, de így legalább egy örökkévalóságon át együtt lehetek Tylerrel. Már ha Klaus végre leszáll rólam és Ő pedig hazajön, mentesülve a kötődéstől. Klaus annyi mindent elrontott, de még is azt hiszi, hogy valami csekély esélye van nálam. Miért? Lekezelő, visszautasító és esetenként vérbunkó vagyok vele, de Ő mégis mindig visszajön. Az agyamra megy. Fel sem tűnik neki, hogy jelen pillanatban ízig-vérig egy másik személyt szeretek.De most nem az utálkozásnak és a fortyogásnak van itt az ideje. Ma ünneplés és bulizás lesz. Anyát el is küldtem az egyik barátnőjéhez. Mondtam neki, hogy nem akarja látni "érdekes" állapotban lévő fiatalokat. Rossz megfogalmazás, mivel van olyan vendégem is, aki már száz fölött jár. Igazán jól tartják magukat...
Egy héttel a Nagy Nap előtt elindultam, hogy minden szükséges hozzávalót beszerezzek. A legtökéletesebb házigazda szerettem volna lenni. A díszítőelemektől kezdve a piáig minden a házunk pincéjében várta, hogy felhasználásra kerüljön. Éjjel alig bírtam aludni, így korán hozzáláttam a dekorációnak. A szomszédok nem nagyon örültek az egymás után csapódó ajtóknak, de majd kapnak a tortából és lenyugszanak. A ház szebb volt, mint valaha. Kétség sem fér hozzá, hogy zseniálisan meg tudom tervezni a dekorációt. A nappali közepéről eltoltam a hosszú kanapét, hogy legyen több hely. A tévét inkább a padlásra vittem, nehogy valaki józan illetve kevésbé józan állapotában kárt tegyen benne. Szerintem így is ki fogok kapni a serifftől. Semmi jóra nem számítok az estével kapcsoltban. Abban azért reménykedem, hogy a vérszívást lehúzhatjuk a "problémák" elnevezésű listáról. Sok vámpír lesz, de csak tudják már magukat kontrollálni.
A konyhában hosszú svédasztalt állítottam. Ezerféle sütemény és szendvics. A konyhapulton puncs, vodkanarancs és erősebbnél erősebb alkoholos italok várták, hogy felbontassanak.
- Kész! - puffantam le a kanapéra és kifújtam a levegőt. El is fáradtam, pedig még hátra van az éjszaka. Az egyetlen dolgom az volt, hogy várjak és várjak...

Meglepődtem, mikor egy meghívót szedtem ki postaládámból. Nem tudtam, hogy hivatalos lennék valahova is. Izgatottan bontottam ki a szépségesen meg írott borítékot s kihajtogatva a benne lappangó papírost széles vigyorra húztam ajkaimat. Nem várt buli lesz s azt is tudom a cím alapján, hogy hol. Van pár napom arra, hogy keressek valami frappáns ajándékot egy ismeretlen lánynak, na meg valami ruhát.
Eljött a nagy nap, vagyis annak estéje. Nos kissé izgatottan kopogok a sötétes utca széles járdáján. Igen kopogok. Egy kényelmes, öt centis sarkú szandált vettem fel. Harisnyát nem csípem, így azt odahaza hagytam. Imádom a test ápolókat, így lekentem lábaimat, karjaimat kókuszos, vanilliás krémmel. Az táplálja a bőrt s selymessé teszi tapintását. Izgatottan mérem néha- néha végig. Szokatlan nekem, hogy térdemig leérő sztreccs nadrág így hozzám simul. Ez tetszett legjobban.. Imádom a mélykék színt, főleg ha azon ezüstös oldal minta csillog, mint például egymásba érő csillagok. Elérve az ajtót, na meg a lakást, ahol elméletileg meg lesz tartva a bulika, gyorsan meg igazgatom mélyen dekoltált sárga felsőmet. Vállaimon egy- egy strassz kövekből kirakott medalion fogja össze a vékony anyagot, mely hasítva lóg le karjaimon. Felsőm hasi részén van egy fliterres számjegy. Megrázva jobb kezemet, hogy karkötőm le csusszanjon, kézfejemről megnyomom a csengőt. Balomban tartom az ajándékot. Mögöttem rosszalló morgást hallok.
- Aha… talán meggondoltad magadat?- csendül halkan hangom s hátra sandítok jobb vállam felett. Még sosem volt alkalmam meglesni mesterem arcát… sőt egész lényét. Ő csak valamit motyog. De piszok jól néz ki. Varjú fekete haja talán derékig ér neki, s azt összefogta laza lófarokba. Horgas orra nagyon aranyos… most ívbe feszül jobb szemöldöke. Arca szabályos... bár álla kissé keskenynek tűnik.. biztos a szakáll teszi. Egyébként határozott vonásai vannak.
- Mit nézel?
- Jó a szerkód.. illik hozzád a fekete ing s nadrág. Mint aki temetésre készül. - jegyzem meg. - Neked fülbevalód is van,- csodálkozom el meg pillantva jobb fülében három arany pontocskát. Ő csak kelletlenül dörgöli meg kecske szakállát, ami nem olyan nagy… de nem is picike.
- Nem szeretem a harsány hacukákat. – feleli, végül nyugodtan s üres tekintete végig mér, s ekekor nyílik az ajtó. Én egyből oda fordulok s előtérbe helyezem a kis ajándékocskát. Igazából nem sok ihletem volt arra, hogy mit vegyek, de csak ki okoskodtam valamit. Vettem egy szülinapra való bögrét, amibe illatgyertyát bújtattam. E mellé egy szerencsehozó kő talizmánt vettem.
- Boldog szülinapot!- szólok vidáman. Nem tudom, hogy hanyadikként érkeztem, de nem is érdekel. Gondoltam meglepem azt aki volt kedves meghívni.