Falls Motel

Marcus & Xiara & Adri

Szóval egy vadász vagy! -mondtam meglepődve. Milyen vadász vagy mármint mikre vadászol? -kérdeztem idegzeten és ránéztem Marcusra. Igen azt teszi! -egyetértettem Marcussal és ránéztem Xi-re. Xi legalább te megértesz nem úgy mint Marcus. -mondtam. Marcus szerintem csak te vagy ebbe a városba a vadász szerintem ha csak nem tudok másikról. -mondtam és elmosolyodtam. Igen én meg xi azok vagyunk csak te vagy az a vadász akivel mert a többi mind rosszul végezte. -mondtam és Xi-vel össze pillantottunk. Xi ismerősnek tűnik neked ,mert én nem emlékszek rá. -mondtam xi-nek és egy darabig néztem Marcust hátha beugrik a képe.

Marcus & Xiara & Adri

- Legalább mi tartsunk össze.- mosolyodom Adrira. - Akik összetartanak nagyobb eséllyel élik túl kedves Marcus. - Társam kérdésére egyből felelek is. - Nos... volt alkalmam össze futni vele pár napja. Beültem egy hangulatos pizzériába, hogy élvezzem a hely hangulatát és emberek között lehessek.. erre ázottan és bunkó módon leült velem szemben s beszélgettünk. Bár nem sokat tudtam meg róla...csak annyit, hogy vadász és eléggé érdekes fajta. - állok fel s igazgatom ruházatom nem kellő gyűrődéseit.
- Hogy mikre vadászott? Farkas emberek, vámpírok.. boszorkányok....- sorolom higgadtan.- Tudod Adri vannak olyan ostoba, ám vakmerő emberek akik tudják hogy létezünk s igyekeznek ellenünk tenni. Tudom, hogy tudsz róluk...de ők egyből neki esnek az ellenfélnek...kegyetlenül gyilkolva azt. Gyűlöletet táplálnak irántunk.. élvezettel szegik fejünket vagy szúrnak karót szívünkbe.- magyarázom, miközben Aquvinsur mellé lépek.- De Ő nem. Inkább trécsel és elemez bennünket. Szerintem.

Marcus & Xiara & Adri

- Szépen körbe írtad mit szoktam tenni. de nem ölök ok nélkül. Nem vagyok hülye, hogy neki menjek a halálnak. - fonom össze karjaimat. Nos az tény, hogy nem érthetek meg egy vámpírt...főleg ha nő.
- Én már feladtam régen, hogy egértsem a női vámpírokat hölgyeim. Ahhoz túl öreg vagyok.- nyilatkozom magabiztosan. - Nos Adri csak sejtettem, hogy nem vagy hétköznapi diák, de azért meglepett a dolog. - a vadászokra tett kijelentésre elmosolyodom. -Semmisem az aminek tűnik. Vannak jó színészek smégjobb játékosok akik vékony madzagon bábokat mozgatnak s biztonságos táévolságból terveznek. - suttogom. Na igen. Mindig van egy váratlan mozzanat. Nem hazudtolta meg magát a sors mikor Xi-vel és Adrival hozta össze. Ám hirtelen megborzongok.
- De hideg van...- tisztára libabőrös lettem. Sőt lehelletem is látszik. Lassan nézek körbe.
- xiara erre semmi szükség nincsen. Elhiszem , hogy erős vámpír vagy. - szólok felé. Nem...ez nem ő... nem felőle jön... látom, hogy fázik. Most már az ajtó felé fordulok s a kis ablakban egy varjú ücsörög. Kíváncsian villantva ránk értelemtől csillogó szemeit.
- Mély álom lepte szemek pattanak fel miközben a félelem lüktet benne. Fél a test... s fél a lélek... fél attól mit nem ismer....nem ismerhet.- hallatszik a lágy hang s most az ajtóra meredek annak kilincse lenyomódik. Denem nyílik. Szerencsére.
- Xiara... vártál még valakit?- kérdem lassan hátrálva.

Marcus & Xiara & Adri

Meglepek egy vadászt aki állítólag a tanárom nos ez számomra nem mindennapi. -mondtam és elmosolyodtam. Marcus ne ijedj meg lehet, hogy Xi kitalált valamit! -mondtam és ránéztem Xi-re, hogy ne ijesztgesse tovább. Ismerősnek tűnik a varjú neked is Xi?-kérdeztem tőle mert ezzel az illetővel már találkoztam. Xi persze hogy mi össze tartunk. -mondtam és mosolyogtam. De Xi tényleg vártál még valakit? -kérdeztem picit megijedve és fázok nagyon. De ha a vadász egyedül van és a vámpír pedig ketten vagy egyedül akkor is a vámpír győz! -mondtam. Hirtelen valaki megfogta a kilincset és hátranéztem vajon ki lehet az! Nézem az ajtót és megszólalok! Tudjátok ki az aki az ajtó előtt van? -kérdeztem a többieket.

Ó ha tudnák, hogy mennyire lusta tudok lenni! Nem szokásom csak úgy kérkedni kapott hatalmammal, amit azon vér adományozott nekem, amit átalakulásomkor nyelhettem. Adri reakcióján jót vigyorgok, miközben már teát töltök magamnak. A hideg meglep s igen... ez nem én vagyok. Marcus szavakban utal rám, míg barátném pillantásaival üzen, hogy be kellene fejeznem. Értetlenségtől halványodó vonássokkal fordulok feléjük.
- De én nem csinálok semmit sem! - ekkor csendül a varjú hangja. Halkan koppan teás kancsó picike asztal közepén, s a vaskos csőr meg kocogtatja a vékony üveget. Ujjaim közé fogom bögrémet s Adri mellé lépek. A varjúról nem szeretnék tudomást venni...de mégis szemem sarkából nézek rá. S Igen.. a kilincset valaki lenyomja s a hang. Ahogy felcsendül akaratlanul is ernyednek el ujjaim. ennek súlyos következményei lehetnek.. sőt lesz is.. bögrém, amit fagyoskodó Adrinak szánok hangos csörömpöléssel törik kisebb s nagyobb szilánkjaira lábam előtt.
- Nem. - nyögöm sápatagon. - Nem vártam senkit sem. - ingatom fejemet miközben teljes egészében a már felfelé ereszkedő kilincsre meredek. - Egy vámpír, aki lebecsüli ellenfele ravaszságát, erejét és tudását, önmagát meg az egekbe magasztalja könnyűszerrel eshet el egyetlen egy tapasztalt vadász ellen folytatott küzdelemben. Ha erősek is vagyunk, okozhatnak meglepetéseket a halandók. Ha ketten vannak a vámpírok.. az más. De ott se...lehet..- dadogom kissé zavartan.
Nem tudom ki lehet. Nem tudnám megnevezni. Lassan hátrálok Adri mögé s vállait fogva simulok hátának.
- Ezt a varjat álmomban láttam. Ne kérdezd, hogy mit jelent az ittléte. - suttogom.
Fekete kesztyűbe bújtatott ujjak simulnak az üvegre nyomtalanul. Reszketek. Vérem akaratom ellenére pezsegni kezd. Ekkor kattan belűről a zár s a kulcs önmagától fordul kellő irányba.
- Marcus! Adri! ne engedjétek, hogy bejöjjön!- sikítok fel ijedten.

- Nem mintha nekem mindennapi lenne az, hogy vámpír az esetleges diákom.- felelek Adrinak. Furcsaság van itt bőven és a hideg kezd elviselhetetlen lenni. Ha nem Xiara játszadozik, akkor valaki más. Szőke barátnéja nem.. Ő nem nézki olyannak, aki csak miheztartás végett megmutassa képességeit. De leginkább valami érzék csalódásra tippelek. Tehát a kinn várakozó, bebocsátást kérő személy van olyan erős, hogy képes hármunkra valami erőt kifejteni amitől hideget érzünk. Vagy ez nem bűvölet? nem tudnám megmondani.
- Hogy az a tollseprű nem reppen el...- mondanám tovább, mikor Xiara közli, hogy Ő nem mesterkedik most semmiben sem, sőt nem is várt mást rajtunk kívül.- Na és az odakinti tudja ezt?- teszem fel egyszerű kérdésemet, aminek válasza egyértelmű: Nem.
~ Nem bír bejönni... szerencsére. Addig nem jöhet be míg be nem engedjük. ~ nyugtáznám magamban, de ez csak akkor ad némi előnyt, ha nem lennének vámpírok velem. Így a beengedés..nos nem feltétlenül szükséges.
Éles csörömpölésre kapom két társam felé fejemet. Nem vártam zörejt s most hogy a bögre maradványai szét repültek lábunk között s a tea foltja ott csillog közöttünk...meg bizonyosodhatok, hogy ez nem csak elme trükk.. hiszen a padlón lévő kicsiny tócsa kezd dermedni.
- Erőviszonyok megállapításához, és annak elemzéséhez korántsem a legjobb időt választottátok lányok. - bökök fejemmel a felfelé mozduló kilincsre. Xiara nem tudja megmondani ezek szerint ki van kinn s szeretné kinn tudni. Fél. Látszik rajta. Most már biztos vagyok benne, hogy egyikőnk sem szeretne szembe kerülni avval az izével.
- Mi?-!- hallom hogy kattan valami s tényleg.. a zárban lévő kulcs önálló életre kélve fordul el, a zár nyelvet vissza húzó technikát mozgásra keltve. Nem is kell gondolkodni, hogy mi lesz abból, ha újra lenyomódik a kilincs. Nem rendelkezem ember feletti gyorsasággal, de bennem felszabaduló adrenalin gyorsabb reakcióra bír s mikor fülembe cseng Xiara sikítása szó szerint az ajtó felé sietek s ha még időben érem el azt vissza fordítom a kulcsot. Már ha sikerül.

Marcus & Xiara & Adri

Értem Marcus. -fordulok felé picit megijedve, hogy most mi lesz. Én nem játszadozok! -mondtam és Xi fele fordultam. Megyek és meg nézem ki az! -mondtam a többieknek. megindultam az ajtó felé és mentem mikor oda értem megfogtam a kilincset! Sejtem hogy ki lehet ez a váratlan vendég! -mondtam és hátra néztem rájuk. Marcus ez hülye kérdés még jó, hogy nem tudja. -mondtam és mosolyogtam rá. Megfogtam a kilincset mikor nem tudom, hogy de kizáródott az ajtó! Hirtelen hátra léptem egyet félelmembe ! Tényleg jó ötlet Marcus ha kinn marad az illető. -mondtam és néztem Marcusra. Láttam a többieket ahogy néznek rám és fáznak meg félnek ahogy láttam őket én is megijedtem. Csak nyugodjunk meg és jöjjünk rá hogy ki ez az illető. -mondtam nekik.

- Adri... ne nyisd ki!- kérem. De látva, hogy a lány vissza hőköl és Marcus becsukja az ajtót kifújom levegőmet. Ekkor a madár felkárog s lassan aláhullnak tollai s lecsupaszodó csontváza szét esik apró darabokra. - Gyertek hátrébb!- fogom meg társaim karjait s gyengéd erőszakkal vonom el őket ágyam mögé. - Ha esetleg berúgná az ajtót ne sérüljetek meg. De remélem arra nem kerül sor. - Nyilvános helyen csak nem tesz ilyet. Hiszen motelről van szó, amit sokan igénybe vesznek. Mindig van némi nyüzsgés, így csak várni kell, hogy az illető távozás mezejére lépjen.
~ Menj el.. gyerünk..~ bizakodom . Jó hatperces néma várakozás, s ajtó figyelés után kezd melegedni benti levegőnk. Jó három perc eltelte után kellemes meleggé válik szobánk, mint mielőtt azaz izé megjelent volna. Még egy darabig feszülten fülelek, de semmi gyanús hangot nem hallok.
~Elment? Elment..~ egyenesedek ki mert eddig ugrásra készen előrébb hajoltam, míg Adri s Marcus karjait fogtam.
- Ah... elment.- jelentem ki.- eközben a külön helységbe épített fürdőszoba ablakának kilincse szépen fokozatosan emelkedik felfelé, míg nem a zárak el nem eresztik az ablak szárnyat s az ki nem tárul teljesen.
Nem hallani ebből semmit sem, hiszen a fürdőszoba ajtaja kilincsre van zárva.
- Azért még ne menjetek ki.- szólok társaimhoz.- Lehet, hogy távolabb elrejtőzött s figyeli mikor léptek ki.
Szépen lerakott beltéri járólapokra lábak nehezednek, s a nehéz szövetű csuha alja is rá telepszik a talajra. Tökéletesen hall minden szót ami kintről szűrődik felé. aranyozott maszkja villan ajtó felé.
Szerencse, hogy erre nem gondolok.. ugyan ki hinné, hogy pont hátulról fog bejönni? Én nem gondolok erre...

Adri enyhén naívan viszonyult hirtelen helyzetünkhöz. Képes lett volna kinyitni az ajtót s kinézni. Eme meg nyilvánulásakor csak döbbenten pislogtam rá s nehezen tudtam elhinni, hogy ténylegesen elindult az ajtó felé, s csupán akkor tett le eme szándékáról, mikor szemei láttára fordult el a kulcs. Zár zárása után vékony ujjak csimpaszkodnak karomba s Adrival egyetemben hátrébb von Xiara. Egészen óvón bánik velünk s ügyel arra, hogy lehető leg biztonságosabb helyen legyünk.
~Egyáltalán van itt biztonságos hely?~ teszem fel magamnak eme kérdést. Most csakis vendéglátónkra hagyatkozhatunk.
- Tény és való, hogy sokan fordulnak meg itt, de koránt sem annyian, mint egy utcán, vagy egy szem elött lévő boltban. - teszem hozzá.
- Hé... nyugi..- suttogom s fogom meg Xiara felém eső vállát. - Ha meg be is jut itt vagyunk hárman. kettő amazonnal csak nem tud elbánni. - suttogom feléjük. - Adri... jól vagy? Kicsit sápatag vagy.- pillantok szőke lány felé aki picit fehérebb lenne mint volt. Talán a félelem teszi.
Majd várakozunk s igen.. jó pár perc elteltével vissza húzódik a hideg s kintről a madár is elvész sajátos módon. Fülelünk, de semmi. Talán a szomszédból szűrődik át némi kéjes nyögdécselés.
- rendben. Én még várok. Bár nem terveztem gyors távozást.- van egy érzésem, hogy inkább nem szeretne egyedül maradni. Most kérdőn sandítok Adri felé.
~Remélem tényleg elment s nem próbálkozik máshol bejutni.~
Nem ismerem Xi lakását s egy motel sem hasonlít berendezésre egymáshoz. Tehát nem vagyok tisztában avval, hogy esetleg mi lehet még bejutási pont. Mivel vámpírok nem tudnak repülni, a magaslatot nyílászárókat nem használhatja. Persze az ugrásról elfeledkezem ebben az állapotban.

Marcus & Xiara & Adri

Miután köd és a hideg elmúlt hátra néztem a többiekre hogy, ők jól vannak-e. Meglepődtem, hogy Marcus megkérdezi, hogy vagyok. Én jól vagyok! -feleltem válaszára. Ti? -kérdezte Xi felé fordulva ,mert még mindig látszott, hogy fél. egy darabig néztük egymást mikor megszólaltam! Szerintetek elment? -kérdeztem érdeklődve. Mikor elmúlt néztem rájuk újból és elindultam az ablak felé kinéztem és egy ismerős arcot láttam! Gyertek ide! -szóltam Marcusnak és Xinek! Ti nektek nem ismerős? -kérdeztem. Nekem az és mikor gondolkodtam összeállt a kép, hogy ki tud ilyet csinálni hideg kulcs mozgatás akkor köd meg még egy holló a fán és megszólaltam! Szerintem Damon volt az! -mondtam nekik. Szerintetek? -kérdeztem és mosolyogtam.

Néma merengésben álltam. Nem tudom mit gondoljak ezek után. elsőre rossz álom, most meg ez. Kezdem azt érezni, hogy a múlt kezd vissza köszöni eme téren. Meleg tenyér nehezedik vállamra. zavartan kapom fejem Marcus felé. nyugodt vagyok. De legbelül nem tudok teljes mértékben le higgadni. Félek, rettegek attól, hogy ezt csupán egyes egyedül tudom elintézni támasz, és segítség nélkül.
Megmasszírozom homlokomat s Adri már az ablakhoz lép, hogy kinézhessen. Márcus is csatlakozik hozzá.
- Damon? Az meg kicsoda? - értetlenkedek. Nem hallottam róla semmit sem.
süpped hátam mögött a kilincs s a fürdőszoba ajtaja résnyire nyílik ki. Fekete anyag mered a maszk szemnyílásán kifelé.
- Na jól van.. felejtsük el az egészet. lehet , hogy Valaki, akit Adri ismer szórakozott. Biztos látta, hogy Adri hova tart.- mondom magyarázatot keresve. Sóhajtva fonom össze karjaimat s baloldalra biccentem fejemet. megfeszülő nyak ívemen jéghideg mutató ujj simít végig. Szó szerint belém fagy a szó is.
Körmének széle finoman karistolja bőrömet s másik keze derékban ejt rabságba.
- Adri!- nyögöm ijedten, de befogja a csupasz tenyér számat s hátra suhan gyorsan a fürdőszobába. Csupán az ajtó csapódását hallani.

- Majdnem halálra ijedtem, és a szívem a torkomban dobogott, de megvagyok.- felelek Adri kérdésére. nekem nem okoz problémát az, ha hirtelen ellenséges fajt szövetségesként kell tekintenem. Elvégre hármunkat ért furcs meglepetés. Erről senki sem tehetett. - Damon?- nem ismerem a férfit. Adri ismerősként nevezi meg. tehát ha Ő volt legfeljebb szépen közlöm vele, hogy ilyen hülyeséget ne nagyon csináljon az elkövetkezendő években. Nagyon rossz ötlet és nem hinném, hogy sokan nevetnének ezen a csínyen. Végül én is az ablakhoz járulok. Hiszen érdekel, hogy kiről is beszél a lány. Csak hát teljes mértékben nem látom.
Eközben Xi egyedül marad kicsit hátrébb. Kezdek megnyugodni s ez egyfajta fáradtságot eredményez nállam.
- Ezt el lehet felejteni..de jobb ha vigyázunk. lehet csíny, lehet figyelmeztetés is, vagy merénylet. Az a baj, hogy nem tudni melyik a három variáció közül. Ha nem csíny. akkor meg kel tudni, hogy ki a célpont hármunk közül.- magyarázom. Majd Xiara Adrit szólítja s végül ajtó csapódása hallatszódik. - Na csak félsz még kislány?- fordulok hátra de művésznőnket nem látom. - Xiara! Nyugodtan gyere elő, már nincs itt. - kopogtatok be s lenyomom a kilincset ami meg sem mozdul. - Hm...- ekkor jut eszembe valami. A fürdőszoba ablaka. Hiszen a pára kiengedésének vagy szellőzőt vagy ablakot raknak. De az áram spórolása végett leginkább az ablakokat helyezik előnybe.-
- Csak nem...- meredek az ajtóra.
- Adri! segíts berúgni az ajtót! Azaz izé benn van!

Marcus & Xiara & Adri

Marcus megláthatod bárhol kávézóba meg ilyesmi helyeken! -mondtam neki mert láttam rajta hogy kíváncsi rá. Fordulok Marcus fele és mondom neki, hogy szerintem ezt nem csínynek szánta! -mondtam neki. Nem tudom melyik a három közül de ez tuti nem csíny mert akkor mi is nevetünk volna! -hátrafordulva mondtam nekik. Mikor hátranéztem nem láttam Xi és ekkor kérdeztem meg Marcust! Hol van Xi? -furcsálltam, hogy egy pillanat így eltűnik a saját házából. Egyszerűen eltűnt ekkor elindultam a fürdő szoba felé, hogy megkeresem! Hívtam Marcust is ,hogy segítsen megkeresni Xit ránéztem és intettem a kezemmel! Benéztem a fürdőbe mikor egy hangot hallottam.! Szóltam Marcusnak. Itt van!-mondtam neki.

Hirtelen kerültem be fürdőszobám hideg falai közé. Ajkaimra kellemesen meleg tenyér tapadt már s a durva szövet szúrása csak szította dühömet, amit félelmem s némi keserűség táplált bennem. Próbáltam mozdulni, de nem tudtam. Végül nehezen széjjelebb feszítettem ajkaimat s érezve a vérrel teli erek közelségét szemfogaim fokozatosan nyúltak meg s vették fel enyhe hajlított formájukat amivel bele martam a tenyér durva felszínébe vért fakasztva így.
Kelletlen szisszenést hallottam s derekamnál enyhült a szorítás. Szám elől is elkerült akadályom.
- Benn vagyok!- kiáltom. Eközben vérem sebesebben áramlik egész testemben, amit még meg spékelek vámpírságom adta előnnyel, a gyorsasággal, és macska ruganyosságával ki siklok a kéz öleléséből és guggolva máris szabaddá váltam, de egy tigris bukfenccel tértem ki a másik közvetlen közeléből. talpam akkor ér földet ismét, mikor kinyílik az ajtó s Adri les be.fel egyenesedve nyalom le számat vörösre festő pár csepp vért ajkaimról.
- Na most itt legyen vége!- állok támadó állásba, ami berogyasztott térdekbe mutatkozik be, míg kezeimmel védekezek.
Az idegen arca most tenyerére mered, és ahogy az idegen hangot hallja meg ami Adri felől jött felkapja aranyozott maszkját. Látom ahogy sebe begyógyul. Egy darabig csak mérlegel. Addig van is esélyem és egyből elrugaszkodom helyemről. nem adok neki több esélyt, hogy elkaphasson.
- takarodj!- emelem jobb öklömet ütésre. Ám a másik, az idegen ki hajol előlem egy piciny mozzanattal s a csempe vaskos repedésekkel törik meg nem is egy helyen. Sőt támadásom célba érésének epicentrumában le us hull a sok sok szilánk. A férfi ekkor jobb térdét bele mereszti gyomromba. Ereje hihetetlen. Kissé megemelkedem . Fel hördülök levegő után kapkodva. Két rét görnyedve köhögök fel, mikor könyökkel kapok egy újabb ütést amitől kifekszem a földön.
- Szánalmasan gyenge!- csendül hangja s most Adri felé szegezi jég kék tekintetét. S egy váratlan mozdulattal terem a szöszi előtt, akinél jó fél fejjel magasabb.

Marcus & Xiara & Adri

Adri benézett a fürdőszobába s igen.. én jobb válla fölül láthattam be a kissé tágas, közép nagyságú helységbe. ahol éppen xiara szabadul ki szorult helységéből.Az idegen támadó tényleg egy titokzatos figura, hiszen egész alakját bő ruha fedi, s arcát maszk takarja.
~Ügyes!~ ismerem el Xiara szabadulási tervét. Egészen fürgén mozog, alig tudom szemmel követni, de milkor falba csapódik ökle lefehéredek, hiszen pont, hogy csapdába került és ahogy földre küldik csupán egy vagy másfél perc lehetett? vagy annyi sem? nem tudom meg állapítani, de a festőt legyőzte az idegen s most....
- Baz...- megragadom Adri derekát és a várratlan mozzanatra, amitől veszély forrás közelebb került hozzánk jócskán hátrébb rántom a szőke lányt s avval a lendülettel fordítom magam mögé, hátamat mutatva a fürdőszoba ajtóban állónak.
Még az kell, hogy Adrinak menjen. Elengedem Adrit és balra ugrok, egy esetleges támadás kikerülése érdekében. Ami be is következik egy rúgás kiséretében. Épp hogy kikerültem. Nemsokára ujjaim között egy bicska éle pattan ki. Nem sok, de most ez is elegendő lehet. Főleg, hogy egy, a vámpírpok által nem kedvelt olajjal kentem be.

Marcus & Xiara & Adri

Köszönöm! -mondtam Marcusnak. Akkor épp ez a titokzatos valaki megakarta ölni Marcust és most én segítettem rajta és a gyorsaságommal ellöktem és ki esett az ablakon! Adtam a kezem és felhúztam Marcust azután odamentem Xihez és próbáltam felébreszteni! XI még mindig nem nyitotta ki a szemét ekkor megszólaltam! XI ébredj fel! -mondtam. Ránéztem Marcusra mikor Xiara végre észhez tért felsegítettem őt is! Utána az ablakhoz siettem de mikor lenéztem senki nem volt ott! Kerestem de nem láttam senkit! Most reménykedve a többiekhez fordultam! Ugye lement? -kérdeztem ijedten. Mikor Marcus a bicskát akarta neki szúrni annak a valakinek akkr véletlen eltalálta a karomat mikor ellöktem. A jobb kezem nagyon fájt olyan volt mintha a tűz sértette volna meg! Nagyon égett a kezem és már nagyon piros volt! Marcus erre van ellenszer? -kérdeztem reménykedve mert ha nem lesz a kezem sokáig így lesz!

Sok eseményből maradhattam ki. Elmosódott szólítgatásra eszmélek fel újra. Fejem nem, de gyomrom fájdogál. Fájdalomtól torz arccal nézek fel.
- Egek... annyira nagyot rúgott!- nyögöm elfogadva Adri segítő kezét és nehezen állok talpra. Ki egyenesedni se kellemes. De legalább már kapok levegőt. - Uh...- tapogatom gyomrom környékét.- Hova tűnt el?- nézek körbe, mikor már rendesen fókuszálnak szemeim. Adri ablakon néz ki, így arra a következtetésre jutok, hogy ki lökhette támadónkat. Igen ám, de az eltünt.
- Nem tudom.- vonom meg vállaimat.- De tudja, hogy hol vagyunk. Vagyis tudja, hogy én hol vagyok. Lehet idő kérdése, hogy rátok bukkanjon. - kissé csalódott vagyok, hiszen oly könnyen leszerelt, hogy csak na. Ha legközelebb össze futok vele nem lesz ekkora szerencsém...ezen érzés eléggé elszomorít.

Marcus & Xiara & Adri

Adri szerencsére megoldotta a helyzetet, hiszen rá nem számított az idegen s így megtapasztalta milyen kellemetlen érzés ablakon át szabad eséssel távozni. No de késem éle húsba mart. Éreztem az erőt s a vér vöröslő színe fel villant kézfejemen s a földön is.
Nem tudom meg állapítani, hogy kitől származhat. Eközben már Xiarához lépünk be.Kis időbe telik, mire észhez tér.
- Megmarad.- sóhajtok, s most már Adrinak szentelem figyelmemet.
- Remélhetőleg el. Így hármunkkal nem tud elbánni....remélhetőleg. De ha követi az ozd meg s uralkodj elméletet , akkor várható, hogy meglátogat minket külön- külön.- magyarázom. Eközben leültetem Xiarét egy közeli székre.
- Aha... .- Tehát Adrien keze sérült meg a pengétől. Mivel Xiara nem sebesült meg veszélyesen, így nyugodtan tudok foglalkozni adri kezével. Óvatosn tartom meg balommal a lány karját s a sebet méregetve egy zsebkendőt húzok elő jobb kezemmel zsebemből, amivel leitatgatom a szélkre alvadó cseppeket.
- Ez az olaj meg akadályozza a gyors regenerációt s a fájdalmat is fokozza. Olyan mintha egy haéandó sebesülne meg.- szépen leitatgatom a kifelé buggyanó kövér vér cseppeket, ügyeve arra, hogy ne nyomjam erősen a vörös területet..
- Ne aggódj. Az olaj hatása két óra, el fog múlni. De addig is kimosom a sebet, hogy csökkentsem a hatás idejété.. Nem mindegy, mennyi jut a szervezetedbe.- majd a lány szabad kezét a seb fölé helyezem .- Kicsit nyomd meg a karodat, hogy csökkenjen a vérzés. - ha Adri megteszi engedek vizet egy törölközőre amit a fürdőszobában metalálok. Kifacsarva azt vissza térek.
- Igaz Xi...- sóhajtom. - De megoljuk.- eközben finoman simítom a vágást a finom anyagú törölközővel. - Ellenszert nem hoztam. Mivel nincs nállam táskám....
- Adri, ha nagyon fájna akkor kérj rá gyógypuszit valakitől.- nem tudok mit mondani. Egy ellenszer kenőcs készítése most nem megoldható.

Marcus & Xiara & Adri

Örültem, hogy Marcus elkezdte lekezelni a sebemet de aggódtam, hogy nem jön rendbe. Mi az hogy remélhetőleg! -mondtam idegesen. Ha az illető visszajön úgy ki kap, hogy a földön fogja találni magát . Remélem marcus hogy igazad van! -mondtam neki. még mindig nagyon fájt mikor Marcus próbálta lekezelni! Fáj! -szóltam hangosan Marcusnak, hogy fáj. Nem kell rá gyógypuszi! -mondom Marcusnak. Xi jól vagy? -kérdeztem.

Pihegve hallgatom kettő vendégemet.
- Ne aggódj Adri. Nem lesz semmi bajod. Szerencsére a seb nem túl mély és vaskos eret nem ért sérülés. Tehát egy kis kötéssel meg lehet oldani. Gondolom én. - végül megvonom vállaimat. - Köszi Marcus! Tudtommal nem vagyok dögrováson, csak sajog a derekam. Elég nagyot kaptam s pont könyök hegyet kaptam. - nem lepne meg, ha Marcus csak rám hagyná a dolgot. Viszont szemmel láthatólag Adri fél.
Biztos fáj neki sebe. Vérének illata kellemesen édes, ám csöppet sem érzem azt a kényszert, hogy kóstoljam meg. Miért? mert vámpír...és nem vagyok éhes.
- Megvagyok, köszönöm kérdésedet. Szerencsére strapabíró darab vagyok. Legfeljebb majd lesz egy jókora lila foltom. - vigyorodom el. Ám óvatosan mocorgok székemben. Minden parányi mozdult lüktető fájdalmat gerjeszt bennem.
~Azt hiszem el kell mennem egy masszőrhöz.~ sóhajtok keservesen.

Marcus & Xiara & Adri

- Nem is adtam volna rá puszit.- engedem le vérrel át itatott anyagot. - A seb fájni fog az tény, de mondom nincs ellenszerem nállam.
Be fpgom kötni. Így nem lesz érzékeny. Ha meg holnap is fájni fog, vagy este átüt a vér, szólj Xi-nek s az felhív. - Nos lehet csillapítani a fájdalmat mondjuk jéggel, vagy hűdítő kenőccsel.
Xiara megnyílvánulása eléggé fájdalomtól itatott.
- Nos nem vagyok orvos. De remélem, hogy nem repedt meg a gerinced. Ha az történt pihenned kellene pár napig. Mivel nektek igazán jó a regenerációtok, gyorsan helyre jöttök. De nem ajámnlatos sérülten hősködni.- intem le a festőt.
Helyébe pár napig pihennék, feküdnék, de nem fogok egyikőjüknek sem parancsolgatni. Nem az én posztom. Adri karját egy kis fehér kendővel kötöm be, a sebre meg össze hajtogatott zsebkendőt illesztek. Másom nem volt.

Marcus & Xiara & Adri


Néztem Xire kicsit furcsa volt, hogy a véremet akarta szívni mikor én is vámpír vagyok! Marcus bekötötte a kezemet és örültem annak hallatán, hogy nem lesz semmi baj meg annak is, hogy van aki meg le tudja ezeket a sebeket kezelni! Marcus nem baj hogy nem vagy orvos de legalább letudod kezelni. -mondtam biztatóan. Szóval pihenem kell értem de azért a festményt még befejezhetjük? -kérdeztem, mert hisz azért is voltunk ide meghíva. Xi majd akkor szólok, hogyha valami baja lesz a kezemnek te meg szólsz Marcusnak. -mondtam és elmosolyodtam. Jobban éreztem magam, hogy a kezem be van kötve megnyugtatott.
végül is ha az az illető vissza mer jönni mi számítunk rá. Csak reméltem magamban, hogy nem az aki a családomat elvette tőlem.

- Nos... befejezhetjük. De ahhoz fel kell venni az elő vett rucit Adri!- kacagok fel. Ahogy belegondolok a történésekbe el kell ismernem, hogy szerencse volt, hogy ketten is itt voltak. Hálát adok a sorsnak, hogy nem akkor jött azaz idegen, mikor egymagamban voltam.
Mivel évek óta egyedül vándorolok, megszoktam a magányos élet vitelt. Nincsen senki, aki vissza várhatna, védene, vagy dorgálna. Ez egyfajta szabadság, amely kentibb tolta az engem keretek között tartó dolgokat.
Ám ez valahol hátrány is.
- Persze, hogy szólok neki. Ez csak természetes Adri.- mosolyodom el óvatosan fel állva a székből.- Ne aggódj Marcus! Nem vagyok cukorból.

Marcus & Xiara & Adri

Fejemet ingatva engedem el Adri kezét.
- Inkább pihennetek kellene! Na de ha pózolni és festeni akartok...- nézek váltva a két lányra. Hihetetlenül makacsok.-..akkor legyen az. De ha nem gond a nadrág rajtam marad.- kötöm ki kritériumomat. Elvégre nem szándékozom egész nap alsógatyában guggolni, pózolni. Kicsit kellemetlen.
Persze ez egyik női jelenlévőt nem zavarja. Még suerencse.
- Na jó.. essünk túl rajta...de amíg Adri nem veszi fel a ruhát, addig innék valamit. Egészen ki tikkadtam a nagy izgalomban. van egyszerű ásvány víz?- érdeklődöm. Nagyban konyh felé meresztve szemeimet.

Marcus & Xiara & Adri

Akkor, hogy is álljak be Xi? -mondtam. Persze mindjárt át öltözök! -mondtam és mosolyogtam. Elindultam fürdőszoba fele mikor oda értem magamra csuktam az ajtót. Benn mielőtt felvettem volna a ruhámat elgondolkoztam, hogy hogy is élhette túl az esést az a valaki! Felvettem a ruhát amit megkértek, hogy vegyek fel és kimentem! Na milyen? -kérdeztem ara utalva hogy jól nézek-e ki benne. Köszönöm Xi! -meg köszöntem hogy szól Marcusnak a sebem miatt majd. -mosolyodom el mikor mondtam.