Karaoke bár

Bonnie

A mai nap valami katasztrófa volt eddig. Kételkedtem benne, hogy talán egy percre vidáman nevethetek még ma. Tylerrel nagy ívben kerüljük egymást, Elena gondolom elvan Damonnel, Katherinenek már nincs rám szüksége, mert már kifaggatott és az anyám sem szórakoztatott, mert dolgozott egész nap. Egyetlen reményem a TV, aki mindig jó barátnak tűnik, mikor egyedül vagyok, viszont ez esetben cserben hagyott és csak rontott a hangulatomon. Semmi értelmes csak hülye szappanoperák, amiket nagyik néznek a készülékre tapadva. Csalódottan kapcsoltam ki a TV-t és felhúzva a dzsekim indultam ki a friss levegőre, mikor megcsörrent a telefon. Izgatottan rohantam vissza a nappaliba, hol a kijelzőn megpillantottam Bonnie nevét. Gyorsan felkaptam és megköszöntem, hogy végre történt valami. Nagy meglepetésemre nem valami baj miatt telefonált, hanem csak el akart hívni szórakozni.
- Karaoke bár? - csodálkozva szóltam bele a telefonba - Nem is tudtam, hogy ilyen is van. Rendben, akkor este!
Leraktam a telefont és hálát adtam az égnek, hogy valaki volt annyira idióta, hogy Mystic Fallsba felhúzzon egy Karaoke bárt. Meglátjuk milyen lett.
Jó korán elkezdtem készülődni - ismervén magam - nehogy elkéssek. Nem akartam megvárakoztatni Bonniet. Lefürödtem és turkálni kezdtem a szekrényben egy parti ruciért. Sajnálattal nyugtáztam, hogy már mindegyik volt rajtam valamelyik összejövetelen, csak reménykedni tudtam abban, hogy nem lesz ott senki ismerős. Megcsináltam a hajam, lazán kisminkeltem magam és felkaptam egy flitteres táskát. Anyunak hagytam egy cetlit a hűtőn, hogy még véletlenül se kezdjen el pánikolni. Lekapcsoltam a villanyokat és kiléptem a hűvös levegőre. Csípte az arcomat a szél és befújt a kabátom alá, ezért sietősen bezártam az ajtót és a kocsi felé futottam. Beszálltam, elfordítottam a kulcsot és már indultam is a bár felé. Annyi eszem szerencsére volt, hogy megnézzem a Google Map-en, hogy mégis hova kell mennem. Ismerős környéken volt, még észre is vehettem volna, de a nagy sürgés-forgásban ki az aki felfigyelne rá? Pár saroknyira volt csak a Grilltől és nagy meglepetésemre sokan indultak arrafelé és már egy kisebb sor is kialakult a bejárat előtt. Leparkoltam és határozottan elindultam, hogy akár erőszakkal is, de utat törjek az emberek közt, mert tényleg nagyon hideg volt. Már sötét volt az utcalámpák fénye halványan világította meg az utat. A legtöbb fényt talán az épületen villogó felirat adta: 'Karaoke bár' . A szemem a feliratról egyre lejjebb vándorolt, majd megpillantottam a fagyoskodó Bonniet. Gyors léptekkel indultam felé és egy nagy mosoly kíséretében köszöntem.
- Szia Bonnie! Annyira örülök, hogy elhívtál! Majdnem szétuntam magam otthon. Egy kis szórakozásra volt szükségem. Na de menjünk be, mert mindketten szétfagyunk! - fogtam meg a karját és a jegyvásárlás után végre bejutottunk a melegre. Kerestünk egy szimpatikus asztalt, lepakoltuk a cuccainkat, majd elmentem italért.
- Mit iszol? - kérdeztem Bonniere visszanézve.

Caroline

-Egy forró csokit!!-ordítottam Caro-nak mert már messze járt.Caroline körülbelül 5 perc múlva visszatérta a forró csokival és egy capuccinoval.Majd leült az asztalhoz és neki álltunk beszélgetni.Egykicsit elterelődött a téma a pasik felé is.
-Szóval hogy áll a kapcsolatotok?-kérdeztem csendben hátha rosszat mondok.Ezért megszólalni sem hagytam, inkább témát váltottam.
-Tök jól néz ki a rucid!!-mondtam neki.
-Gondolom a shopping center egyik klassz ruhaboltjában vetted.Nem igaz?Caro sem tudta,hogy mi ez a gyors témacsere,de bólogatott.Majd miután elfogyasztottuk az italunkat beálltunk karaokezni.Nagyon jól éreztük magunkat. Bár amikor meghallottak énekelni majdnem mindenki kirohant a teremből,kivétel:Caro.De biztos vagyok benne ha tovább éneklek akkor Ő is kirohan onnan.Miután elhallgattam szerencsére mindenki visszajött.
-Na mindegy .-mondtam-énekeljünk tovább.Mikor már a második dalt énekeltem Caro-val mindenki megszokta a "különleges" hangomat,szóval már nem futottak ki onnan.Egy nagyon jó számot nyomattak akkor a Cobra Starship: You Make Me Feel-t ezértmind a kettőnknek eszünkbe jutott Elena szülinapi bulija,így Elena helyett is torkunk szakadtából ordítottuk:
-You make me feelMajd következett az utána lévő szám és így tovább..
-Szeretem az ilyen kis összejöveteleket,csak azt sajnálom,hogy Elena nem tudott eljönni,mert valami fontos dolga volt.Hogylehet valakinek ennél is fontosabb dolga??Nem értem.Na de végül is jól érezzük magunkat nem??-kérdeztem.Caroline bólogatott.
-Na hát nem ez a lényeg?-kérdeztem,majd megint elmerültünk a tömegben és torkunk szakadtából ordítottuk:
-Sexy and I now it.Annyira kimerültünk,hogy meg kellett innunk egy üveg cola-t.Persze light-osat,hogy vigyázzunk az alakunkra.De ezt a kört már én fizettem.Persze kb fél óra győzködéssel,mert mikor odamentem a pulthoz még akkor is dugdosta a pénzt a pincének,de én nyertem.Mint mindig.Na jó ez erős túlzás de most igen is én győzedelmeskedtem.A hűsítő cola után újra megragadtam a fémmikrofont és üvöltöttem.Természetesen a "repedt-fazék" hangomon,de azért lehetett látni rajtam,hogy szeretem ezt csinálni,csak nem tudok.Caro persze úgy tett,hogy tetszik neki,de én tudtam,hogy álmosoly.Majd ugyanígy mentek tovább az események...

Bonnie

Bonnie egy forrócsokit kért én meg magamnak egy kávét vettem. Visszamentem az asztalunkhoz és szépen lassan megittuk az italokat, a többieket nézve, akik a mikrofonba valami éneklésfélét próbáltak lehelni. Volt akinek egész jól ment a dolog, de voltak olyanok is - köztük Bonnie is - akiknek más szakmát ajánlanék. Bonnie természetesen belevágott a közepébe és a szerelmi életemről kérdezett, ami - mint köztudott - romokban hever. Most nem tudom mi van. Tyler lojális Klaushoz, aki mellesleg az ellenségünk mégis megmentette az életem. És ott van Matt is, aki hirtelen meggondolta magát és, ha összefutunk le sem veszi rólam a szemét. Iszonyat bonyolultak a férfiak... Elhúztam a számat, mert, hogy őszinte legye, nem ezt a témát akartam végigbeszélni. Bonnie fogta az adást és inkább valami könnyedebb, jelentéktelen témára váltott át.
- Aha - mondta ragyogó arccal, bólogatva - Reméltem, hogy tetszeni fog.
Eszembe jutott a pláza és a Bonnieval töltött röpke percek, valamint a pincérfiú. Elmosolyodtam és nem bírtam megállni, hogy ne kérdezzek rá.
- És mi van azzal a pincérrel, akit az ujjaid köre csavartál aznap? - kacsintottam és hangosan felnevettem. Az asztal alatt megrúgtam Bonnie lábát. Kicsit zavartan pislogott rám, de utána megenyhült és már ő is mosolygott. Igazán megérdemli, hogy boldog legyen, de remélem még emlékszem a tanácsomra. Nem a szám a lényeg, hanem a minőség!
Kiüresedtek a poharak és mi is kedvet kaptunk a kornyikáláshoz. Bonnie felrángatott a színpadra. Alig fértünk el a többiek mellett, de sajnos szivárogtam el és a végén már csak ketten maradtunk talpon és torkunk szakadtából ordítottuk, hogy : YOU MAKE ME FEEL THAT.... Mind a kettőnknek eszébe jutott Elena bulija és ettől még jobb hangulat lett. Az én részemről azért, mert habár az eleje nem indult jól, a végén Tylerrel egy gyönyörű éjszakát töltöttünk el. Most szívesen részletezném, de az már 18-as. A számok csak jöttek és jöttek, de mi nem adtuk fel nyomtuk, ameddig bírtuk. Sajnos egy idő után kiszáradt a torkunk és túlpörögtünk, ezért muszáj volt egy Light Colat vennünk. Már nyúltam is a pénztárcámért, hogy ezt a kört is én álljam, de Bonnie, ellentmondást nem tűrően, kivette a kezemből és a sajátjából vette ki a pénzt. Nagyon jól érezte magát ez sütött róla és ettől nekem is jobb kedvem lett.
- Hát igen. Elena hiányzik már csak, de úgysem volt még ilyen, hogy csak mi voltunk ketten szórakozni! - mondtam mosolyogva, mert már egy kicsit tényleg elegem volt az Elena-mániából. Jó, szeretem meg minden, tényleg jóban vagyunk, csak idegesít, hogy mindig mindenki vele van elfoglalva. Még az én szülinapi "temetésemen" is róla (és Jeremyről) volt szó. Ott veszekedtek, miközben én búslakodtam. El sem tudja képzelni, mennyire szar vámpírnak lenni. Mindennek megvan a maga előnye és hátránya, de ez esetben a legtöbbször a kellemetlen oldalát élvezhetjük.
Körbenéztem, hátha már jött valaki ismerős, de nem láttam egy havert sem. Csak egy fiút vettem észre, aki erőteljesen legeltette a szemét Bonnien. Vagyis Bonnie egyes testtájain...
- Hé én annak a pincérgyereknek a helyében félteném a helyem. Nagyon kapós vagy te lány! - kacsintottam és a bámuló pasi felé intettem - Egész jó fogás lenne. Nem kis seggdugasz, de nem is égimeszelő és, ahogy így nézem izmoknak sincs híján.
-Ilyen az én Tylerem is - gondoltam magamban és el is ment az életkedvem. Miért kell mindig rá gondolnom, ha meglátok egy jó pasit. Vagy csak egy szimpla pasit. Már túl kéne lépnem rajta. Ameddig Klaus él, addig nem lehetünk együtt, hiába kívánom. És nagyon úgy alakul a dolog, hogy Klaus az örökkévalóságig létezni fog.

Caroline

Caroline-nak nagyon jól ment az éneklés.
-Bárcsak nekem is olyan jó hangom lenne mint neked Caroline!!Szuperül nyomod.-mondtam neki ujjongó tekintettel.
És amit mondott,hogy engem bámulnak arra nem feleltem mást csak:
-Had bámuljanak! Nekem csak Christian kell!!-mondtam ragyogó tekintettel.
Nagyon tetszik nekem és még csak mást sem akarok helyette.De én is alaposan megnéztem magamnak.Az est hátralévő idejében én is csak őt bámultam,majd egyszer odajött hozzánk:
-Sziasztok nem zavarok??
-Dehogy zavarsz ülj csak le!-mondtam neki.
Majd továbbra is őt bámultam.Nem akartam semmi rosszat sem tenni,de sikerült.Felmentünk a színpadra,hogy énekeljünk egy duettet.De ő is milyet választott?Hát szerelmeset!!
-Gratulálok!!-mondtam magamban.Végigénekeltük a duettet és utána adott nekem egy puszit az arcomra.Hát nem tehettem mást lefutottam -a színpadról és behívtam Caroline-t a lánymosdóba.
-Mit csináljak??Láttad te is nem??Majdnem lesmárolt a színpad közepén.Szerencse,hogy lefutottam onnan,mert szerintem már...tudod?!
Caroline arcán lehetett látni,hogy ő sem tud semmi gyógymódot erre a dologra.Megtörtént és kész.
-Nem értem miért kell minden pillanatban egy pasinak rámnéznie?
-Most persze ezt mondom nem?-Pár héttel ezelőtt azon panaszkodtam fűnek-fának,hogy nekem milyen rossz életem van,hogy nekem nincs egy normális pasim.-kérdeztem és mondtam Caroline-nak...

Bonnie

Bonnie megdicsérte a hangom, amire én csak egy legyintéssel válaszoltam, mert nem akartam, hogy az legyen a végén, hogy ő a rossz, a tehetségtelen, akire senki sem néz rá. De ez a téma amúgy sem volt terítéken, mert az izmos gyerek - aki erőteljesen vizslatta Bonniet - odajött hozzánk és megkérdezte, hogy leülhet e. Annak ellenére, hogy a barátnőm egy perccel azelőtt ecsetelte, hogy neki csak Christian kell (gondolom ő a pincérgyerek), Bonnie rögtön kihúzta a széket és mosolyogva nézett a fiúra. Az magabiztosan, felszívva magát helyet foglalt és jó darabig szemeztek egymással. Nem tudtam, hogy most elmenjek e vagy jó helyen vagyok az asztalnál. Rendeltem egy erőset, amit természetesen már legálisan is fogyaszthattam. Mire indultam volna vissza Bonnie és a fiú már a színpadon énekeltek egy szerelmes dalt. Olyan édesek voltak, hogy még talán rá is beszéltem volna boszi barátnőmet, hogy felejtse el Christiant, de a szám végén majdnem smaciztak egyet. Bonnie tökre meglepődött és leszaladt és egyenesen felém rohant, majd megragadva a kezem, elkezdett húzni a lánymosdó felé.
- Igen láttam Bonnie. Egy bunkó. - bólintottam. Azért jó, hogy nem teperte le így mindenki előtt. Szánalmas - Fura egy szitu az biztos. Elmenjünk? Nem tudom téged mennyire feszélyez a dolog.
Megsimogattam a hátát és próbáltam megnyugtatni, ami azt hiszem nagyjából ment is.
- Mi lenne ha elmennénk hozzám? Vagy csak simán haza is vihetlek. - fordultam felé és egy halvány mosoly ült sarcomon.


/Bocsi, hogy rövidke lett és, hogy nem részleteztem mindent, de egy csomó dolgot csináltam egyszerre.../

Caroline

Caroline nagyon kedves volt velem,mert próbált megvigasztalni,ami sikerült is.Természetesen nagyon örültem neki.Majd felajánlotta,hogy menjünk el hozzá.Nagyon örültem neki,hogy meghívott magához,mert legalább nem egyedül kell otthon lennem,és gunnyasztani a TV előtt.
-Persze,remek ötlet!!-válaszoltam,mikor felvetette.Majd egy utolsó dallal mindketten elköszöntünk.Nem is fejeztem be a dalt,mert az a kigyúrt pasas megint engem nézett.Inkább megint lerohantam a színpadról és ezt mondtam Caroline-nak:
-Gyorsan, induljunk mert már megint megbámultak!-Majd megfogtam Caroline kezét és húztam magammal.Kiviharzottunk a Karaoke bár ajtaján és hirtelen egy erős szél csapott meg minket:
-Húú,de hideg van,nem Caroline??-kérdeztem.Láttam,hogy Caroline azért nem válaszolt mert annyira fázott,hogy a sáljától ki sem látszott a szája,csak az orráig volt elérhető.Nagyon siettünk Caroline-hoz,de azért annyira volt időnk,hogy játszunk egy hógolyó-csatát.Persze én nyertem,hát ki más nyerhetett volna,ha nem én...Végül is nagyon hamar eltelt az idő és végre megérkeztünk Caroline-ék házához.Nagyon kellemes meleg fogadott minket,amikor beléptünk a bejáratiajtón.Levetettük magunkat a kanapéra a cserépkályha elé,és egy kicsit melegedtünk,majd megdicsértem Caroline lakását:
-De szuper ez a ház,nagyon otthonos,és meleg.Mikor már senki nem fázott felmentünk az emeletre,Caroline szobájába.Mikor beléptünk a szobaajtón,ugyanaz a meleg áradt ki onnan is mint amilyen meleg a nappaliban volt.
-Nagyon szép szobád van Caroline!-mondtam mintha sohasem láttam volna még.
-És még milyen nagy!-mindig ezeket mondom mikor belépek egy ajtón.Persze ez nem sablonszöveg,mert én így gondolom.Majd Caroline is leült az ágyára én meg szembe vele,és megkezdődtek a nagy dumapartik...

Bonnie

Bonnienak tetszett az ötlet, hogy húzzunk el innen, de nem lehet elráncigálni egy búcsúdal nélkül. Felmentünk a színpadra és torkunk szakadtából énekeltük a dalt, amit a gép sorsolt. A vége felé megint bámult a "csókbajnok", ezért a barátnőm leugrott, magával rántva engem is és sietősen távoztunk. Mikor kiértünk megcsapott a hűvös levegő, amit a megérkezésemkor sem kedveltem túlságosan. Bonnie is fázott és rákérdezett, hogy szerintem sincs e farkasüvöltő hideg. Hála az égnek okosan hoztam sálat, amit az orromig felhúztam, szóval a válaszomat valószínűleg nem hallotta. Végigszaladtunk az utcán és gyorsan behuppantunk a kocsimba. Azonnal feltekertem a fűtést, hogy ne fagyunk kockává.
- Irány haza! - mondtam mosolyogva és megnyomtam a gázpedált.

(Folyt. Forbes ház, csak előbb kérnem kell)