The Vampire Diaries || a szerepjáték
Üdv köztünk idegen! (:
Regisztrálj oldalunkra, és fedezd fel Mystic Falls izgalmas mindennapjait. Amit garantálunk: remek társaság; tehetséges írók; unalom űzök, játékok, vetélkedők.
Csak rajtad áll. (:

The Vampire Diaries || a szerepjáték

● Egy hely ahol te írod a történelmet, ahol a magad útjára terhelheted Mystic Falls lakosait. ●
 
HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!

Üdvözlünk a Bloody Diariesen. Az oldal, a már nagy sikernek örvendő  The Vampire Diaries című sorozattal  foglalkozik, vagyis annak szerepjátékával.  Nézz szét, és érezd magad Mystic Fallsban.

Cannon lista Szabályzat   Karakterlap minta

Statistics
Összesen 38 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb regisztrált tagunk: JatekosAlice

Jelenleg összesen 1695 hozzászólás olvasható. in 158 subjects
Staff
 
Elena Gilbert
 
 
Katherine Pierce
Még keresett karakterek
Latest topics
» Falls Motel
Vas. Márc. 03, 2013 12:53 pm by ✝ + Vezetéknév

» ✝ + Vezetéknév
Vas. Márc. 03, 2013 12:51 pm by Lorena Byron

» Simon Balázs ::Vámpír::
Szomb. Feb. 16, 2013 8:08 am by Simon Balázs

» Játékostárs kereső
Vas. Feb. 03, 2013 10:51 pm by Marcus Aquvinsur

» 3872 Curse of the past
Hétf. Okt. 01, 2012 4:39 am by Xiara Mendez

» Diariesfour
Vas. Aug. 05, 2012 12:11 am by Damon Salvatore

» Night Club
Pént. Jún. 22, 2012 2:11 am by Xiara Mendez

» Kedvenc zenéim
Pént. Jún. 22, 2012 1:08 am by Katherine Pierce

» 1860-ból fent maradt kilátó
Pént. Jún. 22, 2012 12:10 am by Caroline Forbes

Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

nincsen

A legtöbb felhasználó (18 fő) Szomb. Máj. 05, 2012 8:10 am-kor volt itt.
chat

Share | 
 

 1860-ból fent maradt kilátó

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Elena Gilbert
✘ Staff
✘ Staff


✘ hozzászólások száma : 226
✘ regisztráció : 2011. Dec. 22.
✘ kor : 23
✘ tartózkodási hely : • Mystic Falls •

TémanyitásTéma: 1860-ból fent maradt kilátó   Szomb. Dec. 24, 2011 4:05 am




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://bloodydiaries.hungarianforum.com
Katherine Pierce
✘ Staff
✘ Staff


✘ hozzászólások száma : 285
✘ regisztráció : 2011. Dec. 23.
✘ kor : 541
✘ tartózkodási hely : Mystic Falls

TémanyitásTéma: Re: 1860-ból fent maradt kilátó   Szomb. Jan. 14, 2012 9:25 am



Bonnie

"Viszont aznap nem volt nagy tömeg, csak egy embert találtam."

Mindenkinek van egy gyenge pontja. Nincs olyan, hogy nem. Még nekem, a hazug manipulátornak is vannak. Igen, többesszám, azaz több. Vagy is ha úgy nézzük, akkor csak egy. De abból több szál kihúzható. Ez nem más, mint az érzéseim. Az érzésem a családom után, az érzésem a Salvatore fiúkkal. Kicsit vicces is...Ezen töprengtem, mikor eszembe jutott, hogy ott vagyok, ahol életem egyik nagyon fontos pontja történt. Azokkal ismerkedtem meg, akik meghatározták az életemet. Gondolom aki ezt olvassa, az rájött, hogy a Salvatore fiúkról beszélek...Na szóval így hát arra gondoltam, hogy biztos vannak még olyan helyek, ahol még maradtak épületek, vagy valamik az 1800-s évekből. Így hát fogtam magam, és elindultam "felfedező útra". És meg is találtam egyet,a mire emlékszem. A kilátó...Még járnak oda az emberek. Nem is kevés. Viszont aznap nem volt nagy tömeg, csak egy embert találtam. Bonniet...
-Egy nap sem lehet zökkenő mentes...-mormogtam miközben sétáltam fel a lépcsőn, hogy a kilátó tetejére jussak.
Azon gondolkodtam, hogy odaszóljak, vagy megvárjam, míg ő szól. Aztán eszembe jutott, ha mersz, nyersz. Vagy valami ilyesmi...
-No lám...A Benett boszika?-szóltam hozzá, majd vártam a reakcióját. Közben pedig arra gondoltam, hogy nem fogok ma sem unatkozni....


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Bonnie Benett
✘ Boszorkány
✘ Boszorkány


✘ hozzászólások száma : 176
✘ regisztráció : 2012. Jan. 07.
✘ kor : 23
✘ tartózkodási hely : Mystic Falls

TémanyitásTéma: Re: 1860-ból fent maradt kilátó   Szomb. Jan. 14, 2012 10:07 am


Kath
-Igen Kath én vagyok! Vagy talán azt is megtiltottad,hogy egy közterületre kisétáljak,és egy kicsit tudjak egyedül lenni?? De ezt a pillanatot igazán elrontottad!! Gratulálok Kath!!
Majd elsétáltam mellette és jó messzire elmentem tőle,hogy ne is láthassam,és érezzem azt az alvadt vér szagát ami belőle áradt.Miközben lassan elhaladtam mellette odadörgöltem az orra alá azt a megjegyzést,amit szerintem nem akart hallani,mégpedig azt,hogy:
-Ilyen szaguk tudod csak azoknak van,akik képesek megölni embereket,csak azért, hogy ne éhezzen!! Pfújj!! Mocskos!!-majd egy kicsit gyorsabbra vettem a tempót,és eliszkoltam!Vagyis csak azt hittem, hogy megmenekültem,mert jött utánam és mindenki tudja,hogy egy vámpír sokkal gyorsabb,mint egy boszi.És máris ott termett mögöttem,harapásra készen állva!! De én egy fokkal mégis csak ügyesebb voltam,mert ki tudtam bújni a keze alatt.
-Nesze neked!!-majd hozzávágtam egy irtózatosan nagy kősziklát ami a hegy tetejéről esett le még annak idején.
Rémületesen nagy csatába kezdtünk és aki arra járt,biztosan nem hitte volna el,de szerencsére nem volt ott más csak egy vámpír,Kath és egy boszi,én,Bonnie...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Katherine Pierce
✘ Staff
✘ Staff


✘ hozzászólások száma : 285
✘ regisztráció : 2011. Dec. 23.
✘ kor : 541
✘ tartózkodási hely : Mystic Falls

TémanyitásTéma: Re: 1860-ból fent maradt kilátó   Vas. Jan. 15, 2012 5:55 am



Bonnie

"Felakartam menni újra a kilátóba, meg is fordultam, de két-három lépés után visszanéztem, és..."

Nem izgatott amit Bonnie mondott, és hogy bevalljam, kicsit szánalmas is volt. Már nem azért, de ez az alvadt vér a "menő"? Vagy mi? Nem értem, de nem is akarom megérteni. Nem is reagáltam rá semmit. Viszont amikor Bonnie elindult, akkor utána mentem, hisz nem akartam ilyen könnyen feladni. Végül is én vagyok Katherine. Már nem azért...Na szóval mikor mögötte voltam, megakartam ijeszteni a vámpír "fejemmel", de ahelyett, hogy megijedt volna, rám dobott egy nagy követ.
-Mi ez Csillagok háborúja, vagy mi? A valóságban vagy aranyom.-majd csak egyszerűen megfogtam a nyakánál, felemeltem.
-Velem ne játszadozz, úgy is én nyerek...-aztán letettem. Felakartam menni újra a kilátóba, meg is fordultam, de két-három lépés után visszanéztem, és azt mondtam:
-Nyugodj meg, nem a te kis aranyos pofid állított meg abban, hogy egy mozdulattal meglegyen a vacsim, hanem az, hogy még hasznomra lehetsz...
Csak ennyit mondtam neki, nehogy "elbízza magát...Visszasétáltam a kilátó tetejére. Nem tdom, hogy Bonnie azon gondolkodott, hogy elhúzza-e a csíkot, vagy azon, hogy feljöjjön, és esetleg normális "ember" létünkre tudjunk beszélgetni. Bár nem tudom, hogy az utóbbit én bírnám-e....


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Bonnie Benett
✘ Boszorkány
✘ Boszorkány


✘ hozzászólások száma : 176
✘ regisztráció : 2012. Jan. 07.
✘ kor : 23
✘ tartózkodási hely : Mystic Falls

TémanyitásTéma: Re: 1860-ból fent maradt kilátó   Vas. Jan. 15, 2012 8:50 am


Katherine
Mikor Katherine felemelt engem,életemre esküszöm,nem ijedtem meg.Nem gondoltam,hogy ennyire felhúzza magát rajta,de hát mint tudjuk, ő Katherine Pierce.
-Ne próbálkozz,úgyis erősebb vagyok nálad,de ezt te is tudod.-mondtam,mikor megpróbált megfélemlíteni a vámpír tekintetével.
-És eszembe sincs a te hasznodra válni Miss Katherine Pierce.-mondtam mikor oly "flegmán" válaszolt,és mint tudjuk,ez nagyon rosszul esik,"pici szívemnek".Annyira utálom az ilyen akaratos embereket akik mindig a saját érdekeit veszik figyelembe.
-És igen,tudom,hogy ez a valóság és nem kell ezért figyelmeztetni,de vigyázz,mert mindjárt kisüt a nap,és neked annyi.-mondtam szúrós tekintettel.Szeretek nyerni,imádok és úgy éreztem,hogy ezt most megnyertem.
-Vonulj be a kis zugodba,csapd magadra az ajtót és találj valamit vagy valakit akivel eltudnál szórakozni.-mondtam azzal az okkal,hogy most már elég volt,kifogytam a gonosz megjegyzéseimből.
-És ha még egyszer úgy bánsz velem,ahogy az előbb én megfojtalak,vagy pedig egy gyakorolt varázsigét fogok rád szórni,amibe bele fogsz halni-mondtam fenyegetőzve.De nem halna bele,csak már annyira ideges lettem,hogy nem tudtam mit mondani...

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Katherine Pierce
✘ Staff
✘ Staff


✘ hozzászólások száma : 285
✘ regisztráció : 2011. Dec. 23.
✘ kor : 541
✘ tartózkodási hely : Mystic Falls

TémanyitásTéma: Re: 1860-ból fent maradt kilátó   Hétf. Jan. 16, 2012 8:00 am



Bonnie

"Ugyanakkor az is felmerült bennem, hogy mi van akkor, ha valami hülye "hókusz-pókusz" alapján nem válik be megigézés..."

Igazából, mikor vissza felértem a kilátó tetejére, s vissza szerettem volna emlékezni, akkor esett le, hogy Bonnie mit mondott utána, miután elmentem. Szóval gondolom így már rájöhetettek, hogy igazán, nagyon nem izgatott, hogy miket vágott a fejemhez. Miután ezt letárgyaltam magamban, és néztem az eget, és éppen emlékezni akartam volna a régi szép időkre.
-Hmm-mosolyogtam el magam-Damon, Stefan-de akkor-mit akarsz, nem volt elég?
Igen, Bonnie is feljött utánam, nem is igazán tudom hogy miért, de nem tudtam elképzelni, hogy mit akar még ott?! De talán nem is volt baj, hogy visszajött...Azon gondolkodtam, hogy megigézzem -e, hátha kiszedek belőle valamit. Ugyanakkor az is felmerült bennem, hogy mi van akkor, ha valami hülye "hókusz-pókusz" alapján nem válik be megigézés, és nem hatok rá. De aki mer, az nyer...ugyebár, így hát s szemébe néztem, és megpróbáltam.
-Tudsz-e valamit, azaz valamilyen tervet a Salvatore fiúk terén?
Nem igazán tudom, hogy miért, de szeretek infókat kihúzni személyekből főleg akkor, ha valami ellenem készülődik. Így már csak várnom kellett, és meglehetősen reméltem, hogy valami friss kerül terítékre...


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Bonnie Benett
✘ Boszorkány
✘ Boszorkány


✘ hozzászólások száma : 176
✘ regisztráció : 2012. Jan. 07.
✘ kor : 23
✘ tartózkodási hely : Mystic Falls

TémanyitásTéma: Re: 1860-ból fent maradt kilátó   Szer. Jan. 18, 2012 7:39 am


Katherine

-Katherine,először is közlöm veled,semmilyen információt nem adok ki,főleg neked.-mondtam.
Nem is mondtam neki semmit
de amikor meg akart igézni tekintetével egy kicsit megrémültem tőle.De azt gondoltam magamban,hogy ha bármit is tesz, én sokkal erősebb vagyok nála,tehát ez a dolog le van zárva...részemről.De Katherine nem úgy gondolta.Egyből nekem akart esni,de én egy kicsivel mégis gyorsabb voltam,és kitudtam menekülni kezei,és tekintete elől.
-Ha a Salvatore fiúkról érdeklődsz,nálam nem nyert az ötleted,mert én tudok titkot tartani.-és ezt úgy mondtam,hogy a végét elharaptam,és ebből szerintem Katherine tudott valamit levonni...Majd kiderül.Annyira,de annyira nem szeretem ezeket a "csak én,csak én vagyok a világon,engem kell szeretni"...Ki sem állhatom az ilyen embereket...jobban mondva vámpírokat.Édes Istenem mi lesz ebből-gondoltam magamban,miközben sóhajtottam egy nagyot.-majd lefutottam a kilátóról,de nem tűntem el,csak egy közeli bokorban húzódtam meg,hogy lássam,mit mormol,majd magában az a kis cseles Katherine...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Katherine Pierce
✘ Staff
✘ Staff


✘ hozzászólások száma : 285
✘ regisztráció : 2011. Dec. 23.
✘ kor : 541
✘ tartózkodási hely : Mystic Falls

TémanyitásTéma: Re: 1860-ból fent maradt kilátó   Csüt. Jan. 19, 2012 6:13 am



Bonnie

"De persze nem hazament, vagy el a kilátótól, hanem a magasba magasló kis kóceráj melletti bokorba ment."

Hmm....Szóval semmi hír számomra a "cselszövők" tájáról? Nagy kár.
Ezeket a szavakat mormogtam magamnak, miután Bonnie lement a kilátóról. Igen, Bonnie biztos valamiféle varázslat módján eltudott menni. De persze nem hazament, vagy el a kilátótól, hanem a magasba magasló kis kóceráj melletti bokorba ment. Nem tudom, hogy ennyire tompított gondolkodás volt e benne, vagy csak egyszerűen ennyi esze van-nem sértésként-,de azt hitte, vagy igazából nem is tudom, hogy mit hitt, hogy nem fogom észre venni. Csak ugyan is volt egy kis bökkenő e tervében...Méghozzá az, hogy mire leért, és felnézett, én már mögötte voltam. Nekiállt a szemével felfele nézegetni, hogy még is hol lehetek. Mivel nem talált, megszólaltam.
-Hahóó! Itt vagyok-megfordult Bonnie olyan képpel, hogy ezt lehetett leolvasni róla: hát tudhattam volna! Eközben én a körmömet nézegetve folytattam mondandómat- Azt hittem, hogy a "Nagy Benett boszinak" egyből leesik, hogy egy vámpír ilyenkor mit is csinál. Na jó, nem mindenki, csak páran...inkább csak én.
Annyira untam már az egészet, hogy inkább fogtam magam, és elmentem. De persze nem maradhatott ki a végszó:
-Lejátszottam a napi adagot, úgyhogy már semmi kedvem tovább itt lenni, főleg nem egy boszi körében, úgyhogy viszlát!
Aztán elmentem onnan amilyen gyorsan csak tudtam...

Játék vége

Öröm volt veled játszani Wink


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Stefan Salvatore
✘ Vámpír
✘ Vámpír


✘ hozzászólások száma : 58
✘ regisztráció : 2012. Feb. 09.
✘ tartózkodási hely : Mystic Falls(jelenlegi megálló)

TémanyitásTéma: Re: 1860-ból fent maradt kilátó   Kedd. Máj. 08, 2012 6:15 am

CARE&STEFAN

Akkor már nem volt benne semmi. Csak egy porhüvely volt, aminek egykor hamvas bőre sápatagon, tekintete pedig üvegesen meredt rám a szemgödréből. Végtagjai szerteszéjjel lógtak, mint egy rongybabának és belekeseredtem a gondolatba, hogy én műveltem ezt vele. De a haja... ugyanolyan lágy volt és rendezett, mint mikor a tarkóját megtámasztva húztam még közelebb magamhoz azért, hogy könnyebben érhessem el a vénát. Visszarémlettek az ujjaimban tapasztalt érintések. Az illatok és a sóhajok. A ruhája érintetlenül feszült a testén, már ami maradt belőle. A miniszoknya, a kivágott top túl sokat engedett láttatnia lányból, aki túl fiatal volt még, hogy ilyen "munkát" lásson el. De tudtam, hogy csak a kurvák ilyen gátlástalanok és elég kevés családi háttérrel rendelkezők ahhoz, hogy ne nagyon keressék őket. Először nem is tudtam mit mondjak neki. Majd egyre hevesebben tárta fel nekem a nyakát, dekoltázsát, mígnem nem bírtam türtőztetni magamat. Azonnal a nyakának ugrottam. A vére tisztább volt, mint hittem, így abban sem voltam biztos, hogy elég tapasztalt-e ahhoz, hogy máris...megtörténjen. Nem akartam mást csak azt, hogy megszűnjön a zúgás és a késztetés a testemben. Enyhülésre vágytam és akkor az a lány tudta megadni nekem ezt. Nem sokáig szívtam, ugyanis sokkal kegyetlenebbnek, vadabbnak és kielégítőbbnek tűnt az a megoldás, hogy elraktározhatom a vérét és magam csapolhatom le azt. Miután leszedtem több, mint három üveggel és a lány nyaka lebukott a mellkasára, tudtam, hogy megöltem. Mégis, szebb halál volt, mintha egy perverz, középkorú késelte volna meg és aztán megerőszakolja. Tisztességesen akartam eltemetni. A külvárosban kevés ember mászkál, főleg annál a lerobbant kilátónál, ahonnan a létező legkevesebb dolgot látni a hatalmasra nőtt tölgyesektől. Így magabiztosan ástam meg a sírhelyét, majd belehelyeztem a hullát. Gondosan elegyengettem a karjait és a lábait, majd a sírhelye szélére ültem és egy éles késsel vonalat vájtam a könyökhajlatomban.
Több mint tizenhat vágás volt már... túl sok és becstelenül undorító!
Mintha minden zaj, ami a külvilágtól származott megszűnt volna és egyedül a karomból szivárgó vér látványa kötötte le a figyelmemet. És a lány szaga... rothadó testének jajkiáltása.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Caroline Forbes
✘ Vámpír
✘ Vámpír


✘ hozzászólások száma : 285
✘ regisztráció : 2011. Dec. 25.
✘ kor : 24
✘ tartózkodási hely : Mystic Falls

TémanyitásTéma: Re: 1860-ból fent maradt kilátó   Szer. Máj. 09, 2012 7:21 am


Stefan & Caroline


"Mégis mi a jó fenét keresek itt?" - kérdezgettem egyfolytában magam, ahogy egyre beljebb és beljebb szippantott magába a komor erdő. Legutoljára Damon szájánál kötöttem ki és rettegtem, hogy esetleg valami irdatlan nagy csoda folytán megint összefutunk, de hála az égnek most nem történt semmi. Csak úgy mentem, mint egy üresfejű idióta a semmi után kutatva. Nem csak az életemről lehetne egy komédiafilmet forgatni, hanem csak szimplán rólam. Az is sokat hozna a konyhára. Néha saját magamon nevetek, annyira szánalmas és földhözragadt tudok lenni. Amióta vámpír vagyok, azóta azért egy kicsit cizelláltam magam, mert az emberi énem tényleg elviselhetetlen volt. Mindenbe beleütöttem az orrom, nagyon sekélyes és buta voltam. Kezdek kigyógyulni az idegesítő magamból...
Végül csak megtaláltam a helyes utat kifelé. Lassan bandukoltam, ritmusos dallamokat dúdoltam, miközben Tyleren járt az agyam. Hiányzik, de tudom, hogy értem ment el, újra velem akar lenni. Szívből remélem, hogy sikerül megtörnie a köteléket, ami összeköti Őt Klaussal. Na igen, Klaus. A hibrid, aki egyfolytában utánam lohol. Mondja már meg valaki, hogy miért? Így akarja bosszantani Tyler, vagy csak arra vár, hogy belezúgjak és Elenát tudja zsarolni velem? Semmi jóra nem számítok vele kapcsolatban, de azt már most leszögezhetjük, hogy én kitartok Tyler mellett. Klausra soha az életben nem cserélném le! Soha!
A távolban megláttam egy tornyot és ahogy megerőltettem a szemem felismertem a régi kilátót, ahova sokat jártam, mikor fiatalabb voltam, még egészen picike. Vámpírsebességgel odarohantam és a látványtól szép emlékek kúsztak elmémbe. Halványan elmosolyodtam és a felfelé vezető lépcsó felé indultam, mikor halk neszezés ütötte meg a fülem. Óvatos léptekkel elindultam, hogy megkerüljem a kilátót és egy alakot véltem felfedezni. Zihálva vettem a levegőt, nem tudtam ki lehet az, így egy pillanat szusszanásnyi szünet után előléptem a homályból és határozott lépésekkel az illető felé indultam. Jól is nézett volna ki, ha félénken oda szoltam volna, hogy "Helló, te ki vagy?"
- Öm, hé - frappáns megszólítás, de legalább elértem a hatást. Ahogy láthatóvá vállt az arca ledöbbentem - Stefan? - nyögtem csak ennyit. Meglepődtem, hogy ott találom, én még ott tartottam, hogy valahol az országban az új legjobb barátjával ontják a nyomort. E helyett itt van Mystic Fallsban és...
- Te mit csinálsz? - ráncoltam össze a homlokom, majd a mellette lévő friss földre pillantottam. Éreztem az érkezésemkor is ezt a bűzt, de meg sem fordult a fejemben, hogy esetleg tényleg az lenne...
- Stefan, mit csináltál? - léptem hátrébb egy lépést. Egyáltalán nem takartam a félelmem, megrémített, hogy most visszatért és folytatja, amit pár hónap alatt kigyakorolt. - Ugye ez nem az amire gondolok?! - remegett a hangom és mindent megadtam volna egy megnyugtató válaszért. Azonban ekkorát nem hibázhattam, az túl nagy baki lenne...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Stefan Salvatore
✘ Vámpír
✘ Vámpír


✘ hozzászólások száma : 58
✘ regisztráció : 2012. Feb. 09.
✘ tartózkodási hely : Mystic Falls(jelenlegi megálló)

TémanyitásTéma: Re: 1860-ból fent maradt kilátó   Szomb. Máj. 26, 2012 1:25 am

CARE & STEFAN


Csak elmosódott körvonalakat láttam az alakból, aki felém vette az irányt, kizárva annak a lehetőségét, hogy békén hagy. Úgy éreztem, hogy ezzel a lányt sérti meg. Ez az ő temetése volt és nem illetéktelenkedők helye... A düh fokozódott bennem és a vágyat, hogy leteperjem az illetőt, a percek előrehaladtával csak még nagyobb valószínűséget nyert.
A furcsa csak az volt az egészben, hogy míg egyszerre hallottam a pulzáló véremet, amiben renyhe élet csörgedezett, az érkezett ember hangját a fülemben, Elena sikoltását és Damon sercegő kacagását, volt időm arra, hogy felálljak és a tudtára adjam a kétségbeesett hang gazdájának a helyzetet. Sokkalta inkább magyarázat volt; irányomba és az igézés első fázisa.
- Ez... ez egy temetés - gesztikuláltam erősen a kezemmel, de mindeközben a földet néztem és a testemmel takartam el a gödröt. Nem mehet senki oda! Hallottam az egyre több kérdését, de nem bírtam elvonatkoztatni a fejemben lévőkétől. Túl sokan sikoltoztak, visítoztak, röhögtek és kínoztak a fejemben, ahhoz, hogy vészesen távol kerüljek a valóságtól. - Ő ezt megérdemli, érted? - fogtam meg a homályos alak vállait, aki azon mód hátrébb lépett. - Kérlek, - borultam le a lábai elé. - ne haragudj! - könyörögtem az ismeretlennek. A homlokom a könyökhajlatomra esett és bemocskolta a piszkos véremmel a fejem. - Őket mind én öltem meg - kezdtem el vakarni a régebbi hegeket is, hogy kiserkenjenek, de azok gúnyos mosollyal gyógyultak egyre gyorsabban, tudtomra adva, hogy nem érdemlem meg még a fájdalmat sem. - és téged is megfoglak!- néztem rá hirtelen. A szemfogaim lüktettek a szomjúságtól. Ez az ember pedig alkalmas volt. Túlságosan is. Vélhetőleg nő volt, a hosszú haját figyelembe véve, de akkor ez cseppet sem számított.
- Együtt meg tudjuk oldani, Stefan!
- De Elena, én szörnyeteg vagyok!
- Nem csak az vagy.

- Muszáj, érted?! - feltápászkodtam és felé indultam.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Caroline Forbes
✘ Vámpír
✘ Vámpír


✘ hozzászólások száma : 285
✘ regisztráció : 2011. Dec. 25.
✘ kor : 24
✘ tartózkodási hely : Mystic Falls

TémanyitásTéma: Re: 1860-ból fent maradt kilátó   Vas. Máj. 27, 2012 11:37 pm


Stefan & Caroline


Először nem értettem mi folyik körülöttem és, hogy Stefan miért viselkedik úgy, mint egy elmebeteg, de mindenre fény derült egy perc alatt.
- Egy temetés? - suttogtam és a friss homokkupacra pillantottam. Ez az aminek látszik és Stefannak sürgősen segítségre van szüksége. Kivetkőzött magából és egyfolytában csak az áldozatairól motyogott. Felemészti ez a sok bűn és ez ellen nem tehet semmit. Vámpír, így lételeme az öldöklés, aminek nehéz ellen állni. Amikor egyszer megöltem egy férfit imádtam. Az érzés, amely hatalmába kerített mámorító volt. Ha Stefan nem segít talán újra megpróbáltam volna. Most nekem kell ott állnom mellette, ha tudok.Fájdalmasan felsóhajtottam , mikor súlyos keze a vállamon landolt. Hátrább léptem, egyszerűen nem bírtam elviselni a látványt, de Ő tovább harcolt. Letérdelt elém és úgy beszélt, mintha jó pár liter alkoholt ivott volna.
- Stefan. Stefan ez nem a te műved. - álltam elé és már készültem leguggolni, hogy megnyugtathassam. A következő lépésre azonban nem számítottam.
- Mi?Nem. Stefan nyugodj meg! - kevésbé hatásos hangnemet ütöttem meg, mert féltem tőle. Féltem, mert sokkal idősebb nálam és tudom, hogy nem lenne szívem bántani Őt. Jó barátom, meg akarom menteni, de az halálra rémített, ahogy közeledett felém támadásra készen. Ha elfutottam volna azonnal beindult volna a vadászösztön, de örökké nem hátrálhattam. Megálltam és mélyen a szemébe néztem. Ha nem ismer fel...
- Caroline vagyok! A régi barátod. - győzködtem Stefant, de nem voltam biztos benne, hogy átment a mondandóm- Caroline. Emlékszel?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Stefan Salvatore
✘ Vámpír
✘ Vámpír


✘ hozzászólások száma : 58
✘ regisztráció : 2012. Feb. 09.
✘ tartózkodási hely : Mystic Falls(jelenlegi megálló)

TémanyitásTéma: Re: 1860-ból fent maradt kilátó   Csüt. Jún. 21, 2012 7:37 am

Care & Stefan

Ha egy ember elveszti az uralmat önmaga felett, talán meggyilkol másokat,depressziós lesz, nem ismer önmagára, sokkalta inkább szörnyetegnek érzi magát; ami ennek az egésznek a komikus jellegét adja, hogy én magam is így viselkedtem, pedig vámpír voltam. Egy magasabb "szinten" álló élőlény, akinek nem poénból volt a szájában az a szemfog. De gyilkos mód, veszélyesebb is emiatt. Több olyat tehettem, amivel kárt okozhattam a világnak. Éppen emiatt volt szükségem pár évszázaddal ezelőtt Lexire. Létezik, hogy visszaesve ugyanolyan mély veremben érzi magát az ember?
Az előttem álló ember, nem értett semmit abból, amit megpróbáltam tudtára adni. Mintha nem akarta volna tisztelni a halottat, pedig az én karomon már ott díszelgett a lányt megillető vágás, ezért kellett ennek az idetévedőnek is meghajolni az akaratomnak.
- Igen - bólintottam türelmetlenül, egyszeriben kényszeredetten sürgetve az eseményeket. Végül a nevemen szólított; távolinak hatott. Nehéz volt elvonatkoztatni a gyilkostól és a nevén nevezett embertől. Szétváltak bennem, de az emberség súlyosan hátramaradt. Két vér; a sajátom és a teremtőmé. Azé a kegyetlenül irigy nőszemélyé, Katheriné. Vajon ő mikor jutott önmagával elhatározásra?
- Miért? Kié másé lenne? - a tenyerem közé temettem az arcomat. - Egyébként sem tudsz semmit erről és... mint már mondtam mindegy. - újfent felé nyúltam, de egészen sokáig hátrált előlem. Nem keltette egy ijedt ember személyét, sőt a hallra sem vágyott. Csupán értelem sugárzott a szeméből, valami megrögzött magabiztosság.
Caroline vagyok, a régi barátod. Lágy hullámokban aláhulló hajtincsei, élénk tekintete valóban Caret tükrözte.
- Mit keresel itt, Caroline? Ezt... - elléptem tőle és sietősen megpróbálva eltakarni a helyet a sír elé álltam. - nem szabadna látnod én nem vagyok biztos benne miért történt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Caroline Forbes
✘ Vámpír
✘ Vámpír


✘ hozzászólások száma : 285
✘ regisztráció : 2011. Dec. 25.
✘ kor : 24
✘ tartózkodási hely : Mystic Falls

TémanyitásTéma: Re: 1860-ból fent maradt kilátó   Pént. Jún. 22, 2012 12:10 am


Stefan & Caroline


Stefant még soha nem láttam ilyennek. Hallottam róla, hogy ha bedurvul, akkor tényleg bedurvul, na de álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire vad, állati tud lenni. Ránéztem az arcára és tudtam, hogy nincsenek otthon. Mintha a vér olyan hatást váltana ki belőle, mint az alkohol. A tudata háttérbe szorul és nem képes magát féken tartani. Öl és öl, hogy kielégítse vágyait, majd leányálmokban ringatja magát. Eltemeti kedvesen, érzékletesen a halottat, akit percekkel az előtt Ő maga ölt meg. A halottat saját testével védelmezné, de az élőket a túlvilágra küldeni teljes lelki nyugalommal. Illetve lélek nélkül. Mintha ketté szakadt volna Stefan. Az általam ismert része eltűnt és csak az ösztöneit követő vámpír maradt. Ő állt előttem. Megrémisztett.
- Miért tetted? - kérdeztem hüledezve hátrálás közben. Nem akartam, hogy hozzám érjen elég volt egy lépés távolságból nézni az arcát. Nem fogtam fel, hogy mi történik. Tennem kellett volna valamit, de a lábaim inkább futásnak eredtek volna, minthogy közelítsek Stefan felé. Pedig akartam. Mindennél jobban akartam segíteni neki, hiszen Ő is ott volt nekem, amikor szükségem volt rá. Az arcomon kétségbeesettség látszódott és már félősen egy apró lépést tettem felé, mikor felismert és a sírt eltakarva kezdte magyarázni, hogy Ő nem is érti mi történt és, hogy hogy esett a dolog.
- Stefan, ez most nem fontos! Majd később megbeszéljük. Nyugodj meg! Ülj le vagy valami csak... - nyújtottam felé a kezemet és újabb lépéssel csökkentettem a kettőnk közti távolságot. Mutatóujjam súrolta kabátját, amit lágyan megfogtam és húzni kezdtem a sírtól. Úgy éreztem jobb, ha távolabb beszéljük meg, hogy mi van. Túl frusztráló látvány lett volna a frissen hantolt sír.
- Gyere - mutattam a kilátó felé - A lépcsőre leülhetsz. Meg kell nyugodnod.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTéma: Re: 1860-ból fent maradt kilátó   Today at 5:19 am

Vissza az elejére Go down
 
1860-ból fent maradt kilátó
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Báb alkatrészek

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Vampire Diaries || a szerepjáték :: ▌MYSTIC FALLS ▌ :: Külváros-
Ugrás: