Suli folyosói

Lorena & Adri

Kiengedtek óráról és sétáltam a folyosón amikor véletlen bele ütköztem egy lányba! Bocsi nem akartam neked jönni. -mondtam kicsit meglepődve ahogy néztem ki be is ütköztem bele. Szia! -köszöntem a lánynak. Új vagy? -kérdeztem közbe mosolyogtam rá. Kicsit meglepődtem azon, hogy mindig új diákokba futok bele! Hogy vagy? Segíthetek? -kérdezgetem és vártam a válaszát. Néztük egy darabig egymást mikor az eszembe jutott valami! De utána még vártam egy picit, hogy jön-e válasz. Végül elkezdtem mondani a mondandómat. Nem rég jöttél mert még nem láttalak erre fele. -mondtam. A másik sulid milyen volt?-feltettem egy új kérdést. Nem tudtam már leállni a kérdésekkel mikor rá szóltam magamra Adri nyugi még elijeszted! Újra ránéztem és mosolyogtam.

To; Adriane

Íme, első nap az új iskolában. Kíwáncsi wagyok, hogy milyen lesz... Persze, tele lesz átlagosnál átlagosabb diákokkal, akik egyáltalán nem érnek fel az én szintemhez, de remélem, azért jól elleszek majd. Beléptem az ajtón, és egyből a szekrényem felé indultam, hogy belerámoljam a cuccaimat. A Chanel táskámat szorongatwa lépkedtem, nézelődtem, amikor nekem jött walaki. Először kiabálni akartam, hogy miért nem tud jobban figyelni az illető, de helyette magamra öltöttem a legkedwesebb mosolyomat, és úgy wálaszoltam neki.
- Semmi gond. - feleltem, és felwettem a földre esett táskámat. Kell wennem egy újat...
- Igen, ez az első napom. - barátságosnak tűnt a lány és segítőkésznek.
- Jól, köszi. Amúgy... igen, meg tudnád mutatni, hogy merre wan aaa... - gyorsan előkotortam az órarendemet, és megnéztem, mi lesz az első órám - az angol terem? - néztem fel rá újra, majd eltettem a papíromat.
- Igen, még csak ma. - feleltem újra neki. Kissé furcsának találtam a lányt, sokat kérdez, de amúgy aranyosnak tűnik. Biztosan hiperaktíw, wagy nem tudom. Na, mindegy. Első ismeretség, ez fontos, szóval kedwes maradok.
- Magánsuliba jártam, tudod, ahowá a gazdag szülők iratják a gyerekeiket, hogy ne otthon tébláboljanak. - wigyorogtam rá. A wállamra tettem a táskámat, és elindultam előrefele, wárwa, hogy köwessen.
- Amúgy, milyen itt az élet?

Lorena & Adri

Megnyugodtam mikor megtudtam, hogy nincs semmi baj! Na és milyen volt az első napod? -kérdeztem a lányt. Hogy hívnak?- és egy újabb kérdést tettem fel. Remélem meg szeretted ezt a várost, mert én is megszerettem mikor idejöttem. -mondtam. Fűztem hozzá, hogy nem vagyok ilyen kérdezgetős annyira csak az újakkal, mert jobban megszeretném őket ismerni. -mondtam , hogy nem értsen félre. Persze meg mutatom, hogy merre van az angol terem! -mondtam és egy újabb mosolyt tettem hozzá. Szóval magánsuliba jártál! -mondtam meglepődve. Néztük egymást egy darabig mikor elindult! Hé rossz irányba mész! -szóltam neki,mert nem arra van az angol terem. Gyere erre kell menni! -mondtam. Olyan rossz volt, hogy nem tudtam, hogy szólítsam és egy utolsó kérdést tettem fel! Hogy hívnak? -kérdeztem érdeklődően. Az élet itt nagyon jó ahogy az előbbiekben említettem. - mondtam miközben mosolyogtam rá.

To; Adriane

- Nos, még csak most kezdődött, de eddig egész jó. Mármint... semmi rossz nem történt - mosolygok rá. Még nem mentem neki semminek, még nem wágódtam hanyatt a padlón... Szówal jól indítok. Elég béna wagyok, azt kell mondjam. Még a sima padlón is képes wagyok elesni, nem hogy egy ilyen weszélyes helyen, mint amilyen ez az állami iskola... Kész akadálypálya. Legalábbis számomra.
- A newem Lorena. Lorena Byron - mutatkoztam be. - És téged hogy híwnak? -kérdeztem wissza.
- Ohh, én eddig is itt laktam. Csak magánsuliba jártam - jawítottam ki. - Semmi baj, én is szeretek ismerkedni - mosolyogtam rá kedwesen, nem akartam megbántani őt. Kicsit sokat kérdezett, de ez nem feltétlenül baj. Bár... nem szoktam ilyen nyílt lenni másokkal, de most az egyszer kiwételt tehetek. Amúgy is... nem tűnik weszélyesnek a lány, inkább kedwesnek. Szówal jól érzem magam wele, jó wele beszélgetni.
- Köszönöm. És igen. - mosolyogtam ismét rá. Aztán szólt, hogy rossz irányba megyek. -Ohh, oké - fordultam wissza, és köwettem őt.
- Lorena, már mondtam egyszer - néztem rá kissé furcsán. Oké, lehet egy kicsit hibbant, de attól még aranyos. Próbálom mindig mindenkinek a jó oldalát nézni, és nem kritizálni senkit.
- Annak örülök. Remélem, hogy mindenki más is olyan kedwes lesz, min te.

Lorena & Adri

Te szerencsés lány vagy, mert neked az első napod jól sikerült nekem sajna nem így volt! -mondtam és mosolyogtam a lány felé. Nem vagy bén én vagyok az hisz én jöttem véletlenül neked. -mondtam a lánynak biztatóan! Engem Adrianenek hívnak de szólíts csak Adrinak! -mondtam és mosolyogtam. Ha itt laksz hol? -kérdeztem érdeklődően. Engem nem könnyű megsérteni. -mondtam a lánynak. Olyan jól meg találtam Lorenával a hangot jó volt vele beszélgetni mikor ezen elgondolkodtam újra felszólaltam! Most mennyünk jobbra! -mondtam neki. Én is remélem, hogy mások kedvesek lesznek veled! -mondtam és közben mosolyogtam rá.