Tantermek

Deborah and Xiara

Meguntam azt, hogy kimaradjak az élet folyásából! Nem vagyok túl öreg, vagyis nem nézek ki öregnek...ugyan az a 99 év nem is olyan borzadály! No de mégis az iskola az iskola s hát az igazgató is megmondta, hogy fontos be illeszkedni a közösségbe. Evvel egyet is értek olyan téren, hogy legalább elterelem figyelmemet esti álmomról. Halk kopogással állok meg azon terem ajtaja előtt, mely túloldalon tartja ismeretlen osztály társaimat. A zsivaj jelzi, hogy nem törődtek bele, hogy lassan kezdetét veszi első órájuk.
- Na jó..- sóhajtok s lenyomom a kilincset. Egyre csak növekszik a rés , amin keresztül egy élettel teli közösséget pillanthatok meg.
~Aj.. rég voltam diák.. hajaj.. csak ne bukjak le..~ villantok bátortalan mosolyt bentiek felé.
Szabad kezemmel beletúrok zavartan hullámos hajtincseim sokaságába s ezt követően megigazítom narancs sárga bő ujjú nyárias felsőmet, melynek mély szabású nyak ívét sárga flittek övezik.
- Sziasztok!- köszönök feléjük.
~Egek.. de rég is voltam diák... ~ ismerem el s nézelődve keresek egy még szabad padot, ahova le telepedhetek. Nem érzem magamat kirívónak.. hiszen ők is eléggé szabadosan öltöznek..és nem baj ha követem picit a divatot. Elvégre a farmer, amit nadrágban hordok még tartja magát a trendi cuccok között.
-Hm.. hova is üljek...- gondolkodom... de végül sárga anyagú táskám egy , a hátsó sorban árválkodó padon terem, s én annak székére ülök le. Hallom hogy súgnak össze a többiek akik valamennyi figyelemre méltattak.
~ Na jó.. ez nem lesz egyszerű.~ sütöm le szemeimet órarendemre amit lefénymásoltak nekem.
Nem szándékozom itt is magányba süppedni s folyton balsejtelmeket sugalló jeleket keresni. Már az megnyugtat, hogy tömegben vagyok.

Xiara & Deb

Ki hitte volna, hogy amint beteszem a városba a lábamat, nem a szórakozóhely lesz az első hely amit meglátogatok, hanem az iskola? Kifújtam a levegőmet, és ide-oda kapkodtam a fejemet, keresve egy nyamvadt parkolóhelyet, de sehol se leltem. Végül megtaláltam, és leparkoltam fekete Jeep-pemmel. Amint kitettem a lábamat a kocsiból (ami nem hétköznapi) máris megbámultak. Kaptam a megjegyzéseket, fütyüléseket. Felvettem a fekete Ray Ban-es napszemüvegemet, kiemeltem a hatalmas táskámat, és elindultam az iskola kapuja felé.
Úgy keresgéltem össze-vissza, mint egy hülye turista, aki most először jár itt. Végre megtaláltam az igazgatóit, beiratkoztam, megjegyzést tettek, hogy ne öltözzek máskor ilyen kihívóan. Végül nem érdekelt, hogy mit mondott, de felsétáltam az osztályhoz. Mély levegőt vettem mielőtt betettem a lábamat. Nem cápák, nem fognak harapni.. Csak normális, átlagos diákok lesznek velem egy osztályba.. Átléptem a küszöböt, az összes tekintete szinte rám szegődött. Mindent láttam: féltékenységet, izgalmat. Páran össze is súgtak. Fúú.. ekkora nagy szám, hogy valaki új érkezik az iskolába? Magassarkúm túl hangosan kopogott a padlón, ebben a csendes osztályban. Egy barna hajú lány mellett volt egy szabad hely. Szerencse, hogy itt is egy helyes padok vannak. Utálom, ahol együtt kell ülni egy padban.. Túl kötött. Nem köszöntem nekik, igazából nem érdekelt semmi. Valamelyik szünetbe, majd bemegyek a mosdóba és elszívok egy szál cigit, mert ezt nem bírom. A tekintetek.. Fogalmam sem volt, hogy milyen tantárgy fog jönni. Végül is a barna hajú lányhoz hajoltam.
- Szia, bocsi, nem tudnád megmondani, hogy milyen óra következik? - kérdeztem meg tőle halkan. Bár a tanulás egyáltalán nem érdekel. Tudok annyit figyelni, hogy kettessel átmenjek. Jobb úgyse kell nekem..

Xiara & Deb

~Nocsak! ~ feszül ívbe szemöldököm, mikor fülembe csattant a magassarkú kemény talpa, mely még a folyosóról szűrődött befelé. Nyílt újra az ajtó s most minden szempár egy új, igencsak érdek feszítő jelenségre irányultak.
~Tuti, hogy nem a tanár... de megnyugtat, hogy nem én vagyok az első új diák.~ Újnak lenni okozhat némi nehézséget de ahogy rá pillantottam a másik lányra elmosolyodtam.
~ Azt hiszem ezen a napon nem csak egy régi ismerőst látok majd viszont. Sőt..lehet, hogy egy újat szerzek?~ fut ágy agyamon. De nem... az órarend igaz mutatta , hogy lesz egy biológia óra, de nem voltam benne biztos, hogy az tartja akire gondolok.
- Persze drága...- felelek nyugodtan. - Elsőre egy unalmas történelem. Remélem nem valami vén pápaszemes okostojás lesz az. - sóhajtom. Ha bár egyik kedvenc tantárgyam... mégis inkább valami látványosabbat szeretnék... rajzot.. vagy valami hasonlót.
Érzem hogy megannyi szempár méreget végig minket.
- Köszöntelek az ujjak clubjában. - teszem hozzá s az órarendet át illesztem asztalára, hogy megnézhesse...már ha nagyon érdekli.
- Sziasztok csajok.- lép asztalunk elé egy, az osztály nagy menője. Maga a laza stílusa s öltözete is erre utal. Biztos, hogy kondizik mert van izma.- Van kedvetek szünetben dumálni? - támaszkodik kettőnk padára kezeivel.
Vékony szemöldököm ívbe feszül s zselétől fényes fejét pásztázom.
~Egek.. inkább egy vadászt csókolok meg!~ harapok rózsaszínre festet ajkamba.