1800-as évek

Katherine

Virginia 1864 reggel. Mikor az ágyamban megébredtem nap sütött rám nem volt kedvem felébredni de eszembe jutott hogy a mai napon vendégül fogjuk látni Pierce kisasszonyt. Fel keltem az ágyból és ki mentem szívni egy kis friss levegőt úgy 5 perc után mellettem termet Stefan Jó reggelt kívánt én is neki majd elkezdtük a tájat nézni majd sarkon fordultam és visszamentem a szobámba előkésziteni a ruhát amiben fogadom Pierce kisasszonyt. Felmentem az emeletre a szobámba kiválasztottam a kedvenc ruhámat majd az ágyra raktam és elmentem fürödni közben találkoztam Stefan-nal is aki mosolyogva jött fel ö is örül hogy Pierce kisasszony nálunk lesz ma. Miután kész lettem a fürdéssel a szobámba vonultam és felöltöztem a tükör előtt megfésülködtem és megigazítottam a nyakkendőmet. Majd kiléptem a szobámból és lementem a nappaliba kicsit megsürgettem a cselédeket hogy gyorsabban terítsenek. A nappaliban leültem egy székre és vártam Pierce kisasszonyt elő vettem egy könyvet és elkezdtem olvasni aztán megjelent Stefan is ö is jól ki csípte magát. Kíváncsiságból megkérdeztem hogy kinek öltözött ki erre csak annyit válaszolt hogy "ugyan annak akinek te" ezen csak röhögtünk hangosan. A cselédek igen hamar kész lettek a terítéssel, Apánk is ide köszönt hozzánk majd fel ment az emeletre. Stefan megkérdezte hogy mit olvasok erre fel mutattam neki a könyvet miután elolvasta a címét hátra dőlt majd haját simította le. Később belépet az egyik cseléd és bejelentette hogy Pierce kisasszony hintója megérkezett. Azonnal felálltam és kimentem az ajtó elébe fogadni, és ki szált a kocsiból. A Szépsége tündökölt a reggeli fényben oda lépkedtem elébe kezet csókoltam neki és megszolitottam.
-Pierce kisasszony örülök hogy itt van . -mosolyogtam majd megdicsértem a szépségét-
-Az ön szépsége csak úgy ragyog ezen a napon. -egyből bele szeretettem első látásra-

Ahogy megérkezett Miss Katherine és ki szált a kocsiból csak úgy ragyogót a szépsége a nap fényben szinte azonnal bele szeretem. Majd kezet csókoltam neki ö egy köszönömöt mondott a kézcsókra.
-Nincs mit. -feleltem Miss Katherinenek majd karon fogót és bementünk a házba. Ahogy beléptünk az ajtón Miss Katherinenek tetszett a ház és meg is dicsérte.
-Igen az apám nem sajnálta az aranyat mikor ezt a házat építette. -néztem a lányra majd a mondat végén elmosolyogtam magam.
-Erre. -mutattam az irányt Miss Katherinenek ahogy beértünk az étkezőbe és leültünk a szépen megterített asztalhoz én Miss Katherinenel szembeni helyet választottam. Ahogy elhelyezkedtünk megjöttek a többiek is és ők is leültek az asztalhoz. Apám ült le legutoljára az asztalhoz amint le ült mindenkinek jó étvágyat kívánt. Az egész étkezésen csak Miss Katherinet figyeltem egyszer-egyszer bele is ittam a poharamba. Már a reggeli 1 órája húzódik apám nem sajnálja az ételt de ez már túlzás. Egymás után hozták az ételeteket már alig bírtam enni. Alig vártam hogy befejeződjön a reggeli mert egyre jobban megakartam ismerni Miss Katherine-t. Ahogy befejeződött a reggeli Miss Katherine elhívott sétálni egy kicsit sem ellenkezdtem felálltam az asztaltól és Katherinenel ki mentünk a kertbe sétálni.
-Finom volt a reggeli Miss Katherine ? -kérdeztem meg a lánytól majd lassú léptekben sétálgatunk a kertben.
-Meséljen valamit magáról. -jelentettem ki Miss Katherinenek mert jobban megakarom öt ismerni.

Katherine

Amint kiértünk a kertbe Miss Katherine-el egyből Stefan felől akart érdeklődni de gyorsan eltereltem a szót. Inkább megkérdeztem tőle hogy ízlett e neki reggeli persze igen volt a válasza. Majd Miss Katherine-ről kezdtem érdeklődni jobban megismerni öt mert egyből bele szerettem ahogy megláttam. Miss Katherine eléggé sokáig váratott a válasszal aztán mondott egy kicsit magáról. Majd elterelte a szót és inkább azt válaszolta hogy meséljek én, úgy viselkedett mint ha volna valami takargatni valója.
-Én Firenzében születtem anyám meghalt Stefan születése után pár évvel. -meséltem Miss Katherine-nek majd nyeltem egy nagyot. -Apám meg valami vámpírokra vadászik itt a városban csinált valami iránytűt is. -ennyit meséltem el a lánynak majd mélyen néztem Miss Katherine szemébe. Majd akkor a pillanatban eldöntöttem hogy megszerzem magamnak.
-Nagyon szép a nyaklánca honnan kapta ? -vetettem egy pillantást a nyakláncra majd megint a szemeit csodáltam majd elmosolyodtam.
-Szabad idején mit csinál? -kérdezgetem. -Elnézést ha sokat kérdezőködöm csak jobban megakarom magát ismerni. -jelezve hogy felkeltette az érdeklődésemet Miss Katherine.

http://26.media.tumblr.com/tumblr_lwo9jwWAiW1qf325lo1_500.gif

Damon+Kat

-Hmm...Szóval az apja vámpírokra vadászik....akkor jobban a bizalmukba kell férkőznöm, mint gondoltam.- gondoltam magamban, míg Damon az életéről mesélt.
-Nem is tudtam, hogy vannak vámpírok. Azt hittem, csak legenda, kitalált mese az egész. De most már...- így adtam be a tudatlan, ártatlan "kislányt" Damonnak, hogy még véletlenül se sejtsen valamit.
Miután továbbléptük a témát, a nyakláncomról kérdezősködött.
-Oh, már ősrégi darab, nem is emlékszem honnan kaptam. Talán...áh, hagyjuk!
Igen, tudom, nem volt annyira jó dolog, hogy mindent kikerültem valami hülye kis válasszal, de hát azt sem akartam, hogy megtudja, mi vagyok valójában. Még bajom is lehetne belőle.
-Hm...-mosolyogtam el magam - nem, nem kérdez sokat, természetesen válaszolok önnek. Hát én nagyon szeretek sétálgatni, nézelődni. Ami azt illeti...- és folytattam tovább, mire megszólalt Emily hangja.
-Azonnal jöjjön ide, Miss. Pierce!
-Nos, mint hallotta mennem kell, de amint lesz alkalmam, visszatérek ide önhöz.
Majd mikor odaértem Emilyhez, azonnali távozásra szólított fel. Csak annyit szerettem volna kérni tőle, hogy még azt engedje meg, hogy elköszönhessek Damontól. Megengedte. Így hát visszamentem a kertbe, és elköszöntem tőle.
-Nos...nagy sajnálatomra most mennem kell, de talán még látjuk egymást! - mosolyogtam rá, majd Damon kezet csókolt, ahogy illik és elköszönt.

*Játék vége*

Köszönöm a játékot, megtiszteltetés volt önnel játszani, Mr. Salvatore