Forbes lakás

Bonnie & Caroline

Hazafelé úton nem szóltunk egy szót sem egymáshoz. Biztos voltam benne, hogy Bonnie is úgy elmerült a gondolataiban, mint én. Egyfolytában csak Tylerre és az itteni történésekre gondolok. Minden annyira bonyolult. Az életünk boldog és zökkenőmentes volt a Salvatore fiúk érkezése előtt. Az óta az egész város a feje tetején áll és mindig csak baj van. Először még csak Stefanon veszekedtünk, utána jött Damon, aki felelőtlenül kajált és most Klaus is megérkezett és ontja a nyomort. Szuper! Miért kell minden jöttment hibridnek és vámpírnak letelepednie itt? Miért nem keresnek más helyet maguknak? Azt értem, hogy Elena vére nélkül nem lehet újabb hibrideket létrehozni, de Elena nem gyökerezett bele a földbe. Vagy csak vesznek tőle egy adagot és elhúznak szépen. Ennyi. Ó, de hát az túl könnyű lenne... Annyira belemerültem a gondolataimba, hogy észre sem vettem, hogy elmentünk a ház mellett. Bonnie halk köhintése rázott fel.
- Ó, bocsi - mondtam elvörösödve, majd visszatolattam a kocsifelhajtóra - Megérkeztünk!
Hátranyúltam és összekapartam a táskám, majd kiszálltam. A levegő még csípősebb volt, mint negyed órával ezelőtt. Felsiettünk a bejárati ajtóhoz és természetesen a táskám alján volt a kulcs. Nagy nehezen sikerült kinyitnom az ajtót és Bonnie egyből a kandallóhoz rohant, leült mellé, még kabátban, és a kezét a tűzhöz emelte.
- De jó, hogy még ég! Biztos anya volt itthon. - körbenéztem a lakásban, de nem találtam senkit.
Bementem a konyhába, mivel már korgott a gyomrom. Mi tagadás lefárasztott az éneklés. Kuncogni kezdtem magamban, ahogy visszaemlékeztem az estére. Gyönyörű látványt nyújthattunk Bonnieval a színpadon, kicsit becsiccsentve és ordítozva a számok szövegét.
- Kérsz valamit inni? Vagy enni? - kérdeztem felemelt hanggal, hogy a nappaliban melegedő Bonniehoz eljusson, de válasz nem érkezett. A biztonság kedvéért csináltam neki egy forrócsokit, jó nagy habbal, mert tudom, hogy azt szereti. Magamnak vért vettem volna, de tudtam, hogy elfogyott.
- Caroline, de hülye vagy! El kellett volna menned a kórházba... - gondoltam, de ekkor észrevettem egy kis cetlit a hűtőn, amit egy halacskás hűtőmágnes tartott úgy ahogy.
"Caroline, drágám! A hűtőben találsz egy adag vért, de van fagyasztva is, ha nem lenne elég. Puszi!"
-Ó, anya imádlak! - csaptam össze a kezeimet és feltéptem a hűtőt. Igen ott volt a zacskó, tele a bíborvörös lével, amire annyira vágytam. Kitöltöttem magamnak, felkaptam Bonnie forrócsokiját és elindultam a nappali felé. Bonnie már levette a kabátját és a kanapén elterülve kémlelte a lángokat. Biztos elmerült a gondolataiban, vagy csak egy varázsigét gyakorol. Az előtte lévő kis asztalra letettem a csokit, mire rám pillantott.
- Mi lenne, ha felmennénk a szobámba? Ott is meleg van. - mosolyogtam és belekortyoltam a vérbe. Próbáltam nem kimutatni mennyire ízletes, mert Bonnie nem kedveli, ha előtte iszom, de ez van. Éhes vagyok.
Bonnie se szó se beszéd felugrott, megfogta a poharát és felszaladt a lépcsőn, egészen a szobámig. Én csak felnevettem, majd követtem. Mikor beléptem az ajtón barna hajú barátnőmet az ágyamon találtam egy hosszú habcsíkkal a szája fölött.
- Ömm... - mutattam kezemmel a problémát és nevetni kezdtem. Bonnie kicsit elvörösödött, de ő is rákapott és már együtt nevettünk. Leültem én is az ágyra és szembefordultam vele.
- No, akkor kezdődjék a chatparti! - a megszokott meleg- és izgatottságérzés nem jött, pedig felkészültem rá. Helyette a kétségbeesés uralta a testem. Nem tudtam mit mondjak, ami az én esetemben elég nagy krízis. Egyszerűen lefagytam. Még a mosoly is eltűnt az arcomról és dideregni kezdtem, annak ellenére, hogy korántsem volt hideg a szobában.
- Finom? - mutattam a csokijára, aminek a fele már szublimálódott. Ebből ki lehetett volna következtetni, hogy nem sikerült túl rosszul, de tényleg fogalmam sem volt róla, hogy mit mondjak. Ilyenkor bármilyen hülyeséget képes vagyok kinyögni.

Caroline

Megérkeztünk Caroline-ék lakásába,de azt hittem sohasem érünk oda,mert Caroline annyira elmerült gondolataiban,hogy elfelejtett rálépni a gázpedálra.
-Öö..Caroline megérkeztünk.-mondtam kissé ijedt arccal,mert nem akartam annyira zavarni.Felébredt álmából Caro is tehát indulhattunk befelé.Persze a feneketlen női táskákban minden a legalján van,tehát a kulcs is ott volt.Na végre bejutottunk.Caroline egy nagy adag vért akart inni,ami sikerült is neki,mert anyukája hagyott neki otthon fagyasztóban is és a hűtőben is.Nem igazán szeretem,ha a vámpírok zacskós vért isznak,sőt azt sem szeretem,hogy egyáltalán isznak,de ezt most szó nélkül hagytam.Hadd legyen egyszer neki is gyereknap.Caroline nekem forrócsokit hozott,mert tudta,hogy szeretem,de ahogyan el volt készítve,egyszerűen mennyei.
-Caroline ez nagyon jó,de most beszéljünk másról.-mondtam,mikor kérdezte.
-Első témám:Pasik! De beszélhetünk másról is ha gondolod.-mondtam neki,miközben a zacsis vért iszogatta.Látszott rajta,hogy annyira nem akar beszélni róla,de én belevágtam:
-Hogy áll a kapcsolatotok Tylerrel??-kérdeztem kicsit félve,hogy leordítja a fejem.De nem ordította le,inkább el is hallgatott.
-Jaj!Bocsi,nem akartalak megbántani ezzel.Azt hittem már letisztáztátok.
-Második témám:cipők.Tudod,imádom a cipőket,és tudom,hogy te is így vagy ezzel.Akkor hát beszéljünk a cipőkről.Hol vetted ezt a cipőt ami rajtad van,Caro??Talán shopping center??Carolne bólogatott.
-Gondoltam!Én is ott vettem az enyémet.
-Na jó,ezt a témát kitárgyaltuk.Következő témám,és egyben utolsó,mert utánna te jössz:körmök.Te festetted ki a körmödet,vagy műkörmös csinálta??Szerintem műkörmös,mert nagyon gyönyörű.Nem mintha te nem tudnád kifesteni,de ez látszik,hogy zselés.
-igazam van??Caroline megint bólogatott.Kezdett kicsit furcsának tűnni a dolog,hogy nem szól vissza,csak bólogat,pedig vért is iszik közben,ezért rákérdeztem:
-Mi a baj Caroline??...

Bonnie & Caroline

Most már biztosra vehettem, hogy jól sikerült a forrócsoki, mert Bonnie mind a tíz ujját megnyalta utána. Hála az égnek felvette a fonalat és ő irányított, így nem nekem kellett feldobni egy témát. Elég határozottan nyomta. Mint mindig a legeslegelső téma, amit nem lehet elégszer kibeszélni, a pasiügyek. Ledermedtem és köpni-nyelni nem tudtam. Azt hittem már elrendeztem magamban a dolgot, de nem. Mégsem tudtam róla beszélni. Ezt Bonnie is észrevette, majd áttértünk a cipő témára, de ekkor még csak bólogatni tudtam. Az előbbi sokk hatása alá kerültem és sajnos nem eresztett. A fülem érzékelt hangokat, láttam Bonnie száját mozogni, de az agyam nem rakta össze a kettőt, így csak bólogattam tovább. De az utolsó mondatnál magamhoz tértem.
- Jól vagyok! - mondtam mosolyogva és belekortyoltam a vérbe. Nagy szükségem volt rá, egy kicsit feldobott.
- Sajnálom Bonnie! - néztem rá bocsánatkérőn és megérintettem a térdét - Beszélhetünk a pasikról! Szerintem mindkettőnknek van mesélni valója.
Láttam, hogy Bonnie gyanakszik, de én csak folytattam tovább. Reméltem, hogy feladja és ő is beszáll a beszélgetésbe.
- Szóval, pár napja Elenával voltunk a Grillben és Matt...hát eléggé megbámult. Folyton engem fürkészett és, amikor csak lehetett a közelünkben volt. Annyira ciki volt. - emeltem az arcom elé két kezem és síró-nevető hangot adtam ki - Elena meg még jobban kontrázott rá. Ilyenkor meg bírnám ölni! De igaza volt, Matt valószínűleg még nem lépett túl. Csak az a bökkenő, hogy ő dobott engem! Annyira...ááá... én már semmit sem értek.

-Jajj!Majd biztosan rendbe jön minden Caroline!De azt az egyet én sem értem,hogy miért bámult Matt,ha Ő dobott Téged.Teljesen összezavarodtam.-mondtam kicsit tényleg összezavarodottan.Megvígasztaltam,majd áttértem az Én pasiügyeimre:
-Múlt héten voltunk randizni Christiannal,tudod, a pincérfiúval.Annyira kedves,aranyos és a legfontosabb,hogy nagyon,de nagyon cuki.Felhívott a lakásába,és sikerült nagyon közel kerülnünk egymáshoz.A becenév adása címnél tart a kapcsolatunk.De mos még mesélj te is valamit!Caroline arcán az a kifejezés ült,hogy mit mondjak,hiszen már minden fontosat elmondtam.De én azért láttam az arcán,hogy nem mondott el mindent,tehát rákérdeztem.
-Mondd!Van még valami??Vagy csak ennyire unod a társaságomat??-kérdeztem kétségbeesetten.Caroline nagyot sóhajtott,egy utolsó kortyot ivott a vérből mielött elkezdte volna,és annyira nagy erőre kapott,hogy elkezdett hadarni.Olyan gyorsan mondta,hogy én nem is tudtam követni,de hagytam,hadd mondja el,majd utána megkérem ismételje el.:
-Bocsi,Caro lehet én vagyok a hülye,de megtennéd nekem azt,hogy egy kicsivel lassabban mondod?Mert szinte ebből egy szót sem értettem.Caroline elpirult,majd felengedett Ő is és velem együtt nevetett,majd elmondott nekem mindent újra.Most már megértettem.
-Az ilyen hadarások,pletykapartik és persze barátnők nélkül a világ milyen lenne szerinted Caroline??Szerintem egyáltalán nem lenne valami good,mert akkor a problémáinkat,csak a naplónak mondhatnánk el.Persze meg is hallgat,sőt meg is jegyzi,de nem válaszolna vissza,s ha kell nem vígasztalna meg.
-Szerinted milyen lenne??...

Bonnie & Caroline

Bonnie sem értette mi lelte Mattet, ezért kedvesen megvigasztalt, majd áttértünk az ő problémáira. Vagyis sikereire.
- Ó, annyira örülök neked Bonnie! És mennyire közelről ismertétek meg egymást? - kacsintottam és egy huncut mosolyt küldtem felé. Nagyon örültem, hogy jól alakulnak a dolgai, hiszen már annyi szörnyű dolgon ment keresztül. Igazán megérdemli, hogy boldog legyen.
- És mikor találkoztok következőre? Ígérd meg, hogy utána rögtn felhívsz és elmondasz mindent részletesen! - a mosoly még mindig az arcomon díszelgett, semmivel sem vakarhatta le Bonnie róla. Még azzal sem, hogy visszatértünk rám és a Tyler problémára. Már elegem volt abból, hogy mindig magamba fojtom az érzéseimet, így hirtelen kitört a vulkán és csak ontottam hadarva a szavakat.
- Igaz, nem mondtam el mindent. Matt tényleg nagyon zavarba hozott. Annyira, de annyira cinkes volt a helyzet. És most lehet, hogy rám mozdul, mert Tylerrel szakítottunk. Biztos, hogy beszéltek róla. Vagy nem, nem tudom. Én szeretem Tylert, de azt nem bírom elviselni, hogy Klaus pincsije lett. Igaz, hogy nem tehet róla, de akkor is. Még nálam is fontosabb, adott pillanatban, a teremtője iránti lojalitása. Ez egyszerűen megőrjít. És most a szülinapomon még meg is harapott. Reménykedtem benne, hogy csak Klaus műve volt az egész, de ő utána eljött hozzám és megmentett. Most már nem tudom, hogy mi az igaz. - öntöttem ki a lelkem, de Bonnie nem értett sokat a szóáradatból, ezért el kellett ismételnem. Lassan, tagoltam és szipogva beszéltem, próbáltam egyben tartani magam kisebb nagyobb sikerrel.
- Csak naplók? Barátok nélküli élet? Á, az nekem nem kedvezne. Épp az lenne a baj, hogy csak kuksolna velem szemben a füzet és csak én beszélnék. Az nem is igazi pletykálkodás. Mit kezdenék én nélkületek? - mosolyodtam el és átöleltem barátnőmet. Göndör fürtjei az arcomba hullottak, de nem érdekelt. Boldog voltam, hogy itt volt velem és megoszthattam valakivel az életem gyötrelmes részeit.
- Ti vagytok az életem elengedhetetlen tartozékai. Te és Elena. Ameddig éltek együtt leszünk. Ígérem! - megfacsarodott a szívem és rám tört a sírás. Most nem bírtam gátat szabni könnyeimnek. Belegondoltam milyen érzés lesz a legjobb barátnőim temetését fiatalként végignézni. És még csak nem is állhatok majd ott, az árnyak közül sirathatom majd őket. Lenne egy megoldás, de az az önzőség netovábbja. Soha nem tenném meg csak magamért. Elena még talán belemenne, ha Stefan visszatér régi önmagához, vagy ha Damon célba ér, de abban biztos vagyok, hogy Bonnie hallani sem akarna az ötletről. Soha nem lenne vámpír.

-Igen,ezt én is így gondolom,a világ barátnők nélkül szörnyű lenne.Nekem is ti vagytok a legjobb barátnőim Elena ésTe.-mondtam a naplós dologra visszatérve.Eszembe jutott,hogy beszéltünk Christianról is,ezért válaszoltam arra is:
-Persze Caro,beszámolok róla.Sőt még részletes leírást is adok neked.Dehogy is!Majd beszélek veled telón!!
Majd áttértünk megint egy másik témára:
-És,mi a helyzet a szekrényedben??Fel volt valamikor újítva??Milyen cuccokat vettél a shopping centerben??
Caroline persze egyből válaszolt.Már a Földön volt...Szerencsére.Majd újból eszembe jutott egy Christianos téma:
-Jajj,képzeld!Van még valami!Meg volt az első csókunk Christiannal!!Nem mondtam,mert annyira le voltál lombozódva,hogy nem akartam a témát magamra terelni.-mondtam ujjongva!És képzeld,de ez tényleg titok:Olyan remekül éreztem magamat közben is és utána is.-mondtam kicsit elpirulva.Caroline nevetett,és én is bekapcsolódtam hozzá.
-És a körmödet te csináltad,vagy körmös?Mert nagyon szép.Tudom,hogy te is remekül tudsz körmöt festeni de ez zselés nem??
Most hirtelen megint az az érzés támadt fel,hogy Caroline nincs itt:
-Föld hívja Carolinet!!Itt vagy??Megint egy percre nem voltál itt, mi a baj??Majd megint visszatért.Kicsit furcsa volt,hogy egymás után kétszer is!!
-Jól vagy??Vagy már ennyire untatlak??Ha gondolod haza mehetek!

Bonnie & Caroline

- Bonnie ez már komolynak hangzik. Gratulálok! Ennyit arról, hogy nem néz rád senki. És akkor most jártok?
Én is ujjongtam a barátnőmmel együtt és az ő boldogságát éreztem magamon belül. Remélem hosszú életű lesz ez a kapcsolat. Csak aztán nehogy Jeremy betoppanjon!
- Hát...mielőtt egymásba botlottunk volna jártam pár helyen - jól megnyomtam a pár szót és oldalra néztem - Na jó, sok helyen és egy csomó rucit vettem magamnak. Főleg bulizós, de azért akad egy-két sportos darab is. Természetesen elengedhetetlenek a cipők, így abból is betáraztam. Csak, hogy büszke lehess rám. - kihúztam magam és büszkén mosolyogtam.
Kicsit elbambultam és meg sem hallottam mit beszél Bonnie, de a legyezése visszarántott.
- Bocsi! Itt vagyok. - nem tudtam miről beszéltünk, de Bonnie szemei a körmömön csüngtek - Műkörmös. Zselés, de nekem nem annyira jön be ez a szín. Következőre valami csajosabb lesz.
És jött a kínos rész. Hogy ő hazamegy, ha úgy szeretném. A szívem két felé húzott. Az egyik azt diktálta, hogy beszélgessünk még és érezzük jól magunkat, de a másik minden szívverésemmel azt sugallta, hogy éhes vagyok. Nem akartam Bonnie előtt enni. Az annyira... Nekem az már túl bensőséges. Meg amúgy is, tudom, hogy nem szereti.
- Figyi. Szívesen beszélgetek veled és tényleg nagyon jól érzem magam, de ennem kéne. Ha gondolod maradj még egy kicsit, de már annyira éhes leszek, hogy téged fallak fel. - mondtam nevetve, de féltem, hogy talán Bonnie komolyan veszi - Nyugi, bírnék magamon uralkodni!

-Jó,értettem a célzást!De ha tényleg éhes vagy,akkor miért nem veszed ki a másik csomag vért a fagyasztóból és addig amire véletlenül engem falnál fel,addigra felengedne.Na végül is mindegy,ez a te döntésed!
Még egy utolsó pillantást vetettem a körmére,mert szerintem nagyon csajos volt úgy is.Lesétáltam a lépcsőn,és még aközben is beszélgettünk egymással.Felvettem a kabátomat,kisétáltam az ajtón majd egy utolsó mondatot szóltam Caroline-hoz:
-Köszönöm szépen,hogy meghívtál magadhoz,és azt is hogy ilyen jól éreztük magunkat!És ez a karaoke bár!Csodálatos délután volt!Ha majd lesz kedved,miután ettél,felhívhatnál,és akkor majd te gyere át hozzánk!Addig is jóétvágyat,és Sziaa!!...


Folytatódhat,ha gondolod Benett ház,de,ha nincs kedved akkor Vége!Írj Pm-et,hogy döntöttél,mert akkor megkérem a staff-ot.

Bonnie & Caroline

Bonnie fogta az adást, aminek nagyon örültem. A helyzet így is eléggé kínos volt, nem akartam még tágabban kifejteni mire is vágyom valójában.
-Köszönöm, hogy megértesz. Tudom, hogy nem szereted, ha iszom, ezért is vettettem fel a dolgot.
Lekísértem, de a beszélgetés, az apró bökkenő ellenére, folytatódott, majd mikor az ajtóhoz értünk Bonnie megköszönte az estét és a karaoke bulit, valamint meginvitált hozzá.
- Szuper volt, máskor is mehetnénk valamerre - kontráztam vigyorogva - Én is nagyon élveztem. Szívesen átmennék, de nagyon fáradt vagyok, szerintem evés után rögtön lefekszem. De köszönöm a meghívást. Szia!
Becsuktam Bonnie mögött az ajtót és a konyhába siettem elővettem egy adag kórházi tápot, majd forróvíz alá tartottam, hogy minél gyorsabban elfogyaszthassam. Mohón feltéptem a zacskót és a még mindig jéghideg nedűt szívni kezdtem.Tudtam nem fázok meg, ezért lelki nyugodtsággal ittam a vért. Az üres tasakot kidobtam a kukába és még egyet kivettem a mélyhűtőböl a biztonság kedvéért.
- Később még szükségem lehet rá - vontam meg a vállam és felsétáltam a szobámba. Üresen figyelt az ágy, a cserfes szájú Bonnie nem melengette a takaróm. Lehuppantam és rögtön elnyomott az álom.

/Játék vége - köszönöm! /