Roberto pizzéria

Xiara és Marcus

Mesés illatok kúsznak orromba életre keltve gondolataimat. Nagyon megéheztem egy finom pizzára. Régen volt hozzá szerencsém s az akkori íz kavalkádot szeretném ismételten fel eleveníteni. Kinn folyamatosan esik, s ennek fényében ki sem kívánkozok. Helyet foglalva egy üres asztalnál, lerakom magam melletti székre fekete lakkos táskámat.
- Nézzük ugyan mi is a felhozatal. - siklik kezem asztalközépre illesztett só, és borstartó mellé fektetett laminált menülap felé. Ballábamra vetve jobbat kényelmesen dőlök, hátra székemben s máris szembesülök a jókora ital és kávé választékkal is. Itt sok ismert márkát forgalmaznak. Az biztos, csöppet sem lesz könnyű választani.
Innivaló nem lényeg... Inkább az étel az, ami elgondolkodtató. Maga a helység kellemes. Színvilága, elrendezése megnyerő.
Halkan szóló zene tompítja a már eszegető párok halk beszélgetését.
Mennyien vannak.. illatuk keveredik a konyha felől kifelé kúszó pizza illattal. pezseg az élet és ez jó. Efféle hangulatos helyek mindig ki tudnak zökkenteni szürke hétköznapjaimból. Mikor megérkeztem, eléggé elveszettnek éreztem magamat, de szerencsére találtam szállást egy hotelben. Remek helynek tűnt, így vettem ki szobát. Most meg engedtem régi vágyamnak, és eljöttem ide, arra helyre, amit sokan dicsértek.

Xiara és Marcus

Új város, tele felfedezni való helyekkel, személyekkel. Nem rossz ha lassacskán elkezdem feltérképezni elsőre magát a város szívét. Egyedüli gondom most per pillanat, hogy behúzódhassak valahová, hiszen én botor nem hoztam ernyőt magammal. pedig reggel még meg is jegyeztem, hogy mennyire elborult az ég.
Roberto pizzériája villog ajtó fölé szerelt neon csövekből kirakott név.
~Tökéletes lesz.~ mindegy hova, csak védve lehessek. Magabiztosan markolok rá, s nyomom le a kilincset. Utat engedve , kitárul előttem s megcsap valami gyomrot beindító illat.
Megtörölve cseppek áztatta arcomat sóhajtok egy nagyot.
Körbe hordozva tekintetemet felmérem kikkel kerülök egy tető alá. Meglepetésemre jó pár párocska andalog, s nagyban falják étküket.
Nekem is kell valami gyomor töltelék.

- Jó napot! - köszönök hangosan. Bent máris egy üres asztalt keresek. Van pár, tiszta abroszú asztalka, amin teríték sem rondálkodik. Lépteimet el hullajtott cseppek kísérik s lassan kirajzolódik útvonalam. Egy magányosan üldögélő nő mellett lépek el, mikor lesandítok az étlapra amit kecses ujjak lapoznak éppen.
- Hm... ilangilang és rózsa keveréke?- kérdezek rá a másik parfümére.

Xiara és Marcus

- Igen. Pontosan!- cseng hangom, mikor újból lapozok. – Ám bár önnek inkább ázott szag a van. – teszem hozzá. Nem kétséges az idegen alaposan elázhatott. Így jár az, aki lusta ernyőt hordani magánál. Na igen, nekem ez könnyebb dolog, hiszen a női táska rejtekében sok hasznos kellék, mint például kicsi ernyő kap helyet. Plusz nem vagyok rest használni, ha már az ég könnyedzeni kezd.
- Kellemetlen, ha valaki megázik. Ugye? Lassan a hevült bőrfelszínre rá hűlik a nedves, nehézkessé vált anyag… ami sok betegségnek lehet forrása. Megfázás, tüdőgyulladás… torok vagy vesegyulladás… - taglalom trécselő hangon. Ő baja ha beteg lesz. Lassan el kell döntene mit szeretnék meg kóstolni. De most meg zavart nem kívánatos idegen, aki nem tudott szó nélkül elmenni asztalom mellett. Nem kínálom hellyel, nem vágyok társaságra. Persze lehet bunkó és csak úgy magától helyet foglalhat.

Xiara és Marcus

- Igen eláztam. Legalább megspórolok egy zuhanyzást.- viccelődöm. Nem kínál hellyel s ez csöppet sem gátol abban, hogy vele szemközti székre telepedjek. Igaz eléggé át ázott ujjatlan fekete mellényem, na meg lehelet vékony ingem nem zavar. Volt rosszabb is.
- Nem tartok attól, hogy betegség döntene ágyba. Egy csinos nő viszont esélyesebb. - látszik mennyire hidegen hagyja jelenlétem s higgadt nyugalommal gondolkodik mit is válasszon véglegesen.
- Mi finomat fog rendelni? - érdeklődöm halkabban. Nem kérdezem nevét,. nem faggatom mert végtére egyszeri étkezésről van szó, amit másik fél társaságában fogunk eltölteni. Nem vagyok szívbajos, nem fogok azon rágódni, hogy pokolba kíván.Ha felel csak bólintok.
- Én előnyben részesítem a havai-t és a tenger gyümölcseit.- jegyzem meg. Látszik lélektükrének csillanásán, hogy nem érdekli. - Na és ön? Esetleg megosztaná velem azon ízlés világot amit ön képvisel? - vonásai merevek, vékonyak, mintha egy festő művész készítette volna el egész arc szerkezetét.
Sápatag bőrén finoman törik meg a benti fény elő idézte árnyék.
- Eléggé csendes.- jegyzem meg pár néma perc elteltével.- Esetleg vár valakit? Netalántán férjét, kedvesét?

Xiara és Marcus

-Ó…nem is tudtam, hogy ennyire fogához veri a garast. Remélem az ismerősei vettek gázmaszkot. – utálom ha valaki csak úgy telepedik elém. Ha tovább nyomja a dumát, bizisten, fel pofozom. Nemsokára pincér lép asztalunkhoz. Leadom rendelésemet. Megvárom, míg az idegen akar-e rendelni vagy sem. Megrándul, arcomon egy- egy ideg ahányszor lecseppen hajából némi víz csepp. Hihetetlen milyen figyelmetlenek egyesek!
Végül csend telepszik ránk s kezdem azt remélni, hogy eme igazán értékelhető állapot sokáig megmarad. Ám csalódni mindig csalódik az ember s igen.. újra megszólalt. Táskámat kinyitva kutakodok benne, keresve némi zsebkendőt vagy kendőt, hogy leitathassam arcát. Idegesít!
- Mégis mi köze ahhoz, hogy itt vagyok? Szerintem semmi. – illesztem ujjaim fogságában sínylődő zsebkendőt magam elé, míg táskám fedelét lehajtom, s visszaeresztem azt székem mellé a földre. – Törölgesse meg magát! – nyújtom felé. Keresem tekintetét, szeretném látni érzelmeinek kavalkádját de nem.. nem látok semmit azokban az üres íriszekben , s a fény mattan vázol oda egy- egy fény pöttyöt. Érdekes ahogy elzárja valós érzelmeit s egyszerűen vonásaira egyfajta műi, de inkább pillanatnyi megjátszott kedvet varázsol. Félelmetesen érdekes.
- Nem.. nem férjemet várom, se szeretőnek nevezhető alakot. Csupán beültem egy pizzára. Úgy hírlik hangulatos hely ez s szeretném megtapasztalni, vagyis inkább utána járni eme hír valóságának. - magyarázom vissza támasztva hátamat székem háttámlájára. – Na és maga? Éppenséggel valami ringyót keres ágymelegítőnek? Vagy éppen megméretteti vonzerejét?

Xiara és Marcus

Sok mindent mondtak rám. De, hogy fogamhoz verjem a garast! Enyhe túlzásba esett beszélgető partnerem s igen, lényegében eme csípős megjegyzései némileg elárulják a férfiakról való gondolkodását.
- Igazából csak azért kérdeztem, mert ritka az, hogy szép hölgyek egymagukban várakozzanak s csupán a hely hangulatának varázsára hagyatkoznak. Ám legyen, ezt elhiszem. - mosolyodom el.
- Szoktam fürödni. Rendszeresen. én nem bújok semmiféle parfüm vagy dezodor illata mögé. - nos igen. Némely ártatlannak tűnő megnyilvánulás akár bíráló vagy éppen gyanúsító tud lenni.
- Ó! Micsoda gonoszságokat vág magácska az én gyenge koponyámhoz! - kacagok fel jóízűen. Megborzolom vizes fürtjeimet s folytatom nyugodt hangon. - Ha arról lenne szó nem ide jöttem volna. Azonfelül nem vonzódom a magukat elzáró személyiségekhez, akik álarc mögé rejtik minden egyes érzelmeiket. Egy nő akkor szép ha él... - veszem át kendőjét s meg itatgatom homlokomat s nyakamat. - Habár.. ön jobban hasonlít egy házsártos sárkányra. Vagy rosszul gondolom? Hiszen alaptalanul vádol, és érzem a rossz indulatot szavaiban. - Xiara vonásai simábbá válnak, mikor haloványan kirajzolódik egy- egy fekete ér ajkainak szegletében.
- Habár.. volt szerencsém már egy kétes nőhöz, aki kis híján vérbanknak titulált. Remélem ön korántsem annyira harapós. Még véletlenül megsebesülne.- suttogom hátamat préselve székem háttámlájának.

Xiara és Marcus

- Ah!- forgatom szemeimet. Reményeim halványulnak… ez a fickó nem fogja félre vonszolni feszes hátsóját s itt fogja nekem osztani az észt. Rosszallóan mordulok fel hízelgő megjegyzésére.
- Utálom a nyálas bájgúnárokat. – nyilvánítom ki nemtetszésemet. Ha azt hiszi, hogy evvel feloldja kissé zárkózott személyiségemet, hát nagyon téved. Ha ennyire próbálja kimagyarázni kijelentéseimet, hát vaj lehet fülei mögött. – Oh!- játszom el egy megkönnyebbült sóhajt. – Kezdtem aggódni, hogy megcélzott áldásnak nem mondható figyelmével. Ismételten fentebb szökken egyik szemöldököm. – Mármint…ezt hogy is érti? – egyre jobban idegesít s igen ha fentebb kúszik pumpán hajlamos vagyok kisápadni s fekte erekkel ékessé válni. S- Szóval nem talál elég élőnek?- ez nem egyszerű kérdés.. ez már gyanúsító.
- - Még, hogy rosszindulat…- legyintek.- Azt sem tudom ki fia borja maga!- - vágok vissza, de következő kijelentésére elképedek s arcomhoz érintem ujjaimat. Körbe írt egy dolgot amit aligha tudok elhinni, bár nem éppen az a fajta aki észre véve eme kis bakit sikítozva pattan fel székéről s rohan ki a helységből. Ez kezd érdekesebbé válni, ám ez nem jelenti azt, hogy kész leszek megnyílni előtte. – Mégis… mit vár? Most kezdjek könyörögni, vagy imádkozni,?- elégedett vigyora rosszat sejtet .- Nem vagyok hülye, hogy pont egy magafajtával kezdjek beszélgetni. - állok fel helyemről de int , hogy üljek vissza. Makacsul vonom fel arcomat s kapom fel táskámat vállamra.
- Viszlát!- ellépve mellette viszont elkapja bal csuklómat s ujjai fájdalmasan fonódnak ízületemre. - Mégis.. mit képzel?

Távozna, de éppen kellő pillanatban nyúlok utána s alkarján végig simítva ujjaimmal csuklójánál tartom vissza, így kötelessége meg torpanni. Éjjeli vadász, aki vérre szomjazva éli örökké tartó életét. Van aki erre vágyik, hogy erőssé váljon, hogy ellent tudjon mondani valakinek vagy valaminek... de akik saját vágyaik miatt lesznek azzá lassan korcsosulni kezdenek lelkük sötét képévé. Aki meg áldozatból lett vámpír.. nos az más dolog... de melyik vérszívó is a jó, A halott.
- Miért? Ennyire nem tetszik társaságom? Amúgy , esik odakinn. Aligha szeretne bőrig ázni. Ahogy én jártam...- fejemmel biccentek arra a székre,melyen eddig ült. - Kérem.. tiszteljen meg még társaságával. - nem akar lebukni.. és sokaknak inkább valami félénk szerelmes párnak tűnünk. Ez teljesen más.
Ha Xiara leül halkan folytatom, előre dőlve.
- Nézze kislány, semmit sem akarok még... csupán kereszt kérdésekkel bombáznám. Már ha nem baj...tudja nem vagyok ide valósi...és eléggé sötétben tapogatózom...talán tudna nekem segíteni. - hiszen minek legyek elvakult barom, aki elsőre öl s utána kérdez? Nem.. szépen lassan, lépésről lépésre. Nincsenek annyian, hogy ne bukjon le ha bárminemű furcsa képességével próbálkozna. Nyugodt szívvel várom válaszait. ha meg most érkezett legfeljebb el ütök egy kis időt idebenn.

Xiara és Marcus

- Ugyan miben tudnék segíteni? Nemrég vagyok itt!- suttogom dühtől remegő hangon. Térdeire nehezedve kihúzom magamat. Daccal szememben állom tekintetét. Színjáték az egész… amit csak mi tudunk, miről szól. Erőm teljében vagyok, s nem fogok meg ijedni egy csökött öregtől, aki vadásznak adja ki magát! Mélyen íriszeinek mélyére tekintek, s bűv erőmet szabadjára engedem. Akaratom láthatatlan csápok formájában környékezik meg elméjét. Nem engedem, hogy egy sehonnai csak úgy játszadozzon velem.
- Ugyan… mit mondhatnék neked? Semmit. – kezdeném elmejavító alkotásomat, de valami nem stimmel. Fal.. egy hatalmas fal állja utamat s szemeiben egyfajta rejtett sajnálat dereng fel. – Mégis… mi ez? – artikulálom. Egyik keze derekamra fonódik. Játszik. Egy vadász se lehet annyira makacs! vagy igen? Az tény, hogy van benne valami olyasfajta képesség, mely hatástalanítja eme képességet. Azon felül egyfajta egyéniség. Talán hasznát tudnám venni? Igen.. .sőt! Nemsokára hozzá fogok kezdeni egy új képhez, melynek témája talán hozzá illendő lesz, s nem kell hosszan keresgetnem majd az esetleges múzsát sem. Az, hogy nem esett nekem egyből, s ölt meg… jó pont. Egyik kezemmel végig simítok arcán, és igen bajusza s kisebb szakálla horzsolja kelletlenül tenyeremet, de nem foglalkoztat. Hiszen egyfajta szerelmes párt játszunk a nagy érdeműnek.

Xiara és Marcus

- Kár. Pedig kezdtem reménykedni, hogy van némi előnye ezen a téren. De tévedni emberi dolog. - kíváncsian várom azt, hogy mi fog következni. Van annyi sejtésem, hogy próbálkozni fog valami fondorlattal. Nem kell csalódnom benne, hiszen mélyen szemembe tekint s próbálja kiterjeszteni rám mentális erejét. Van, amit senki sem tud rólam... igazán jól tudok koncentrálni, s gondolataimat elzárni a nem kívánatos behatolók elől, Azonfelül egy kisebb megtévesztés nem fog rajtam. Balommal átkarolom karcsú derekát.
- Meglepetés.- mosolyom egyből alább hagy, mikor vált a nő s végig simít arcomon. Nocsak.. úgy látszik vette a lapot és biztos vagyok benne, hogy mesterkedik valamiben. - Nem lettek volna olyan szörnyű kérdéseim. Csupán arra lettem volna kíváncsi, hogy kit ismer a városban, aki önhöz hasonló, tud- e egy kellemes parkot meg sorolhatnám. De, mivel nincs előnye, tekintse semmisnek az egészet. - tekintete csalókán csillan.
- Bármi is van a csinos kis fejecskéjében verje ki. Nem vagyok fark angyal. - jegyzem meg előre. - Azonfelül érdektelen lenne tovább rabolom az ön idejét....nem igaz?- kérdem válaszra várva.

Xiara és Marcus

- Ennyi lenne? – döbbenek le. - Ezért hozta rám a szívbajt? Na neee! – fakadok ki csalódottan. Már azt hittem valami izgalmas követősdi lesz s utána kisebb bunyó… de nem. – Ha már ennyire kényelemben érzi magát igazán szakíthatna még egy kis időt egy gyenge, ártatlan és félénk nőre .- rebegtetem meg pilláimat. – Mondja csak.. nem gondolja, ha már így a lábaira ültetett és derékban még át is karolt… és fenyegetést közölt felém… elmondaná nevét? Hiszen eléggé bunkó és sértő egy dolog névtelenül csak így elrendezni a dolgokat. Nem? – kérdek rá. Majd folytatom, még mielőtt meg tudna szólalni.
- Ha szeretne szem előtt tartani, mint valami dühödt, tajtékos gyilkost, akkor mi lenne ha arra törekednénk, hogy a káposzta s a kecske is megmaradjon? – ha Marcus kérdez, én felelek. – Tudja festő vagyok.. kellene egy alak, akit meg formázhatok.. ne aggódjon, nem lesz semmi más.. csupán egy modellt keresek….így ha bele menne nekem lenne egy modellem, akit levázolhatok, és ön is szemmel tarthat, hogy nem csinálok-e valami rosszat. Na?

- Most mit nyafog? Mit várt? Elfenekeljem? - úgy látszik nem éppen úgy sült el a dolog, ahogy gondoltam. Inkább kihívásnak vélte, ami ellen ki akart állni bátran.Ez dicséretes...és igen aligha jelentenék rá nagy veszélyt így... de agya kattog.Valami tervet szőhet s mint egy pók azt hálóvá feszíti ki s valahol fedezékben várja majd a védtelen legyet ami majd bele gabalyodik s képtelenné válik menekülésre.
- Hogy... tessék? - az egy dolog, hogy kíváncsian kéri tőlem számon nevemet, hiszen voltam olyan gonosz, hogy nem mutatkoztam be. De az már sok, hogy ezt így vegye fel...., hogy megsértettem és ki kell engesztelnem.
~Ajjaj... ugyan mit találhat ki most? Adjak vért? Nem.. itt nem.. inkább elküld a fenébe vagy pofon csap.~ gondolataimat végül kijelentése akasztja meg szó szoros értelmében.
- Mármint... lefesteni? Ön... festő?- feszül ívbe jobb szemöldököm. S igen, ráhibáztam. Ennek nagyon örülök.. látni ezt vonásaim halványodásán. Inkább meglepett, mintsem örömmel töltött el. - Engem akar.. lefesteni? Izé...- vakarom kényszeredetten államat. - Biztos? Nem vagyok jó modell alany.. már ha nevezhetem így magamat. Átlagos ember vagyok aki szereti a biológiát, a zenét...- fejtegetem a dolgot, de kegyetlenül jól érvel Xiara. Így tényleg tudom figyelni..és így Ő is megkapja azt amit szeretne. Nem rossz ötlet..de ugyan mennyiben tart majd neki elcsalni figyelmemet valami ostobasággal?
- Marcus....- mutatkozom be de család nevemet nem teszem hozzá.- Öné? Na és.. miféle képre kellene jelenlétem? Álldozat és vadász?- ebben a kérdésben ott cseng némi megvetés.

Xiara és Marcus

~ No lám, csak nem belé szorult a szó? Csodálkozom rá tágra nyílt szemekkel. ~ Micsoda meglepő fordulat. Úgy látszik nem éppen erre számított. Milyen meglepő.~ mosolyt eresztek felé, s gúnyos pillantást küldök felé.
- Talán meglepte Aquvinsur? Ó bocsásson meg, ha nem éppen azt a választ kapta, amit annyira remélt. – közlöm meg veregetve bal vállát. – igen…- bólintok lelkesen. … én festő vagyok. Keveseket kérek meg efféle személyes dologra. Tudja ez a fajta művészi ágazat sokszor meg követeli azt, hogy behatoljunk mások intim szférájába s azon belül munkálkodjunk. – lassan ki csusszanok öleléséből s talpaim ismételten szilárd talajt fogva meg igazgatom ruhámat. – Tudja, én imádok festeni, vázolni…ám én azt festem le, amit látok, s nem azt amit a múzsa akar láttatni. – vissza lépek székemhez s foglalok helyet. Megfordultak a szerepek. Én kerültem magabiztos pozícióba. Ha belemegy önszántából adja át magát nekem. Kezeim közé kerül s nem fogom ereszteni.
~Megfosztalak minden menekülési esélyedtől. Azt hiszed, hogy csak úgy fenyegethetsz egy vámpírt? Nem lesz senki aki kiszabadítson… se élő…se holt.~ halkan koppan előttem rendelt ételem , mellé meg az evő eszközöket tartalmazó tányér kerül.
- Remélem nem baj, ha eszek. – veszem kezeim ügyébe villámat, s késemet. Ballábamra hatva a jobbat kihúzom magamat és miközben elkezdek levágni egy falatot felvilágosítom Marcust. - Aktot akarok festeni. Maga jó lesz . De vannak bizonyos elvárásaim…- ha bele egyez a vadász én bukszámból egy névjegy kártyát csúsztatok elé. - Holnap hívjon fel s tájékoztatom mikor s hol jelenjen meg… és persze telefonon közlöm a szabályokat is.

- Tény és való meglepődtem. Nem éppen e körű kérésre gondoltam. - ismerem el meglepettségemet. Általában a nők eléggé szeretik a dolgokat fifikásan megoldani, s ha xiara tényleg nagyban tervezget jobb ha egyenesen mindent megmondok neki.
- De nem aggaszt. De ne keverj bele másokat. Ez... inkább a kettőnk ügye. Nem gondolod? - engedem, hadd szabaduljon s foglalja el eredeti helyét. Meg kapja rendelését amihez hozzá kezd.
~ Biztos, hogy valamit tervez.... csak jó lenne tudni, hogy mit. De kár, hogy nem vagyok gondolat olvasó.~
- Jómagam nem sokat értek a festményekhez..legtöbb csak pacákból és irka- firkákból áll össze. A modern kor művészete ezekből áll..de a régebbi korok művészei közül michelangelo-t szerettem...persze van még jó pár kedvencem. -az nem tetszik, hogy a nő szabályokat kezd fel állítani.
- Attól függ, hogy mikre gondolsz. Ám felőlem is vannak megkötések, amiket be kell tartanod.- veszem át a kis kártyát. Tudom, hogy Xiaránál két esélyes a becsület fogalma. Nem ismerem....a másik nagy baj, hogy Ő vámpír és tapasztalta van a megtévesztésben...meg a színészkedésben.
- Szóval akt. Hm... ezt mint művész akarja, vagy mint nő, aki lassan engedi felszínre törni elnyomott vágyait? - jó kérdés... ez biztos elgondolkodtatta. Lassan ideje lenni menni...ha megadja a választ, akkor biccentek s fel kelve helyemről csak annyit mondok.
- Ne higgye, hogy velem könnyű dolga lesz.- evvel elhagyom a hangulatos kis helységet.

Unatkoztam a reggel és társaságra vágytam észrevettem hogy Rebekah az utcán sétálgat, a székről levettem a kabátomat és elkezdtem észrevétlenül követni egészen egy Pizzériáig követtem majd figyeltem ahogy foglya magát és leül egy asztalhoz. Később én is beléptem a pizzériába és elkaptam a tekintetét hosszasan néztük egymást. Majd leültem a pulthoz és oda szóltam a pultos csajnak. -Szia nagyon csinos vagy.-mosolyogtam a lánynak. -De az a Szőke szépség szebb nálad tehát vigyél ki neki egy italt most és mondd hogy én küldtem. -igéztem meg a pultost. Ahogy elindult az itallal benyúltam a pulthoz és kiöntöttem egy italt magamnak is.
Halván hogy már mondja a pultos Rebekah-nak hogy az a srác küldi az italt megfordultam és Rebekah-ra mutattam a poharamat és beleittam. Nyomban leugrottam a székről és elindultam az én Szex Istennőmhöz kezemben az üveg itallal és a poharammal egyet kacsintva a pultos lányra leültem Rebekah asztalához. -Hali-köszöntem rá. -Hogy van az én gyönyörű szépségem ?-kérdeztem meg tőle majd elkezdtem könyökölni az asztalán várva választ de mind végig csodás kék szemeibe néztem hát ha egy kicsit zavarba tudom hozni és elolvad itt az asztalnál.
-Még nem is mondtam hogy milyen gyönyörű vagy reggelenként. -hízelegtem oda Rebekah-nak hát ha eltudok érni valamit nála bár tényleg jó vagyok nála ha már zavarba tudom hozni első mondatomnál. Van ebben a lányban valami ami mindig megfog és beindítja a fantáziámat és jó kis figyelem elterelő.

Elképesztően dögös volt Rebekah és ahogy megszólalt azzal a lekezelő de kívánlak téged Damon mondataival az valamilyen hátborzongatóan jó érzés volt.
-Jaj ne már mégis milyen dolgod lenne nálam ?Néztem rá kérdezően. -Csak nem megcsalsz ? Maradt tárva a szám a kérdés végén majd elröhögtem magam. Majd a régi átverés dolog erre csak egy szemforgatást csináltam és bele ittam az italomba. -Meddig akarsz még ezen rágódni ? Kérdeztem meg. -Elena-val meg most hagyj. Látszott rajta hogy mennyire ideges és dühös majd felállt és tudtam mire fog készülni a reakcióm csak egy félmosoly volt. Hagytam hogy kiélje magát hisz még a végén engem harap meg szóba jött valami szépség verseny is na ha Elena megy arra akkor tuti Stefan lesz a kísérő partner ch. -Aha hát indulj kis szépség. Elkezdtem figyelni ahogy elkéri a pultos csaj kezét majd belevéste a fogait. Gyorsan a háta mögött termettem hozzám simultam a tenyeremet a hasára helyeztem a másik kezemmel pedig félre toltam a haját a másik vállára és a füléhez hajoltam.
-Gyerünk szívd csak a vérét érezd ahogy a szádba folyik majd le a nyelőcsöveden, az íze pedig szét robban a szádban. Súgtam a fülébe és egy puszit adtam az arcára eléggé nagyot cuppant az arcán. -Most veszem észre milyen finom bőröcskéd van. Mosolyogtam a füle mellet majd a nyakát kezdtem el puszilgatni. -Látod ezekért sosem fogsz igazán gyűlölni engem. Jelentettem ki neki majd a kezénél fogva magam felé fordítottam -Na megnyugodtál már végre dögös szépség ? Kérdeztem meg majd a tekintettem végig szaladt az arcán és a szemébe néztem és egy félmosolyt vágtam eléje.