Falls Motel

Megvárom Adrit, hogy át öltözzön. Addig is Marcus felé sandítok, aki már kiköt valamit. Halovány vigyorra húzom ajkamat. Nagyon tiltakozik az alsógatyás dolog miatt. Érthető. Ő egy férfi, Adri s én meg nők. Kifinomult ízlésű, úri nők.
- Ahogy gondolod Marcus. Most nem vitatkozom veled. - erre nincs idegzetem. Mikor Adri végez intek a földre terített takaró felé, ami kissé össze lett gyűrve a nemrégiben lezajlott események végett.
- Adri, te ülj le úgy, hogy jobb lábadat felhúzod s átöleled kezeiddel. Marcus, te meg mögé térdelsz s ha képes vagy rá, óvatosan öleld át . Majd tegyetek úgy, mintha a földön lenne egy nyitott könyv.- magyarázom nekik. Hiába a kép jó lesz, csak az a bökkenő, hogy Marcus nem szeret érintkezni másokkal. Remélhetőleg leküzdi eme nehézséget.
Nem gondoltam volna, hogy pont egy egyszeri ,megszokott cselekvés ennyire nehézkes lenne. Ha nem képes vadászunk feloldani magában eme gátat elég hosszú ideig kell várni arra, hogy össze jöjjön kettejükről egy közös kép.
Nem terveztem hosszú ideig tartó pózolást. Remélem gyorsan össze áll a dolog s tudok fotózni.

Marcus & Xiara & Adri

Meg könnyebbültem. Nem kell kis gatyában feszítenem. Adri elmegy, hogy felöltse kellő ruházatát. Pedig csupán egy, esetleg kettő képről van szó. Ez után következik a vázolás s majd csak akkor lesz ránk szükség, ha színekkel kezdi feltölteni a fekete vonalakkal meg alkotott alakokat. Gondolom én. Az persze más kérdés, hogy Xiara hogy képzeli el az egész menetét.
- Micsoda kegy.- töltök mgamnak teát bögrémbe, s kettő kortyot küldök le kitikkadt torkomon. Ezután ér vissza Adri.
- Nocsak.. a kis csinike.-vigyorodom el. Végül újra elmagyarázza Xiara hogyan kell elhelyezkednünk. Ha jól rémlik az át ölelés nem szerepelt a tevékenységek között. Ez csöppet gond...valahogy erős ellen állás lesz urrá rajtam, mikor elképzelem a dolgot. Hozzá érni valakihez....érdekes...és... furcsa...de csak nekem. Nem vagyok híve a fölös érintkezéseknek. De ez talán nem fölösleges....végtére a kép egyik alap mozzanata.

Marcus & Xiara & Adri

Marcus tetszett a ruha amit Xi adott! de Xinek vajon tetszik-e megkérdezem tőle gondoltam magamban. Te szerinted jól áll rajtam? -kérdeztem kíváncsian Xitől. beálltam ahogy Xi mutatta! Marcus meg mondta a magáét! Mikor mondta a magáét én csak néztem rá mosolyogtam rajat! Köszönöm Marcus de szerintem nem vagyok olyan csinike! -mondtam. Mikor meghallottam az ölelést szót néztem Xire és megszólaltam. Nem lesz itt semilyen ölelés! -mondtam neki arra utalva, hogy semmi esetre se ölelném meg Marcust. Néztem rá Marcusra és utána egy pillantást vetettem Xire! Mikor már be álltunk megint hirtelen hideg lett és a fürdőszoba felől fura hangok jöttek! Ugye nem jött vissza? -kérdeztem megijedve.

- Csinos vagy Adri! Szerinted adnék én olyan ruhát rád, ami előnytelenül állna rajtad? - vonom kérdőre. Nem szokásom modelljeimet előnytelen pózba vagy ruhába fotózni. Feléjük nézve nem lenne tisztességes, s a kép összhangja nem az adott témáról szólna. Kár lenne elrontani az amúgy tökéletes helyzetet. Lassan minden rendeződik. Adri helyet foglal, úgy ahogy kell.
- Hehe! Nem úgy ölelni!- kacagok fel. - Adri Marcusnak át kell karolnia a vállaidat. Mintha egy álom ölelne magához s kecsegtetne féktelen szabadsággal. Gondolj úgy a helyzetre, mintha álmaid kapuját őrző szellem lassan kezd engedelmessé válni és beenged vágyaid földjére, ahol lehet merni és akarni.- magyarázom szőke ismerősömnek, mikor lehhelletnyire megremegnek körvonalaik.
~Jaj... biztos a küzdelem... nagyot koppantam a földön.~ Gyanakszom...lehet egy kis agyrázkódást kaptam, ami most kezd érződni. Ujjaim között szorongatom fényképező gépemet várva az alkalmat, hogy lekaphassam az előttem lévő párost.
- Hm?- húzódik fel félig leeresztett szemhéjam. A hideg belemar lelkembe. Feldereng előttem álmomból ismert falak, melyek magasan fölénk emelkednek. Vaskos tömör kövek...felénk villantott képükön karmolások, hajszálnyi repedések. Néhol vérfolt fekete maszatai mélyülnek el.
~Álmodom? Hiszen felébresztettek!~ emelem fel fejemet s a fürdőszoba felől jövő neszre össze rezzenek. Vérem nyugodtan csordogál ereimben. Mégis... testi nyugalmam rejtekében félelem szülte idegesség mocorog. Most Adrira s Marcusra vetül pillantásom.
- Ezt nekem kell elintéznem.- szólalok halkan. Eddig csak menekültem efféle jelenések elől. Mint nemrégiben megeresztett támadási kísérletem, a régebben történtekhez hasonlóan kudarccal végződött. Ez amolyan nyomasztó érzés, mint mikor egy gyerek próbál ellen állni szülei akaratának, de mindig alul marad. Nehézkesen állok fel eddigi helyemről.
- Ne gyertek utánam. El szeretném intézni véglegesen a dolgot.- eltökélten indulok a közelre eső ajtó felé. Adrien becsukta kilincsre azt s most én nyomom le a kilincset. Ahogy kitárul előttem a válaszfalat jelentő nyílás záró hitetlenkedve lépek bentebb. Éjjeli keskeny utcán torpanok meg s talpam alatt nyirkos macskakő egyenetlenségeit érzem. Távoli kocsma ablakán át kivetülő fény el nem ér minket. Halk, kissé torzult dajdajozás nyomja el szívem nagy dobbanását.

Marcus & Xiara & Adri

- Nyugalom adri, semmi baj sem lesz. Csak annyi, hogy kicsit átkarollak. - nagyon jó! Pont én beszélek, aki eléggé nehézkesen veszem rá magamat a dologra. Na igen a női híúság megerősítésért kiáltott s megkapva azt lenyugodott Adri érzéseiben.
Végül , ahogy Xiara elbeszélte a pózt, úgy helyezkedünk. Kissé idegesen ölelem át a kecses vállakat s hajtom fejemet szőke tincsek puha tengerére.
Furcsa... szokatlan érezni másik bőrének selymességét, testének melegét, s érezni ilyen közelről hajának illatát. Távolról ezeket aligha tudnám megtapasztalni.
~Mi ez a hideg?Már megint?1 villan eszembe az ismételten hülő levegp s némi matatás utal arra, hogy a fürdőszobában ismételten van valaki.
Felcsendül egy reményekkel teli kérdés, amit vissza folytott aggodalom mondatott ki partneremmel.
- Nem tudom.- felelem halkan s most Xiara felé vándorolnak lélektükreim. Kíváncsi vagyok, hogy a festő miképpen reagál az újonnan keletkező helyzetre. Ám egyfajta áloba cseppenhettünk.. az egyszerű otthonos falak masszív, érdes felűletú kőfalakká váltak.
- Biztos vagy benne?- ha bár nem kapok választ, a mozdulatok enyhe bizonytalanságra utalnak Xi felől..
Nem engedem el Adrit. Lehet, hogy utána sietne barátnéjának. Vagy próbálná megmenteni.

Marcus & Xiara & Adri

Örültem annak, hogy Marcus se ér szívesen hozzám de az már fura volt, hogy ő nyugtat mikor ő utálja a legjobban ha mással érintkezik. Jól van remélem is, hogy nem lesz több variáció! -mondom és nézek Xi felé. mikor xiara elindult a mosdó felé meg akartam állítani de Marcus lefogott és én nagyon nem tűröm ha valaki lefog engem! Engedj el! -szólok mérgesen Marcusra. De ő még tovább szorít engem és én nem tűrtem ekkor még egyszer utoljára szóltam neki mikor már Xi a kilincset fogta. Xi nem bírod egyedül elintézni! -szólok neki, hogy ne csináljon butaságot! Ekkor kibujok Marcus kezei közül és futok Xi felé mikor nem értem már utol és bement! Nyitottam volna az ajtót mikor már zárva volt mentem az ablakhoz és az is minden hirtelen bezáródott. nagyon megijettem, hogy xi egyedül oda benn van! Marcus mit csináljunk? -aggódóan Marcus felé pillantok!

- Rég volt, hogy éppen itt futottunk össze. Nem igaz?- szegezem a sötétség pulzálása felé kérdésemet. gyanakodva méregetem az emlékképet fenntartó alak sziluettjét, aki nem rám s nem is jöttöm felé mered, hanem távolságba merengve vár.
Annyi kérdésem van, hogy nem tudom eldönteni melyikkel kezdjem bombázni őt, akit elméletileg ismerek, de mégsem tudom kicsoda is voltaképpen.
Ismeretlen ismerős s ahogy hangja felhasítja a ránk telepedő feszült csendet láthatatlan nyugtató érintésként simogatja tudatomat.
- Itt? - siklik felém maszkos feje. - Nem éppenséggel s érezni hogy sötétben tapogatózol még mindig. De legelső lépést meg tetted...még ha arra több mint ötven évet kellett várnom.
- Igazad van, nem emlékszem szinte semmire sem. - ismerem el. Ha játszani akar, akkor játszunk. Itt előre csak úgy jutok, ha szemtől szembe, nyugodtan megvitatom vele mit miért tesz s tett.
- Fejedben lassan nőttek, s mára rügyet eresztettek kérdéseid virágai.
- Igen. Sok kérdésem lenne feléd. Csak nem tudom hol kezdjem. - Kisebb szünet következik be kommunikációnkba s lám most nem tesz hirtelen mozdulatot . Nem hallom kintről Adri szavait. Teljesen rá koncetrálok. Idegem pattanásig feszült. Nem bízom annyira benne, hogy ne álljak készen esetleges támadásra.
- Válaszokra szomjazol?- löki el magát pár perc eltelte után eddigi helyéről s közelebb lép. Összébb vonom vékonyka szemöldökeimet ahogy fölém magasodik. - Majd csillapíthatod égető szomjadat, de nem ma, se most. Ha tényleg érdekel s képes vagy arra, hogy elfogadd, keress meg.- lép el mellettem végül. Érezni enyhe menta illatot mely bele főúrja magát emlékembe.
- Vagyis? - vonom kérdőre.
- Gyere el két nap mulva ...- maga a helyszín meglepett. De nem volt alkalmam nemet mondani, vagy kérdőre vonni. Egyszerűen eltünt. Feloszlatva emlékéből kivetült képet s hangokat. Újra kissé szét zilált fürdőszobámban állok.
~ Hát rendben.~ sütöm le aggódva tekintetemet. Megremegnek láaim s elfordulva a faltól kilépek Adri elé, aki kétségbe esett arcot vág.
- Elment. - jelentem be.

Marcus & Xiara & Adri

Ha feladat meg kívánja,hogy másokhoz érjek, erőt veszek magamon s megteszem azt. Nem fogok nyavalyogni. Nem reszortom s avval is csak szítanám a már felébredt feszültséget ami nem olyan nagy mértékben érezhető, de rejtetten jelen van közöttünk.
Xiara nem nyugodott meg teljességgel. Ott van tekintetében egyfajta oda nem illő szomorú sötét mélység, ami szinte bármit képes lenne elemészteni s megfagyasztani.
Újonnan keletkezett helyzetet lehet mi meg sem tudnánk oldani. Hiszen Xi megnyilvánulása erre enged utalni.
~ Vagy ezt tényleg egyedül el tudja intézni, vagy csak megőrült?~ számba véve az utolsó találkozáskor történt eseményeket van egy érzésem, miszerint a lány, most már nem fog viaskodni. Ám Adri hevesen reagálja le az események alakulását s fickándozni kezd. Végül ki siklik kezeim közül s be szeretne menni.
- Várj egy kicsit Adrien!- szólok felé nyugodtabban. - Bízz Xiarában. Nem lehet mindent erőszakkal megoldani. - próbálom valamennyire megértetni vele, hogy benn nem fog semmi sem történni.
~ Remélem...tényleg nem fog verekedni.~

Marcus & Xiara & Adri

Jó megnyugodok Marcus csak hirtelen ideges lettem! -mondtam és felé néztem. szól Marcus, hogy várjak egy kicsit ezért megálltam! Hátrafordultam és kérdeztem! Biztos, hogy Xi bír a fickóval? -kérdeztem érdekfeszítően. Mikor végre valahára megnyugodtam sikítást hallottam néztem Marcus felé ki csak ijedten nézet rám. Újból megkérdeztem tőle! Tuti, hogy Xi bír vele? -kérdeztem. Elkezdtem gondolkodni és föl és alá jártam! azt akartam ki tervelni, hogy vajon mit tehetnénk,hogy ez az alak végre leszálljon rólunk!

Megannyi kérdés vetődik fel bennem. Még mielött elhagynám a belső teret számításba veszem az esetleges ötleteket és eshetőségeket. Belegondolva aznap este voltam utoljára halandó. Akkor nagyon be csiccsnettem s éppen akkor kaptak el. De azon estén ez a vámpír is ott volt. pont abban az irányban, ahonnan érkeznem kellett. Plusz annyira el tudott rejtőzni egy egyszeri halandó elől.
~Ha csak nem Ő mart be. Nem lehetettlen.~ ezen ötlet hirtelen ledöbbenek s felsikítok. Nem ijedtem meg,....csak dühös vagyok. Főleg, hogy az a valaki képes volt több éven át üldöznoi , játszani...és...Ha tényleg Ő tett vámpírrá...akkor csúnyán megfogom tépni!
Dühtől vörösödő fejjel nyomomle akilincset s nyitom ki az ajtót. Kinn egy fel s alá járkáló Adrient látok, és egy kissé higgadtabb Marcust.
- Én ezt a buzit ki fogom herélni!- csapom be magam után ajtót s lépek vagyis bicegek társaim elé.

Hamar kapta fel a vizet. Ezt nagyon jól tükrözte arca s mozdulatainak hirtelensége. No de avval nem oldana meg semmit sem. Esetleg olajat öntene a tűzre. A sikításra csupán összébb vonom szemöldökömet s fel állok eddigi helyemről.
- Bízz benne. Semmi baja sem lesz.- ismétlem magamat. Nem tudom...hogy ténylegesen mi folyik odabenn,bár elég nagy csend volt...amit csak a sikítás zavart fel. Ezen pici mozzanatot leszámítva semmi harcra utaló nesz, zaj nem vetül felénk, ami bíztató. Adri viszont türelmetlen.
Nem csoda. Ám az ajtó kilincse kinyílik s egy feldúlt Xiaara vörös feje jelenik meg. Érdeklődő pillantásokat vetek felé.
- Na hogy ment? Elment?- kérdem óvatosan. Lehet nemsokára festőnk felrobban a dühtől.

Marcus & Xiara & Adri

Látom Xit ki jönni aki nem igazán tűnik boldognak ebben a pillanatban! Megkérdezem nem durván nem is hirtelen hogy véletlen nekem ne rohanjon végül is meg bírom védeni magam de ezt akkor se szeretném. Mi történt? -kérdezem és a szavak lassan estek ki a számon és nézek Xire. Csak nézem, ahogy feldühödött Xi ránk néz és csak mi nézünk vissza rá! Xire nézve nem valami megnyugtató ez a helyzet de legalább elment gondoltam magamba! Elment? -teszem fel megint óvatosan a kérdést. Egy darabig néztünk egymás fele csak néztünk ki a fejünkből és vártuk, hogy valamelyikünk megszólaljon!

~Én voltam az ostoba! Nem kellett volna elfogadnom a meghívást akkor! ~ morgom magamban, mikor Marcus s Adri kérdéseket tesznek fel. Elsőre kicsit meglepetten pislogok. Nem gondoltam, hogy ennyire szembetűnő azm hogy nem a leg nyugodtabb helyzetben vagyok.Adrien eléggá lassan s óvatosan szegezi felém rövid kérdését, amire csak vicsort tudok produkálni mosoly helyett.
- P...persze!- vágom rá dadogva. Nehezen tudom ki préselni magamból eme választ. Végül csend telepszik picit rám.- Vagyis... nem egészen. - sóhajtok zavartan ülve le ágyamra. . Kezdek össze zavarodni kicsit. - vetem meg könyökeimet térdeimen. - Benn a fürdőszobában azon helyen s időben voltam, mikor részegen, vagyis inkább be csiccsentve támojogtam hazafelé egy fogadásról. Ahogy láttam az elhelyezkedését s az esetleges irányt, amit én tettem meg.. rájöttem, lehet, hogy az Ő vére csordogál ereimben. vagyis, Ő tehetett vámpírrá! De nem tudom biztosra! lehet, hogy más volt s Ő látta ezt. De eme felvetésem valószínűtlenebb mint az első. - kínos. nagyon kínos. De mit tehetnék? Semmit! Ennek teljesen a végére kell járnom.
- Elment. - bólintok következő kérdésre.

Marcus & Xiara & Adri

Elég érdekesen hangzik mindaz amit le futtat szóban Xiara. Ha tényleg az idegen tette vámpírrá, akkor ez további kérdéseket eredményezhet.
Már csak azon csodálkoznék, hogy ha kiderülne, hogy végig azaz egy célja volt, hogy kapcsolatot teremtsen Xiará-val csak szegény lány nem éppen úgy gondolt a váratlan feltűnésekre, mint ahogy kellett volna s inkább elmenekült. Előfordulhat. Vagy az is lehet, hogy itt érte utol? Vagy nem kereste eddig csak most akar tőle valamit? Sok variáció lehetséges. De abban biztos vagyok, hogy ez se rám, se Adri-ra nem tartozik.
- Legalább elment.- telepedek le az ágy elé terített plédre. .-Na és hogy tovább?- szeretném tudni va -e valamelyikőjüknek valami elképzelése.

Marcus & Xiara & Adri

Ahogy válaszolt Xi a kérdéseimre azonnal megnyugodtam. Persze mindenki örült az idegen távozásának! Persze Marcus azonnal arra tippelt, hogy Xit ez az illető követe vagy valami ilyesmi de persze azonnal is megszólaltam! Akkor folytassuk? -kérdezem és nézek rájuk, hogy végre túl lehessünk a festményen. Újból be álltunk abba a pózba amibe kellett nem is letehet volna más választás a tea ivászaton kívül. Néztük egy darabig egymást úgy 10 percen keresztül. Utána nem bírtam már ki, hogy ne szólaljak meg. Kezdjük? -vettem fel kérdésem kíváncsiságom gyanánt!

Bólintok.
- Persze, hogy folytatjuk. - megvárom, míg Adri és marcus elfoglalják megbeszélt helyüket. Majd az üres vásznat magam elé illesztem, egy festő állvány kíséretében. Kezembe nagyon puha hegyű grafitot veszek s elkezdem vázolni mértani formákkal a két személyt. Persze be kellett tájolnom őket, s meg kellett állapítanom a horizont vonalat is, és keresnemkellett egy irány vonalat ami a tárgyak szögét, rátekintésének mértékét határozza meg. Ezt követően tértem rá a modllekre. Az idő telt.
- Igen Adri. Folytatjuk.- suttogom elméjülten. Talán kettő óra elteltével teszem le ceruzámat s tekintek vendégeimre.
- Szerintem mára ennyi volt. Nem szeretném tovább rabolni időtöket. Majd holnap, vagy azután folytatjuk.- állok fel helyemről.

Marcus & Xiara & Adri

Folytatjuk azt, amiért eredetileg is ide hívott Xiara minket. A lány maga elé vonta kellékeit s könnyű kézzel kezdett hozzá munkájának. Talán legnehezebb munka az, hogy mozdulatlanul, több órán keresztül, szünet nélkül megtartsuk a pózt. Érzem, hogy izmaim kezdenek el gémberedni, sőt derekam is fájdogál. Na igen. Ha hosszas távon ugyanazon helyzetben maradunk elgémberednek tagjaink és kellemetlen zsibbadás lép fel.
Xiara nem ismer kegyelmet s attól tartok, hogy oly annyira bele merült saját képzelet világába, hogy el fog feledkezni rólunk.
Szerencsémre nem így történt.
- Értem.- engedem el Adrit. Hátam hangosan ropog ahogy vissza igazodnak csigolyáim. - Nekem nem jó holnap. Esetleg holnap után héttől. Délután értekezlet lesz s nem számítok arra, hogy tíz perc alatt az összes napirendi pontot át vesszük.- magyarázom.

Marcus & Xiara & Adri

Már megfájdult a derekam és majdnem össze estem mikor végre Xi azt mondta hogy holnap folytatjuk! Holnap mikor jöjjünk át Xi? -kérdeztem. Mikor Marcus azt mondta, hogy neki nem jó! Akkor mikor fejezzük be?-kérdeztem érdeklődően. Néztük egy jó darabig egymást úgy 10 percen keresztül egymást! Már megint ránk jött a csend és én nem bírom ki ha nem lesz valami téma! Sokáig bírtam a csendet, hogy ne szólaljak meg. Már 20 perce csend volt és már majdnem megszólaltam mikor valami zaj jött az ablak felől ekkor megszólaltam! Tuti, hogy ez az utcáról jön! -mondtam és mosolyogtam. Odamentem az ablakhoz és kinéztem! Ó ez csak az út építés ! -mondtam és meg is nyugodtak.

Marcus & Xiara & Adri

- Nos...- fonom össze karjaimat. - Szerintem holnap után negyed nyolc felé gyertek el. Ha addig nem változik a találkozás időpontja nem szólok. De, ha mégis valami valakinek közbe jönne kérlek szójatok nekem, hogy tudjak annak megfelelően intézkedni.- eközben halk zúgás, csörömpölés szakít félbe. Hallásunk élesebb, mint egy emberé, így nekem úgy tűnik, mintha közvetlenül a motel előtt folyna munkálat.
Fáradtan sóhajtok fel s megvakarom tarkómat.
- Tudom, nem a leg kényelmesebb, se szórakoztatóbb a modellek élete, de köszönöm, hogy vállaltátok eme megterhelő feladatot.- mosolyodom el.

Marcus & Xiara & Adri

- Előre láthatólag így tudok csak ide érni. - Xiara kérésére bólintok. Ez a leg természetesebb, hogy szólok neki, ha esetleg nem tudnék megjelenni a megbeszélt időpontban. Ami leg inkább aggaszt, hogy eszembe jut majd -e esetleg azon a bizonyos napon. Hogy ne feletsem el telefonomat előkapom s be pötyögöm az emlékeztetőbe a dolgot. Kellemetlenül érezném magamat ha pont miattam menne tönkre egy napjuk...
Bár... nekik sok nap fogja követni egymást.
Ahogy befjezem s elmentem a figyelmeztetést , lecsukom telefonom tetejét, majd farzsebembe csúsztatom.
Lassan öltözködni kezdek. Ha nem is hallom teljes mértékben a zúgást, azért sejteni lehet, hogy kint nagy munkálatok zajlanak.
- Ha nem bánják a hölgyek én mennék... van.. egy kis javítani valóm is....- utalok biológia dolgozatokra.

Marcus & Xiara & Adri

Szóval Marcus elmegy és ketten leszünk Xivel egy darabig. Oké Marcus menj csak nyugodtan felőlem! -mondtam biztatóan. Néztem Xi felé, hogy felőle mehet-e! Akkor negyed nyolckor holnap újra talizun remek! -szólaltam meg. Nekem tuti holnap nem lesz semmi elfoglaltságom! -néztem Xi felé és mondtam mosolyogva. Xi én mindig szívesen segítek ha kell. -mondtam és néztem Marcust a hogy már megérintette a kilincset. Néztük megin jó pár darabig egymást mikor már Marcus azt ajtót nyitotta.

- Rendben. Akkor majd jössz ha rá érsz.- szólok felé. Tartom annyira gerincesnek, s szava tartó embernek, hogy tényleg szól, ha valami miatt nem tudja jönni megbeszélt időre. Végül Adrira vetül tekintetem. Látom ügybuzgó most is , és ez megnyugtat.Nos.. nem sok dolgom van...még. Bár nem ártana lassan valami kis kuckót keresni, amibe be tudnék költözni. Valami kis kétszobásra gondoltam.
Ám ekkor eszembe jut valami.
- Adri... lenn e kedved majd egyszer elkísérni a temetőbe? - buggyan ki ajkaim közül eme kérdés. Szegény lány biztos nem érti, hogy miért pont oda kellene elmenni.
Ha erre rá kérdez én felelek.
- Tudod a maszkos csávó miatt. Ott beszéltem vele találkát és nem szívesen mennék egyedül. Tudod milyen furcsa gondolkodás menetűek ezek a férfiak.- sóhajtok kelletlenül. - Néha nem is értem miért őket nevezik a teremtés koronájának.- végül elkezdem pakolni holmijaimat. Ecseteket helyükre, a vázolós ceruzát egy tolltartóba, radírt mellé és sorolhatnám. - Hiába beszéltem vele annyira még nem bízom benne... jobb ha ott vagy támasznak és segítségnek.- teszem hozzá.
Ha ezt megtárgyaltuk egy ártatlan kérdés villan fejembe.- Mi legyen a vacsora? Véren kívül...

Gyorsnak nem mondhatom öltözködésemet. Minden gombot megfelelő módon pároztatni kell a neki szánt lyukkal, majd az anyagot betűrni a nadrág alá... mjd jön a fekete mellény... de azért nem tollászkodom annyi ideig. Nem az én reszortom órákig pepecselni. Nos végezve cipőmet is fel vettem. Majd megnézem mindenem megvan e.
- Szólni fogok ha nem érek rá. De előre is jelzem, egy tíz perces késésre lehet számítani. Mindig kések.- vonom meg vállaimat ezen meg állapításnál. Na jó tanórák esetében percre pontosan ott vagyok... mert akkor csak arra koncentrálok.
- Legyetek jók ha tudtok s kerüljétek a halotti maszkos egyéneket.- intek feléjük. Lenyomva a kilincset hagyom el Xiara kis lakását. Még van dolgom mára, amit nem szándékozok másnapra át suvasztani.

Köszi a játékot

Marcus & Xiara & Adri

Marcus lassan öltözködött vagy 1 óra beletelt mire be gombolta pulcsiját addig minket elunt az unalom. Marcus haladj már! -mondtam kicsit mérgesen hogy rá vegyem hogy haladjon! Marcus szólt, hogy késni fog tíz percet ahogy minden biológiáról késik egy tanárnak nem kéne késni ekkor csak nézem szokásos beszélést és úgy teszek mintha érdekelne. Marcus ment el és köszönttem el tőle. Szia! Xi azt hiszem most már én is megyek! Szia! majd talizunk! -mondtam mosolyogva és hagytam el a lakást.

Köszönöm a játékot!

Adriane Chars írta:

Marcus & Xiara & Adri

Marcus lassan öltözködött vagy 1 óra beletelt mire be gombolta pulcsiját addig minket elunt az unalom. Marcus haladj már! -mondtam kicsit mérgesen hogy rá vegyem hogy haladjon! Marcus szólt, hogy késni fog tíz percet ahogy minden biológiáról késik egy tanárnak nem kéne késni ekkor csak nézem szokásos beszélést és úgy teszek mintha érdekelne. Marcus ment el és köszönttem el tőle. Szia! Xi azt hiszem most már én is megyek! Szia! majd talizunk! -mondtam mosolyogva és hagytam el a lakást.

Köszönöm a játékot!

- Szia Adri - mondtam. - Hogy vagy? - Mondtam. - Te is helybéli vagy? - Mondtam, és tényleg nem akartam kérdezősködni. - Mizujs? - MONDTAM.