Green Cukrászda

~ Elena ~

Lassú és határozott léptekkel sétálgatok ma egész nap. Egy kis bevásárló körút sosem árt. Ma legalább annyi ruhát vettem meg, ami vagy két évre elég lenne, de nem érdekelt. Sosem érdekelt, mennyi pénzt költök, hiszen annyi van belőle, hogy sosem fogy el. Mióta hibrid lettem, igézni is képes vagyok, így hála az égnek nem kell költenem a pénzt folyton. Még a házvásárlást kell elintéznem, és akkor senkit nem kell lássak, aki idegen, csak egy házvezetőnő, és a sofőr. Bár tudok vezetni, nem szeretek. A kocsim csomagtartója ruhákkal és cipőkkel van teli, és én unott arccal sétálgatok a kirakatok előtt, mikor megakad a szemem egy cukrászdán. Bevallom töredelmesen, imádom az édességet, és amint megláttam az üvegen át az édességek hatalmas tárházát, egyből be is nyitottam. A szemek rám szegeződtek, néhányan talán össze is súgtak. A pincér sebesen rohant a pult mögé, szólni akart, de leintettem.
- Előbb hadd nézzek körül rendben? - Hangom rideg, és kimért, nem sokra tartom az ő munkáját. Az egyik asztalhoz sietek, de belebotlok valakibe, nem is figyelem ki az, de egyből felkapom a vizet.
- Nézz a lábad elé nem látsz? Pedig eléggé feltűnő vagyok. - majd csak ezután pillantok fel. Megismerem a lányt, de nem mutatom, hanem eyből kedvesebb stílusra váltok át.
- Ne haragudj, ma rossz napom van. Torrey vagyok. Torrey Chadwick - Javítok a mogorva hangon, és barátságossá válik arcom is, mikor hatalmas őszintének látszó mosoly tölti be.

Elena & Torrey

Hálásnak kellene lennem Elenának, hiszen neki is hála, hogy már nem szenvedek attól az átkozott holdtól, de nem vagyok. Klausnak tartozom hálával, hogy kiválasztott engem, és most itt kémkedhetek neki. Bár itt nagyon unatkozom. Baromi unalmas ez a város, ahol soha semmi nem történik, de mégis mindenki pletykál a semmiről. Az egyetlen dolog, ami színt visz a város életébe az Klaus és a többi Ős. Bár csak Klausszal és Rebekah-val volt szerencsém találkozni, szívesen megismerném Elijah-t is, de ez most nem ide tartozik, hiszen van szerencsém a Hasonmással trécselni egy kicsit.
- Örülök Elena Gilbert, hogy megismerhetlek. - Szerintem tudja, vagy sejti, hogy felismertem, és így ki tudta következtetni, hogy vagy vámpír vagyok, vagy vérfarkas, vagy esetleg hibrid... Persze nem is rejtem véka alá az érzelmeim, hagyom hadd üljenek ki arcomra. Most jelenleg mosoly tükröződik, hiszen tudok kivel beszélgetni, és nem csak a szobalányok vannak, akikhez szólhatok.
- Hát ennyire látszik? Igen új vagyok, majd egyszer megmutathatnád a várost, és azt, hogy hol lehet itt szórakozni... - Vetem fel az ötletet mosollyal az arcomon.

//Bocsi a rövidségért... //