*** Farsangi buli ***

Mikor az ütőeremhez hajolt, megborzongtam. Minden egyes szavától egyre jobban szorult össze tüdőm. Nem volt számomra meglepő ,hogy ismételten a bosszúszomja foglalkoztatja, de attól még fájt. Valóban minden emberség elveszett belőle? Nem. Kizárt, hogy megbékéljek ezzel a tudattal.
- Ne félj Stefan, valahogy éreztem ,hogy...nem miattam vagy itt. - hangom keserűen csengett. Egy közeledő pincért pillantottam meg, aki kezében egy tálca pezsgőt szolgált a vendégek részére. Lekaptam egy poharat róla, majd egyszerűen biccentettem. Nem volt szándékom mikor ideértem holtrészegen távozni a partyról, de kizárt ,hogy egy kis segítség nélkül túlélném lelkileg az estét.
- Damonnel remekül megvagyunk. - tekintetemet mellkhasára vontam. Tudtam ,hogy hagynom kell elengedni ezt a témát. Minden érzelmet próbáltam elfojtani bennem ami az érzékenységemre mutatott volna. Valahogy fontosnak éreztem ,hogy erősnek tűnjek a férfi szemében.
- Mond csak, egyáltalán mi értelme van így az életednek? Ha sikerül bosszút állnod Klauson, mit fogsz tenni? Mert ha így folytatod, mindenkit elvesztesz aki még egy kicsit is kitart melletted. - ismét zöldes kék szemeibe mélyedtem, majd nyeltem egyet.

Akaratlanul is hangos felszisszenés tört ki belőlem a férfi mondatait hallgatva. Hirtelen elkapva tekintetem alsó ajkamba haraptam, majd amikor kitette a mondandója végére a pontot lassan visszavontam.
- Igenis kitartottunk melletted Stefan. Szerinted mégis miért kutattunk utánad fél éven át a testvéreddel, szórakozásból? - kicsit hangosabban nyilvánultam meg, mint ahogy kellett volna, így pár tékozló tekintet ránk szegődött. Ismét belekortyoltam a pezsgőmbe, majd megnyugtatva magam vettem újra egy mély lélegzetet.
- Nézd - léptem egyet felé, majd a szabad ujjaim közé fogtam kezét - tudod ,hogy sosem érdekelt az ,hogy mit gondolnak mások. De te választottad magadnak ezt az utat, amin most jársz. - elengedtem gyengéden, visszahelyezkedtem a z előző pozíciómba. Ha jobban belegondolok, azelőtt sosem gondoltam volna ,hogy eddig fajulnak a dolgok. Mennyit változott az életem 2 év leforgása alatt. Ki hitte volna, hogy az állandóan naplóját búvó kislányból egyszer természetfeletti erőkkel küzdő hasonmás lesz.

Meglepve fordultam az ismerős hang felé, aki mellettünk termett. Damon.. Habár nem épp zökkenő mentes a kapcsolatunk manapság a Rebekahval történtek miatt, áldásom rá ,hogy megjelent és félbeszakította a beszélgetésünket Stefannal .Tudtam ,hogy nem lesz kedvező vége, és még nem jött annak az ideje ,hogy megvitassuk ezeket a dolgokat. A farsang a szórakozásról és a kikapcsolódásról szól, nem szerelmi szálak ki goboncolásáról. Kissé feszülten biccentettem Stefan felé, érzéktelen arccal. Fájt amit mondott, és mindennél jobban fáj amiket tett. Zavartan pislogtam a két kézfejre, éreztem ahogy lábaim megremegnek. Továbbra is őt figyelve fektettem bele tenyerem Damonébe, majd a másik Salvatorera siklott a tekintetem. Magam sem tudom, miért így alakult a döntésem, de bármi is legyen az, ennyit kiérdemelt Stefan. Letettem a pezsgőspoharat a kezemből, a táncparkett felé vezetett elvegyülve a tömegben. Kicsit oldva magamba a hangulat egy halványka mosollyal néztem a férfi szempárjába mikor megálltunk.
- Valahogy éreztem ,hogy ez az este sem lesz átlagos. - motyogtam, majd kicsit megszorítva Damon kezét, elengedtem azt. Furkált a lelkiismeret, de úgy érzem ez esetben jól döntöttem. Szívem már már hallhatóan kalapált. Elfogott a rossz előérzet, tudtam ,hogy nem hiába. Egy rózsaszín estélyit viselő, barna göndör fürtökkel rendelkező nőre lettem figyelmes. Mintha csak tükörbe pillantottam volna, de sajnos...
- Katherine itt van?! - emeltem meg enyhén hangomat.