Marcus öreg naplója

Merengő percek futottak el felettem, míg én magam elé meredtem semmit tevően. Nem messze teás poharam vékony körvonalaitól sötétlik emlékeim tára. Kicsit megkopott fedele, míg lapjainak némelyikén pacák, nagy kiterjedésű foltok éktelenkednek. Van, mikor naponta firkantok bele egy- egy sort, de az is előfordult már, hogy hónapokig elő sem vettem bőröndöm mélyéből. Rojtos könyvjelzőjét meg kellene fazonírozni egy ollóval, de ahhoz sincsen kedvem most. Végül fáradt sóhajjal nyújtom felé kezem, s tenyerem rá nehezedik érdes felső borítására. magam elé húzva kínos lassúsággal kinyitom egy teljesen üres lapon. Haloványan felderengő vonalazása egyenletesen osztja sávokba oldalait eme kis vaskos könyvnek. Lehet szégyen, hogy ilyen állapotban leledzik, de mégsem vagyok pink mániákus plázacica aki még a széltől is óvja, sőt csillogó rózsaszín tollal hajlandó bele írni!
Tollak ragadok, majd gondolataimba meredek. Annyi minden rejtőzik eme kötegben... címek, telefonszámok, fényképek...jellemzések és néha egy- egy kisebb térkép maradvány.
Megdörzsölve szemeimet végül naplóm fölé hajolva elkezdek körmölni.

Végre véget ért napok óta tartó utazásom,megérkeztem Mystic Fall-ba. Szerencsére a neten keresztül lefoglalt és megvett ház ugyan olyan mint a felrakott képeken látszott. A volt tulajdonos korombéli asszony, aki átadva a kulcsokat körbe vezetett a lakás összes helységén. Szép, mit ne mondjak. Szerencsére nem választott túl élénk színeket festéskor.
Maga a ház nem tűnik nagynak kintről tekintve. Ám ha belépünk amerikai diószínű bejárati ajtón egyből nappaliba találom magamat. Igaz egyből jobb oldalon előszoba fal fogad, ahova kabátaimat, sálamat, cipőimet tudom rakni. Nappali talaját melegbarna vastag szőnyeg takarja, ami alatt frissen lerakott parketta bújkál. Fotelek, az ülőgarnetúra régebbi darab, ám fekete színük egészen tetszetős. Jobb oldalt tágas ablakok engednek fényt , míg a velük szemközti falon modernkor egyik furcsa festménye sötétlik.Egy fát akar ábrázolni, melynek tar ágai szerte szét merednek. Legvégül a helység vég falánál álló szekrény együtesen kap helyet a Tv, ami felett üvajtóval elzárt polcok üresen várakoznak. Megszokott szekrény fogja közre a televíziót aminek ugyancsak üveges ajtajai vannak. A polcokra dísz tárgyakat lehet berakni, míg az alsó hosszúkás részre, mely a tv alatt található filmeket, lejátszókat tarthat meg. Van még egy asztal is, az ülő alkalmatosságok között. Anak közepén egy négyszögletű barna üveg váza. Remek.. a fal színe csont fehér és a kép melletti részen tapéta csík emeli a helyszín szépségét. Egy keskeny arany, és kettő széles sávú barna csík, melybe kettő keskenyebb világos szín húzódik. Ezt szeli félbe az arany csík.
Az étkező bejárattól balra esik. Oda egy boltíves ajtón juthatunk el. A konyhát és az étkezőt csupán a munka asztal, vagyis pult választja el. Ahogy láttam serpenyők, teljes mennyiségben megmaradt evő és tányérkészlet , alátétek, konyharuhák maradtak rám. Tipikus amerikai konyha...ezt biztosan kijelenthetem. Az étkező egy kerek asztalból és négy székből tevődik össze. Hálószobába vezető ajtó szemben helyezkedik el az étkezővel, és a szobából nyílik maga a fürdőszoba ami egy mosógépet is rejt.
Hálószoba mély zöldben pompázik. Minden fala más színmélységet mutat. egy francia ágy biztos kényelmes lesz. Szemben a falba jókora négyzet alakú bemélyedés látszik ahova elférf egy tévé. Van itt ruhás szekrény, amibe majd kipakolok. A szőnyeg puha, éjjeli szekrényre meg lámpát kell majd vennem.
Jó kis hely, van egy közepes nagyságú kert is, amibe pár gyümölcsfa tanyázik. Szalonna sütő helyet is építettek, na meg van egy kerti fészer.
Szomszéd magas, dús lombozatú fái jókora árnyékot fognak vetni majd ránk.
Még Zew is megkedvelte leendő otthonát na meg birodalmát, a kertet.


Ő itt Zew

...Lassan kettő napja vagyok ebben a kicsiny városkában. Első ránézésre eléggé hasonlít a többi, a világon megtalálható városokhoz. Ám itt az ember sohasem tud unatkozni. Mindig van valami, ami felcsigázza gondolatait és színfoltot ad az unalmas hétköznapokba. Nem mintha unalmasak lennének, mivel ma reggel megnéztem leendő munka helyemet.Kívülről ugyan olyan beton és vas rengeteg, mint a többi épület. Diákoknak börtön, mint sem egyszeri városi intézmény. Belül megszokott elrendezés.. termek, diákokkal zsúfolt folyosók, szekrények, amiknek ajtaján lezser ruhában vagy a nélkül pózoló kamasz bálványok tündökölnek. Ám a hangulat egészen más.
Elsőre azt hittem, hogy egy újabb harc kezdődik, ahol állnom kell a sarat. De rá jöttem, hogy nem kell aggódnom , hogy tudatlan balféknek néznek.
Meglepő módon egy idegen diáklány sietett segítségemre még az intézmény előtt . Hamar kiszúrta , hogy nem vagyok idevalósi s meg kockáztatom azt a feltételezést , hogy több, mint amit látni enged. Igazából érezni, hogy titkol valamit. Első percekben Zavartan viselkedett. A megnyilvánulása, gondolkodás módja eltér az átlag diákokétól.
Meglepő, hogy sokan diáknak néznek.
be vallom nagyon szórakoztatott és izgalommal töltött el.
Adri, hiszen eme néven mutatkozott be a diák, megmutatta a nekem kellő osztály termet és az egyik irodát ahol le kellett jelentkeznem.
A kollégák elsőre rendesnek tűntek és az igazgató asszony is hideg vérmérsékletűnek tűnik. Ez jól jöhet az év során. Bár nem tartom jó ötletnek, hogy így év vége felé ugrok be a régi tanár helyére.
elsőre sokaknak az a baja, hogy nincsenek sexi lábaim, nem hordok miniszoknyát és nem nő vagyok. De mit várok egy gimis osztály fiú szakaszától? A lányok.. azok elég érdekes szemlélet követői. Sokszor idegesítő ahogy az ember fenekét bámulják. Észre vettem, hogy általában a legmenőbb macsókat bambulják. Ez annyit tesz, hogy laza, igazi sármőr és van mire felvágnia. Tehát az iskola kemény legényei.
Na azokon mindig lóg valaki.
Nem tudom.. az biztos, hogy lesz egy- egy balhés személy.
Sikerült nagyjából berendezni a házat. Csend környékre találtam. Se buli nem szaggatja dobhártyámat éjjel, se hajnalban nem nótáznak hazafelé támolyogva. Szinte hihetetlen , hogy ekkora szerencsém van. Eddig mindig volt valami baj a szomszédokkal vagy a környék biztonságával.
Kicsit gyanús...gyanús, hogy itt minden tökéletes...de vajon meddig?

Azt hiszem ezen aligha érdemes gondolkodni. De az biztos, hogy pár személyre oda kell néznem.