Elena Gilbert ✘ Staff
✘ hozzászólások száma : 226 ✘ regisztráció : 2011. Dec. 22. ✘ kor : 31 ✘ tartózkodási hely : • Mystic Falls •
| Tárgy: Sportpálya Szomb. Dec. 24, 2011 3:56 am | |
| | |
|
Caroline Forbes ✘ Vámpír
✘ hozzászólások száma : 285 ✘ regisztráció : 2011. Dec. 25. ✘ kor : 32 ✘ tartózkodási hely : Mystic Falls
| Tárgy: Re: Sportpálya Csüt. Feb. 02, 2012 8:45 am | |
| Klaus & Caroline Éljen a mozgás! Ezzel a gondolattal indultam el délelőtt a külvárosi sportpálya felé, hogy egy kicsit felfrissítsem magam. Néha nagyon jól tud esni egy félóra futás. Bevágtam a kocsi hátsó ülésére a futócipőm, egy pántos felsőt és egy háromnegyedes, fekete cicanacit. Bepattantam és már hajtottam is el a sportközpont felé. A nap kifejezetten jól indult. Reggel a napsugarak cirógatták az arcom és a nyitott ablakon át befújt a reggeli szellő, összeborzolva szőke tincseimet. Az időjárás azóta annyiban változott, hogy még melegebb lett és a nap már hétágra sütött. A legjobb idő a mozgáshoz. Leparkoltam a mélygarázsban és felindultam az öltözők felé, ahol a hétköznapi ruhát leváltottam a sportcuccra. A szekrényembe behajítottam a nem szükséges holmiaimat, majd a futópálya felé vettem az irányt. Sokan voltak, de szerencsére a tervezők gondoltak erre is és ezért egy irgalmatlan nagy hely állt a mozogni vágyók rendelkezésére. Futottam körbe-körbe, zenét hallgatva és még talán dúdolgatva is, mikor megláttam egy ismerős arcot. - Ne, ez nem lehet igaz! Az embernek még itt sem lehet nyugta? - szóltam hangosan, mire páran furcsán néztek rám. Elmosolyodtam és magamban folytattam az átkozódást. - Klaus! Már csak ez hiányzott tényleg. Nem is tudtam, hogy szeret mozogni. Talán fitten kell tartania magát, nehogy a kiszemelt áldozat lekörözze. - kuncogtam magamban és felé pillantottam. Szerencsétlenségemre pont abban a pillanatban fordította ő is felém a tekintetét és szemkontaktus jött létre, aminek gyorsan véget vetettem. Félrenéztem és próbáltam úgy tenni, mintha nem is vettem volna őt észre. Futottam tovább, remélve, hogy nem jön oda hozzám. Féltem, hogy most sem hagy békén. Természetesen a rossz szerencse mindig utolér. A szemem sarkából láttam, hogy egy vékony, mégis jól kigyúrt, szőke hajú pasi felém indul mosolyogva. - Ne csak ezt ne! - könyörögtem és egy pillanatra Isten megjelent a lelki szemeim előtt és csak azt tudtam vigyorgó arcáról leolvasni, hogy: "Ez a sorsod Caroline! Ez van. Ezt adta a gép." | |
|