Blood disco

Damon

"Hát igen...elég furcsa a mi kapcsolatunk, de imádom nézni, ahogy bedühödik, aztán vadul csókolgat. "

Mint minden nap, aznap is kellett egy jó kis buli. De természetesen nem egy olyan ócskaság, mint ahova a halandók járnak, hanem egy rendes vérrel, tánccal, és kifejezetten whiskyvel teli este. Mivel ismertem egy ilyen helyet, ezért l is mentem. Ahogy beléptem, megcsapott a vér, és más egyéb illat. Elindultam a pult felé, ahol egy ismerőst pillantottam meg. Nem mást, mint Damont, de persze...ki mással találkozhatnék itt. Őt azért is szerettem és szeretem is, mert ő olyasmi, mint én..Legalább is a szórakozás kapcsán, mert a többire nem vennék mérget...Leültem mellé, de mikor megszólítottam volna, ő előbb megtette. Nem a legkedvesebb módon, de hát mit is várhatnék tőle...?
-Neked is szia! Mi az, nem bírod már Elenácska nyavalygását, azért vagy itt?-vágtam hozzá egy kis szarkazmussal, aztán megfogtam a másik poharat, amit kért, és lehúztam a tartalmát.
-Még is várhattál, hisz két pohár whisky van.-vágtam a fejéhez, de persze tudtam, hogy nem miattam, hanem az ital utáni mohóság miatt van két pohár előtte. Hát igen...elég furcsa a mi kapcsolatunk, de imádom nézni, ahogy bedühödik, aztán vadul csókolgat. Ez körülbelül olyan, hogy egyik percben megöllek, másik beviszlek az ágyamba. De persze azért nekem is van annyi eszem, hogy addig ne süllyedjek le, marad a csók.
-Még kettőt!-törtem meg elmélkedésem, majd felszólítottam Damont.
-Táncolunk? Kell a frissesség.-mosolyogtam rá, aztán közben kihozták a két poharat is. Gyorsan megfogtam az egyiket, lehúztam, aztán a másikkal is ugyanezt műveltem.
-Most mát mehetünk!
Megfogtam Damon kezét, és úgy húztam magam után.

Damon

"Visszaültem mellé, és mire szerettem volna kérni a csapostól egy kis finomságot, arra Damon újra faggatni kezdett."

-Akkor most leördögözted magad?-feleltem Damon szarkasztikus válaszára a tánccal kapcsolatban, de hát végül is tudtam, hogy előbb vagy utóbb részegre issza magát, és akkor már nincs állj. Ezt onnan tudom, hogy körülbelül már a 6. whisky-s poharat húzta le. Nem akartam egyedül eltáncolgatni, így hát visszafele vettem az irányt én is. Visszaültem mellé, és mire szerettem volna kérni a csapostól egy kis finomságot, arra Damon újra faggatni kezdett.
-Szerintem drágám neked ahhoz semmi közöd.-feleltem közel hajolva hozzá, majd visszafordultam a székben a csapos felé, és szóltam neki, hogy jöjjön ide.
-Szeretnék kérni egy kis apróságot. Nyújtsd a kezed!-aztán a srác kinyújtotta a kezét, és mivel megigézve tette, nem kiabált. Beleharaptam, majd a kiürült poharat telecsöpögtettem a vérével.
-Köszönöm szépen, lekötelezett. Most menj, és látsd el a sebet, aztán találj ki valami jó sztorit, hogy mitől ilyen.
Megvártam, míg elmegy elrendezni, aztán megfogtam a poharat, Damon felé fordultam, és kérdeztem tőle:
-Esetleg egy kortyod? Nyugi Elenácska nem fogja megtudni, legalább is tőlem nem.-nyújtottam felé a poharat, aztán vártam, hogy mit tesz. De igazából valahogy azt éreztem, hogy el fogja venni, de mivel nem akartam egy órán át tartani azt a hülye poharat -hisz végül is nem vagyok csicska.
-Igyál, rúgjál be, aztán egy éjszakára szard le, hogy velem vagy, és bulizzunk!

Damon

"Damon Salvatore szedje fel a seggét abból a hülye székből, és jöjjön táncolni!"

-Na ez a beszéd!-feleltem Damon "elvárt" válaszára. Méghozzá azért is elvárt, ugyanis ha nem ezt tette volna, akkor teljesen...hogy is mondjam...becsicskult volna Elenácskának. Majd megfogtam a poharat, és lehúztam úgy, ahogy van.
-Nyami...Szerintem ez jobb, mint Stefan nyuszidiétája sőt, ettől erősebbek leszünk, úgyhogy mindenhogyan jobb.-feleltem, majd felálltam, és elindultam a táncparkett felé. Damon utánam fordult, aztán rámosolyogtam, és mutattam neki, hogy jöjjön táncolni. Végül is bulizni mentem oda, és nem sebeket nyalogatni. Tudom, ez furcsa tőlem, de nem akartam azt nézni, hogy Damon magát sajnáltatja, és nem szórakozik. Igazából ha ezt pontosabban megfigyeljük, akkor jóformán magamon segítek azzal, hogy ne keljen egyedül buliznom. Bár...nélküle is tudok szórakozni, nem kell nekem ahhoz segítség.
-Gyere!-szólítottam meg, ugyanis olyan lusta, hogy nekem kell talán még lábra állítanom is. Még erre a felszólító szócskára sem jött, így hát odamentem, és felállítottam a székből.
-Ugyan már, tudom, hogy milyen jól tudsz bulizni!-mivel inkább még erre is visszaült, nem tudtam mit tenni, így hát magamnak kellett cselekednem. Mintha eddig nem így lett volna.
-Mindent nekem kell csinálnom?-mormogtam, majd megpillantottam, hogy a dj-snél van egy mikrofon. Elindultam felé, aztán mikor odaértem, kivettem a kezéből a mikrofont, s így szóltam bele:
-Damon Salvatore szedje fel a seggét abból a hülye székből, és jöjjön táncolni!
Igaz, utána kicsit furcsán néztek rám, de ha bevállik, akkor miért ne. Visszamentem Damonhoz.
-Na most már hajlandó vagy táncolni?

Damon

"Elenával kever össze?-gondoltam magamban, majd lehörpintettem az italt, amit abban a pillanatban a csapos dobott Damon elé..."

-Hmm...szóval formás? Köszönöm szépen!-feleltem Damonnak elmosolyodva, majd kérésének megfelelően leültem. Kicsit úgy nézett ki, mintha hányni akarna, de nem néztem volna ki, még most sem, hogy Damon Salvatore hányjon a piától. Hát igen, szóvá is tette, és hát elfogadtam, kivéve ezt a mondatot:
- Ne haragudj Elena, hogy ilyennek kell látnod.
Elenával kever össze?-gondoltam magamban, majd lehörpintettem az italt, amit abban a pillanatban a csapos dobott Damon elé, és kértem helyette egy másikat, ja, és mellé még egy pluszt magamnak.
-Ha Elena lennék csinálnám ezt?-aztán megfogtam damont fejét, és hirtelen egy hosszú csókot adtam neki. Csak is azért, hogy tudja, Elena nem csinálja ezt. Aztán ki tudja? Megkaptauk a két pohár whiskyt, felvettem az enyémet, és nyújtottam Damonnak, hogy koccintsunk.
-Egészség!-mondtam, majd a poharamat az övéhez koccintottam, és lehúztam a fincsi italt.
-Na most akkor mi legyen? Én bármiben bent vagyok, csak ne itt üljünk egész este.

Damon

"A hülye csapos srác csak meghúzta a vállát, és elment a társaságunkból."

-Hát ez teljesen megzakkant!-mondtam magamnak Damon csókolózós válaszára. Nem tudtam igazán, hogy mi a fenét tegyek ezzel a "látni nem tud" emberrel, bocsánat...vámpírral. De aztán jött az újabb megszólalás. Ez már tetszett, csak egy volt vele a baj. Az, hogy azt hitte, hogy Elena vagyok. Nem kellett sok idő hozzá, hogy Stefant is belekeverje ebbe a hülyeségbe. Miután egy kicsit elhallgatott, rákérdeztem a csaposnál, hogy:
-Maga mit tenne egy ilyen einsteinnel?
A hülye csapos srác csak meghúzta a vállát, és elment a társaságunkból. Az a helyzet, hogy én legszívesebben otthagytam volna, de akkor lőttek volna az estémnek. Aztán akkor eszembe jutott...
-Úgy is azt csinálok vele, amit akarok nem? Sőt, el is bírom, úgyhogy...nyomás táncolni!-megfogtam, felállítottam, és elvittem a táncparkett kellős közepére. Csak úgy tudtam táncolni, hogy mindig vissza kellett mennem hozzá, mert különben elesett volna. Akkor meghallottam, hogy a dj-s beleszól a mikrofonba:
-Húú..látom van egy elszánt párosunk, vagyis inkább az egyik...a másik mindjárt elesik! Álljuk őket körbe emberek!-majd az emberek körbeálltak, és minket bámultak. Nem akartam, hogy bámuljanak, hisz melyik idióta élvezte volna azt a helyzetet, így hát:
-Mi az? Talán féltékenyek erre az úriemberre, hogy ők így tudnak táncolni, és hogy ilyen gyönyörű lánnyal van? Kit érdekel?! Menjenek innen!
Végül is értettek a szóból, aztán elmentek. Meguntam a táncolást, úgyhogy inkább kerestem egy halkabb zugot, hogy tudjunk falatozni Damonnal. Könnyű volt keresni. Találtam egy megfelelőt, ahova leültettem Damont, majd leültem én is.
-Még egyszer kérdezem. Mit csináljunk? Egyébként kicsit tartok attól, hogy nem csak eljátszod-e ezt a részegséget...Hm...mondjuk ha így lenne se érdekelne.

Bonnie

Bulizni támadt kedvem ma este, hiszen olyan unalmas az egész város. Ezért gyorsan ruhát kerestem magamnak a szekrényben. Egy lila nagyon mélyen dekoltált darabra esett most a választásom, és egy vastag arany karkötőre kiegészítésképpen. Hajamat göndören hagytam, és éppen, hogy csak egy kevés sminket tettem fel. A porcelánszerű bőröm miatt így is mindenki rám fog figyelni. Egy discoig vezetett az utam, majd bele is vetettem magam az éjjeli életbe. De egy idő után unalmas lett a tánc, és a három srác is, akik folyton körülöttem legyeskedtek, így megigéztem őket, hogy egy kicsit hagyjanak békén. De nem sokáig maradhattam egyedül, mert valami csaj ült le az asztalomhoz. Eleinte morcosan pillantottam végig rajta, de hamar észbe kaptam, elvégre kell pár ismerőst is szereznem.
- Persze ülj csak le. - Jegyeztem meg mosolyogva, miután az italomból kortyoltam egyet.
- Torrey vagyok, nem rég jöttem ide... - Kissé furcsálltam ezt a kedvességet, de lehet, hogy itt mindenki ilyen. Mondjuk nem mintha zavarna, hát én is felvettem a kedvesebb arcomat, de nem felejtettem el, hogy főként kémkedni vagyok itt. A lány neve járt folyamatosan az eszemben. Bonnie. Ismerős, mintha hallottam volna már, lehet Klaus mondta, mikor beavatott a fontosabb részletekbe. Ha jól emlékszem boszorkány, de nem vagyok benne biztos, bár ha az, akkor nem kéne kezet fogni vele, mert akkor tudni fogja, hogy mi is vagyok. Ha pedig nem boszi, az csak még jobb lehet.
- Semmi baj, már úgy is kezdtem unni a srácokat, és úgy is meg akartam ismerni pár embert. Nagyon nyugis ez a város... - Jegyzem meg, de nem kérdezek, most még nem, csak hallgatom Bonnie-t...

-Van kedved táncolni,vagy csak itt ülünk mint a befőttek a polcon?-kérdeztem Torrey-tól.
-Gyere,menjük!Jó buli lesz!-ordítottam,mert a DJ magasabbra tette a hangerőt.Azzal a lendülettel el is mentünk táncolni.Táncoltunk,táncoltunk,mígnem egyszercsak megszólaltam:
-Torrey,nem iszunk valamit?Nagyon megszomjaztam.
Nem igazán hallotta meg,mert a DJ-s pult közelében voltunk.
-Mindegy hozok neki is azt amit magamnak.-gondoltam.
Mikor visszaértem az italokkal,nem hallotta hogy szóltam neki.Akárhogyan ordibáltam nem hallotta...Megfogtam a kezét,hogy hallja már,vagy legalább vegyen észre...Amikor a kezét megfogtam,valami nagyon furcsa dolgot észleltem,de szó nélkül hagytam,mert én mindenkiből ki tudom szedni amit akarok...
-Torrey!Hoztam egy kis italt!Gyere,igyuk meg ,üljünk le!
És elkezdődött a "kifaggatás".
-Torrey,te milyen családból származol?
-Egyelőre,nem is kérdezek többet tőle.-gondoltam...