Az iskola előtt

Elena

Már régebb óta is feltűnt bennem a kérdés, de még csak most volt időm arra, hogy választ is adjak magamnak. Milyen Elena iskolája? Az az iskola, ahova az én drága Stefanom is beiratkozott. Az lenne a hab a tortán, ha Damon is beiratkozott volna...Meg igazából arra is kíváncsi lennék, hogy mennyit változott 1864 óta. Így hát elmentem, s kiderítettem.
Mikor odaértem, épp a csengő szólalt meg, ami ugyebár azt jelenti, hogy a diákoknak szünetük van. És Elena is ide jár...És Elena az én hasonmásom. "Kicsit sem lesz furcsa", de nem érdekelt.
Mikor a rengeteg tinédzser megindult, megpillantottam közöttük Elenát. Persze azonnal hülye aggodalmaskodó kérdéseivel "bombázott" meg, ami egyáltalán nem érdekelt.
-Először is. Szia neked is. Másodszor. Nem érdekel.
Majd egy nagy lélegzet vétel segítségével körbefordultam. Szép volt a kinézet is meg minden, de gondolkodó, laza arckifejezésemet egy hirtelen haragos arc váltotta fel, ugyanis Elenácska elráncigált a főbejárat elől az iskola mögé.
-Engedj el! Mégis mit képzelsz?!

Elena

Miután Elena az iskola mögé ráncigált, és leoltottam, hogy mégis mit képzel, azonnal bedobta magát Miss.Mártír néven. Elkezdte azt, hogy hagyjam a szeretteit meg őt is.
-Miért hiszed azt hogy körülötted forog a világ? - feleltem neki odafordulva, majd semmit sem értő arccal néztem őt.
-Mármint...Jaj, ne ne bánts, ne bántsd a szeretteimet bla bla bla...Miközben: nem is azért jöttem, hogy ezt a nyavalygást hallgassam.
Majd a semmit sem értő arcom egy rideg, kegyetlen arculat lett. Na abban a percben tényleg igaz volt rám a "végzet asszonya" elnevezés, amit már régebben "aggattak" rám.
Miután Elenának elmondtam a véleményem, választ meg nem várva indultam el az iskola főbejárata felé. Viszont sikertelenül, ugyanis a drágalátos Elena megfogta a karomat, és válaszokat adott az előző felszólalásaimhoz.

Elena+Kat

-Hidd el, hogy nem veled fogom megosztani a gondolataimat. - feleltem Elenának fennhéjázóan a megszólalására. Hisz...mégis mi a fenét gondol? Hogy most ő a Miss. Mártír és hajolgatva mondjam el neki "kedves" áskálódásaimat!? Azt már nem.
Miután Elena feltette ezt a kérdést, nem láttam rajta félelmet. Még nem igazán ismerhet, ugyanis tudni kellett volna, hogy bármikor, bárhol, és bármilyen nagy tömegben meg tudnám ölni. Csak egy aprócska kis mozdulat...
Azonban reagálásom után valami csöpögős szöveg került terítékre. "te jó ég!" - zsongott fejemben a kis hang "Te jó ég!".
-Még mindig nem értem, hogy a hasonmásom miért ilyen...khm...
Gondoltam ebből csak leesik neki a tantusz. De viszont tényleg nem értem. Miért pont egy ilyen mártír lány lett a hasonmásom...miért nem olyan belevaló csajszi, mint én...elgondolkodtató...
-Még valami? Mert akkor mennék...
Hát igen...az én kedves modorom, de hát végül is kinek van ideje ilyesfajta beszélgetésekre!? Sokkal fontosabb dolgom is akad.

Marcus & Adri

Szia!-köszöntem neki. Új vagy erre felé? -mondtam érdeklődően. Mert még nem látalak erre felé! Hogy hívnak? -kérdeztem. Hogy tévedtél ebbe a városba? -mondtam mosolyogva. Honann érkeztél ide? - mondtam neki. Milyen napod volt? -mosolyogtam rá! Találtál már szállást? -néztem rá várva válaszát! Néztem jönn-e válasz de nem jött ekkor feltettem egy új kérdést! Eddig hogy tetszik a város? - kérdezgettem. Vártam válaszát gondoltam lehet kicsit túlzok úgyhogy csak néztem rá jönn-e válasz! Néztem rá úgy 10 percen át azután feltettem még egy kérdést! Milyen életed volt?- próbáltam egykicsit jobbá tenni a hangulatot. Melyik suliba fogsz járni? Járni fogsz egyáltalan suliba? - kérdezgettem.

Marcus & Adri

Új vagyok erre. Éppen eltaláltam Mystic Fall Közép Iskolájához. Ki gondolta volna, hogy ennyire elbújtatták eme monumentálisnak ható épületet? No de meg állva a masszív falak alatt különös bizsergő érzés fut végig kezeimen. Régen adatott meg nyüzsgő diáksereg előtt tépni számat s ez nagyon is komoly. Talán szabados megnyílvánulásaim végett bocsátottak el...na meg persze nem voltam hajlandó megfektetni a csinos igazgatót sem.
Diákok szállingóznak :van ki divatot követve aggatott magára megannyi lenge vackot. Persze olyanok is vannak akik a kényelmet tartják fontosabbnak.
- Üdv.- szűkül össze szemem. Váratlan ért egy köszöntés. Semmiből termett ide egy ifjú lányka melyből csak úgy dőltek a kérdések.
- Ó...igen. Mondhatjuk.- szívok nagyot meg gyújtott cigarettámból. Vanilliás illat csapja meg a diáklánynak tűnő fiatalt mikor ráfújom arcára az áttetsző füstöt.
- Hm.. nagyon kíváncsi vagy.- húzom ajkaimat mosolyra. - Gondolom te tősgyökeres vagy.- meg igazítom bal vállamat húzó táskám széles pántját.
Még egy kérdés.. és hát erre is választ kell adnom.
- Marcus.- vetem oda nevem egyik felét.- ha így szóba elegyedtünk esetleg a te nevedet is meg tudhatom...avagy, szeretném noném maradni?- szegezem neki egyik kérdésemet, miközben cigaretta csonkomat leejtem magam elé, majd el taposom.
- Hm...eddig egyszerű és kellemes. - felelek.- A város eddig szép és hatalmas. De nem sokat jártam utcáin. - újra elmosolyodom.
- Nem tartozik rád milyen volt az életem. Figyelj nem faggatlak én sem..sőt ha ennyire személyeskedni szeretnék akkor azt is megkérdezném milyen színű a tangád.. de nem teszem...- vonom meg szórakozottan vállaimat.- Ide fogok járni.. amolyan pótléknak...- sejtelmes mosolyra ereszkednek ajkaim. - Amolyan... kioktató jelleggel....talán.. diák lennél?

Marcus & Adri

Igen sokat szoktam kérdezni aki jön idegen annak mindig sok kérdést szoktam feltenni, hogy megismerjem és olyankor nem tudok leállni a kérdésekkel! A nevem Adriane Chars és nyugi nem vagyok olyan kérdezgetős ha megismerek valakit! Jaj bocsi ha nem akarsz beszélni az életedről akkor nem firtatom. Amúgy bocs tényleg nagyon hülye kérdés volt csak nem bírtam le állni a kérdésekkel amit gondolom te is észre vettél! Ne aggódj ne vagyok ilyen! egy kicsit gyanús volt ezért hogy nem tudja meg ki vagyok valójában! Ezért ezt válaszoltam igen diák vagyok mi más lehetnék! Néztem rá elgondolkodva azon, hogy vajon rájött-e hogy füllentettem. Rá mosolyogtam ,hogy tereljem magamról a gyanút! [color=blue]Ideges lettem ezért elfordultam pár percre, hogy ne hogy észre vegye, hogy ideges vagyok! r=blue]] Azután visszafordultam hátha mond valami! Néztem egy darabig utána megszólaltam bocsi , hogy az előbb elfordultam!

Marcus & Adri

- Üdv...kislány.- ejtem ki lassan szavaimat miközben végig mérem Adriane -t. Zavarán jót derülök magamban. Olyan kíváncsi, izgatott. Nem szeretem ha sokat faggatnak , ám vannak olyan kérdések amire gond nélkül választ is adok.
- Gondoltam. - nyugtázom kijelentését kérdezősködés terén.- Úgyis el fog fogyni minden kérdésed. Aligha lehetek annyira érdekes. - eközben két igazi pláza cica kopog el magassarkújukban . Parfümjük gely, és fintort csal arcomra.
- Semmi baj. Van ez így kislány. - ezt követően jön felelete.- Valóban? - feszül jobb szemöldököm ívbe s ajkaim gonosz vigyorra húzódnak. - Ó akkor minden bizonnyal találkozni fogunk odabenn. - szemei csillogása eddig őszintének tűnt, ám mintha utóbbi kijelentésekor leheletnyi mattság jelent volna meg, sőt kényszeredetten pislantott. Vonásai másodpercek erejéig el halványodnak.
~Haj haj... itt valaki nagyot füllent.~ fonom össze karjaimat.
- Akkor ha már ennyire szerencsés vagyok, szó szoros értelmében, hogy egy ilyen tündéri kislánnyal hozott össze a sors, aki még ide is jár... kérhetnék egy hatalmas szívességet? Meg mutatnád merre van az emelt bioszosok terme? Sosem jártam itt minden iskola más- más elrendezéssel büszkélkedhet.
~Meg más egoista barmokkal..~ villan eszembe régi munka helyem.
- Nem kell mindenért bocsánatot kérned! Ne légy mimóza. Pont egy dögös csaj...mimóza? nevetséges.- legyintek s balomon logó karórámra pislantok. Ekkor valaki telibe kapja hátsómat.é Össze rezzenve villannak szemeim s egy magáról sokat képzelő gimis végzős kacag fel.
- Szia szépfiú! Új vagy? Körbe vezesselek?
- Ó nem! - csapok kezére, mire elenged. - Már van kísérőm. Ms. Adriane már fel ajánlotta és egy elbűvölő félszeg teremtéssel szívesebben társalgok.- majd Adriane felé pillantok.- Akkor mehetünk? Epekedve várom a nap kezdetét. Ugyebár ön a végzősökkel van?

Marcus & Adri

Már nem fogok többet kérdezni nyugi! - mondtam neki. Persze meg mutattom hol van a bioszosok terme! -mondtam. Ha valami másba segítsek akkor csak szólj nekem nyugodtan! Okés? Nem tudom milyen más sulikba de biztos másfélébben van minden mint itt!
Bár nem tudom milyen volt az előző suli de szerintem azért nem volt olyan rossz!
Remélem itt megtalálod majd másokkal is a hangulatot rajtam kívül! Majd azt is megszokod szerintem, hogy piszkálnak néhányan de lesznek olyanok is akik szívesen szóba állnak veled! Ó Ó szóval hirtelen Ms. Adriane lettem! - mondtam kicsit meglepődve! Persze,hogy körbe vezetlek miért ne vezetnélek hisz új vagy és nem tudod melyik terem merre van! Majd megszokod itt a járást pár nap elteltével! Csak még egy valamit szeretnék mondani, hogy engem nem muszáj Ms. Adrianek szólítani! Szólíts csak egyszerűen Adrinak!

Marcus & Adri

Sejtem mennyire másabb itt minden, mint régi munka helyemen. Talán csak az épület belseje az, ami más vázat ad szakmám gyakorlásának. Rengeteg diák hömpölygő , meg duzzadt vízhozamú patakként sodor minket. Az ajtót kitárva idegen vezetőm nek, beengedem magam előtt, miközben szemmel tartom minden mozdulatát. Kissé gyanús, de nem festem ördögöt bármely falra. Miközben vezet elmosolyodom.
- Ó igen... minden más. Csupán kinézetre. De a belső mozgatórugók ugyan azok.- meg vonom vállaimat.- Lassan te is rá fogsz jönni, hogy az élet lassan elér egy olyan pontot, ahonnan csak ismételni tudja önmagát. Más szereplők, más indítékok, de a cselekmény kivitele és lényege ugyan az lesz. Ahogy telnek az évek egyre jobban kitűnik és unalmassá válik.
Lassan elérjük az iskola azon területét ahol jó pár diák nagyban tanakodik abban, hogy vajon ki fogja oktatni nekik biológia tantárgyukat. Obcén megjegyzések, le alacsonyító megjegyzések.. nem hat meg. Nem vagyok haragtartó, de van, hogy kiélvezem bosszúm édes ízét.
- Hát... majd meglátjuk. Szeretem magát a társalgást. De csak egy bizonyos mértékig vagyok hajlandó elmenni az ismerkedésben.
- Adri? rendben Adri! - egyezek bele. lassan elérjük számomra fontos tantermet. Mulattat azon tudat, hogy amolyan diáknak titulál jó pár emberke idebenn sőt mintha Adri is annak vélne.Órámra tekintek s elkönyvelem magamban, hogy van még tíz percem becsengőig.
- Kedvesem..- fordulok a nő felé. - Megtennéd, hogy beviszed a táskámat? van egy kis elintézni valóm az igazgatóval. Tudja első nap...- ha a lány rá bólint el sietek abba az irányba, ahol az irodát sejtem. Jó tízen öt perc elteltével térek vissza, kezemben egy tanári kiadású könyvvel amit átnézek alaposan, s hónom alatt egy kisebb jegyzet fehérlik. Így nyitok be a terembe, ahol elsőre azon szemet korántsem gyönyörködtető kép fogad, hogy nevetgélnek, padon ülnek s nagyban a macsók meg játsszák eszüket.
Sőt azon kettő diákot is kiszúrom akik nagyban találgattak ki, mettől meddig lehet újdonsült oktatójuk.
Ledobom könyvemet az asztalra, minek sík lapján az csúszik kicsit.

Marcus & Adri

Már rájöttem, hogy az élet unalmas lesz meg minden! - néztem rá vajon mit szól ehhez. Tudom, hogy egy idő múlva az élet elkezdi ismételni önmagát! - mondtam és rá mosolyogtam. Én se vagyok haragtartó de van amikor a bosszú néha nem árt! Én is szeretek társalogni de azért én nem annyira, mert van amikor szeretek egyedül lenni! - mondtam és közben mosolyogtam. Nekem rendben! -mondtam. Én nem vélek diáknak! - mondtam mert tényleg valami különös van benne! Csak még nem jöttem rá néhány percig elbambultam utána újból megszólaltam! Megmutassam hol az iroda, mert becsukott szemmel is megtalálnám hisz jó sokszor kerültem be már oda! - mondtam amint ránéztem. Amúgy szívesen beviszem a táskádat! -mondtam. Ránéztem és rá mosolyogtam és vártam a válaszát!

Marcus & Adri

- Hm.- elvégre tisztán kijelentette, hogy tudja. ha bár a nemrégiben el elejtett szavak még nem engednek bizonyosan egyvalamire következtetni, de süt a lányról, hogy nem minden van úgy, ahogy mutatja.- Jó meglátás. - vigyorodom el s többet nem fűzök eme témához, túlságosan belemélyedne pár ténybe s a lány lehet észre sem venné azt, hogy szépen leleplezi magát. No de nem vagyok olyan gonosz.
- Hát, ha nem diáknak, akkor minek? Gonosz ördögnek, aki elrabolja a neki kellő ártatlan lányokat?- nem gúnyosan , inkább viccelődve tettem fel kérdésemet neki. Leginkább azon tanakodok, hogy meddig fogja tudni el hitetni azt, hogy halandó s nem valami más. Hiszen egy tini mivel foglalkozik?
Pasik, ruha, sex, pasik, smink és buli.. talán ezeknek a felsorolása nem tartana ennyiből, keveset sorolhattam fel. De kevesen gondolják el, hogy az életben lassan újra- s újra megismétlődik valami.
- Nocsak.. talán rossz kislány voltál?- avval intek, hogy ha ennyire fel ajánlotta segítségét, hát élek vele. Hiszen sosem voltam valami jó tájékozódó iskolán belül.

Marcus & Adri

Nem lehet, hogy nem diáknak nézlek de bizti nem vagy hétköznapi! - mondtam érdeklődve és egyenesen a szemébe néztem! Egy kicsit még elmélkedtem rajta, hogyha nem diáknak nézem akkor vajon mi lehet! Azután gondolkodtam még egy kicsit és egy kérdést tettem fel! Ki vagy, mert biztos nem diák? Ez már 1000% hogy nem vagy diák kérem a választ! - mondtam kicsit mérgesen de vártam a válaszát! Néztem jön-e válasz de semmi vártam még néhány percet és megszólaltam! Én tudom, hogy a tinik milyenek te csak törődj a magad dolgával! OKÉS? -mondtam és komolyan gondoltam! Igen voltak némi problémáim a tanárokkal szemben! Nem is kevés! - mondtam. Mikor ide kerültem én se tudtam nagyon mi merre van! Akkor indulhatunk az irodához? - kérdeztem és vártam a válaszát!

Marcus & Adri

Mosolyom szélesre nyúlik. Ahogy pattog a lány, ahogy mondja.. tele van indulatokkal s kicsit még szórakozom is rajta.
Ó mikor olyan kis taknyos csenevész voltam, nem is gondoltam másra, csak az élet pozitívumait kerestem s néztem ki magamnak.
Állom Adri kutakodó pillantásait s igen keres valami ismerőset, valami fenyegetőt. Talán arra vár, hogy valami parányi csillanás árulkodjon neki arról, mi vagyok vagy ki vagyok. Nos bevallva nem vagyok a hiú ábrándok kergetője s már nem vagyok húsz éves sem. Ha engedi, gyengéden megérintem homlokát, majd érdesnek ható ujjbegyem végig siklik hűltebb bőrén, le az orr nyeregig s onnan a puha nózi csúcsáig amire finoman rá pöccintek.
- Valaki nagyon akaratos és kíváncsi kacsa.- jegyzem meg végül szelíd mosollyal arcomon. Végül kuncogva fordulok menet irány felé.- Csak ön után... kislány.- szegezem gyorsan mondandóm végére eme kis szokványos jelzőt.
- Hogy ki vagyok? - morfondírozom el megjátszva a tűnődőt. - Csupán egy átlagos férfi, mint mindenki más. De, ha nem hiszed, és van olyan baljós sejtelmem, hogy nem, - emelem fentebb hangomat majd kis hatás szünetet várva folytatom. - Akkor keress te magad rá választ. - ha most kegyetlennek tűnök, ám legyen. De mégis, hogy beszéljek annak, akinek ugyn annyi titka van, ha nem több, mint nekem? Adri... másabb mint a többi diák. Maga a megjelenése. viselkedése az ami leginkább megfogja az embert s ami még a kíváncsiságot szítja azaz, a sejtelmes kis titkokat rejtegető csillogás szemében.
- Tükör vagyok.. amíg rejtegeted magad dolgaidat s csak követelőzve kérdezel, addig jómagam mintádra ugyan úgy rejtegetem saját dolgaimat, s viszont kérdezhetném.. ki vagy te?- nyomatékosítom avval, hogy most én mélyedek tekintetébe s evvel csipetnyi bizonytalanságot ültetek fejébe. Nincs ember feletti hatalmam..de a kérdések, enyhe utalás.. az már teljesen más.

Marcus & Adri


Nem vagyok kacsa! - mondtam és ránéztem de nagyon mérgesen, hogy minek néz hát. Ó köszönöm és előre léptem egyet. - mondtam most már meg nyugodva.
Ne aggódj meg keresem rá a választ! - mondtam picit felemelve a hangom. tényleg nagyon sok minden titkom van miért osztanám meg vele gondolkodtam és azután újra megszólaltam! Jössz? -kérdeztem. Néhányat elmondhatok de azért nem sokat és te is elmondasz nekem azt a titkodat amelyiket szeretnéd. OKÉS? - mondtam. Én egy normális hétköznapi diák! -mondtam mikor kicsit megijedtem mikor ezt kérdezte. Nekem ez, hogy bizonytalanságot próbálsz a fejembe vinni ez nálam soha se válik be! -mondtam és ránéztem mosolyogva. Mehetünk, mert nekem sietnem kell órára és gondolom neked is!

- Ó nem kétlem.- felelek bizonytalansági kijelentésére. Követem, mennyen itt az épületen belül bár merre. Próbálkozása igazán hízelgő. Ám bár hagyom, hadd szenvedjen egy kicsikét. Azonfelül lesz elegendő bajom ebben a városban az iskolai problémákon kívül, nem árt ha van egy szemfüles diák, már ha diák, aki némi információval szolgálhatna. Persze ezen információk az iskolai légkörről szólnának.
- Ha ennyire merész vagy.... javasolhatnék egy olyan időpontot erre a kölcsönös vallatásra, mikor nem éppen egy zsibongó, tömött intézmény folyosóján sétálunk? Kellemetlen, ha illetéktelen fülekbe jut az, amit megosztunk a másikkal. - Ez egy közhely...még ha nem is teljes értelmében. Egy titok azért titok, mert egy valaki tudja, s ha mér kettő embernek elmondják az már tény, nem titok.
- Átlagos diák...- ízlelgetem kijelentését. No igen.. akkor is ugyan ezt mondta nekem valaki,mikor fiatal kis taknyos voltam.
Lassan elérjük az iroda ajtaját.
- Én meg egy átlagos tanár.

Marcus & Adri

Remélem is! -mondtam egy icipicit felemelve a hangomat. Ne félj nem tévedek el a gimibe hisz már régóta ide járok! -mondtam, hogy megnyugodjon , hogy nem tévedek el. Mentünk közben és egy pici idő után újra megszólaltam! Rendben majd akkor találkozunk máshol! -mondtam. Sétáltunk már majdnem ott voltunk a terem előtt ahol az órám lenne. Hát én se szeretném az én titkaim más fülébe jutnának. -mondtam neki. A másik suliba se hitted el a másiknak, hogy átlagos diák? - kérdeztem kíváncsiskodva. Megérkeztünk az irodához! -mondtam. Hogy érted ezt, hogy egy átlagos tanár? -kérdeztem meglepődve, mert hisz ő nem tanár! Már az iroda előtt álltunk mikor újból megszólaltam! Nekem mindjárt menni kell órára és szerintem neked is jobb lesz sietni! -mondtam.

Nem félek, bízom abban, hogy Adri szépen megmutatja az utat. Nem kell csalódnom benne, aminek nagyon örülök. Kedves és segítőkész. Ez egy jó pont.
Kis csendet, mely ránk ereszkedett, újra Ő töri meg.
- Látod ez az egy közös bennünk. Hogy máshol? Nos.. voltak különleges diákok. Eddig is voltak s lesznek is ugyan úgy . Mindenkiben van valami ami mássá teszi. Képességek, tudás, hajlamosság.- magyarázom. Nem tanár megszólaláson felnevetek. Megborzolom hajzatát . Ez aranyos volt. Ahogy lassan tapogatózva bontogatja a beszélgetés fonalait ...- Adri...- kezdem, de végül megvonom vállaimat. Hadd higgyen csak diáknak.. ám bár eléggé öregnek tűnnék az itteni átlag korhoz. Azonfelül...eszembe jutott egy kérdés.
- Mégis, most milyen órád lesz?Melyik osztályba is jársz?- puhatolózom. Jobb be azonosítani pár szükséges információt. Közben jobb kezem már rásimul a kilincsre. Ha Adri megosztja az adatokat bólintok.
- Rendben. sietek. Benn eligazítanak, hogy merre kell mennem. Egyébként annyit el árulok, hogy kedvenc órám a biológia.- ha vissza indul osztálya felé, én lenyomom a kilincset s belépek az irodába.

Marcus & Adri

Én szoktam segíteni általában az újakon. - mondtam kicsit büszkén, Más diákok itt a suliba akarták megbeszélni veled a titkaikat? - kérdeztem meglepődve. Még jó, hogy különböznek az emberek,mert ha egyformák lennénk akkor abba mi lenne az izgi! Tényleg egy kicsit öreg vagy a gimihez! -mondtam. Nekem most épp Fizika! -mondtam kicsit furcsa volt, hogy megkérdezte. 10.-es vagyok válaszoltam kérdésére! Utána én is megkérdeztem! És te melyik osztályba fogsz itt járni? -mondtam, hogy több információhoz jussak. Okés nem tartalak fel menj! Én is szeretem a biológiát! - mondtam és már fordultam is meg , hogy induljak órára. Na mennem kell mostmár tényleg elkések! -mondtam neki. El is indultam és még visszaszóltam SOK SIKERT! -mondtam: Végül elköszöntem!

KÖSZÖNÖM A JÁTÉKOT!

Marcus & Adri

Segítőkész. Ez már egy jó pont.
- Igen. Voltak, akik kérték, hogy hallgassam meg őket. Néha jót tesz a léleknek, ha kiadhatják azt, ami nyomja, bántja azt. Így talán jobb kedvvel és magabiztosabban folytatják mindennapjaikat. Mondhatjuk.. kisebb titok tartó vagyok. - vonom meg vállaimat. - Á, fizika... nehéz tantárgy. - jegyzem meg.Adri következő kérdésére sejtelmes mosolyt eresztek.- Nos.. azt hiszem találkozunk biológia órán.- avval belépek az irodába.

Én is köszönöm.