● Szilveszteri party

Bizonytalanul bicegtem be magassarkúmba a túlzsúfolt terembe. Egyenlőre nem sok ismerős alakot pillanthattam meg, legfeljebb csak látásból találkoztam össze egyesekkel. Akármennyire is felszabadultnak kellett volna éreznem magam, nem ment. Mindennél jobban vártam Caroline megérkezését. Rossz előérzet fogott el, kellemetlen érzés, és a rövid, szűk ruha ez kicsit sem tolerálta. Azt sem tudtam fentről, vagy lentről mutassak többet, és ez az egész csak még jobban feszített a helyzeten. Habár nem voltak ilyesfajta alkalmakra öltözékeim, még sem volt a legjobb döntés Jenna régi szekrényében turkálni. Maga a kutakodás, és az ismerős illatok is felkavaróak voltak. Jobb kezem ujján kezdtem eljátszadozni gyűrűmmel egy kis unalom elterelő ként, bár inkább csak nevetséges látványt nyújtottam. Tekintetemmel kíváncsian mértem fel az arcokat, ahol egy idő után felbukkant egy igazán ismerős lélek. Katherine.
- Ennek nem lesz jó vége. - dörmögtem magamnak, majd mielőtt összefuthatott volna tekintetünk háttal fordultam. Sietve kaptam ki retikülömből a mobilt, majd pár betűt kezdtem el pötyögni Damonnek az esetről. Nem akartam minden problémámat rásózni, de ez nem csak engem érintett, abban reménykedtem ,hogy jelenlétével legalább egy kis megfélemlítési előnyt nyerhetek vele. Közben néha-néha felkaptam fejem a bejárati ajtó felé, hátha megérkezik barátnőm.

- Csak szép lassan, feltűnés nélkül. - biccentek a kijárati ajtó felé Carolinenak, ezzel jelezve .hogy semmi szükség nincs Katherine társaságára. Csupán csak egy nyugodt estét szerettem, hát olyan sokat kívántam? Bár az én életemben, jobban mondva a mi életünkbe, már egy látszólag nyugodt nap is feltűnően gyanús.
Magam után kezdtem ráncigálni barátnőmet, közbe tekintetem mindvégig a hasonmáson tartva. Ahogy Car makacsságát ismerem, legszívesebben odamenne és a fejéhez vágná ,hogy nem szívesen látjuk erre felé, de ezzel az egész party sorsa megpecsételődne. Ha visszagondolok az álarcos bálra, nos az se végződött valami fényesen a mi ünneprontók miatt. Tyler átváltozott, egy lány belehalt, és nem sokon múlott ,hogy én is az ő sorsára jussak. Bár sikeresen a kriptába zártuk, kiszabadult.
Miután sikeresen eljutottunk Katherine látóteréből, mély lélegzetet véve kicsit lecsillapodtak aggodalmaim. Láttam a másikon ,hogy ő nem hagyná ennyiben, pedig muszáj volt.
- Eszedbe ne jusson. - ragadtam meg karját, majd komolyan szemeibe vontam tekintetem. - Azért jöttünk ide ,hogy jól érezzük magunkat, nem igaz? Ne tegyél azzal a kedvére ,hogy utána rohangássz egész este, és lesd minden mozzanatát.