Falls Motel

Bonnie Bennett

Nem terveztem óriási belépőt, pusztán csak akkorát, hogy kissé megremegjen a talaj és leessen az álluk. Hatalmas fölényben éreztem magam és nem csak helyezkedésileg, hanem fizikailag is. Az emberi vér újfent felkorbácsolta a Ripper énemet, minek hiányában még a félnótás bátyámat se tudtam leverni. A városba visszaérve nem éreztem késztetést se bűntudatot, azért, amiért elmentem és azokért, akiket itt hagytam. Be kellett látniuk márra, hogy megváltoztam és nem tartozom többé a tyúkanyó effektusukhoz. Rám az egész nagy világ vár, de mindez előtt, mielőtt visszatérek élvezetesebb tevékenykedéseim egyikéhez, megjegyzem Chicago-ban, egy régi barát megleckéztetésére adtam a a fejem. Birtokomban a koporsóval, ami megváltoztathatja a jövőm semmitől nem tartottam. Ők annál inkább tőlem. Meg kellett bosszulnom Damonért és az ellenem elkövetett sérelmeket, még akkor is, ha már egy fityingnyit sem érdekelt a sorsa.
Hallottam, hogy bált rendeznek, nevezetesen Farsangi bált a városban és lévén mennyire a szívükön viselik az ilyen rendezvényeket tudtam, hogy elegendő ember lesz ott, hogy aztán mindenkinek leesen visszatértem. Nem számítottam ilyen jeles alkalomra, ezért csak már itt tudtam venni magamnak egy lezser zakót, nyakkendő nélkül. Már épp bekötöttem a cipőmet, mikor eszembe jutott, hogy a kocsimban hagytam a naplóm. Hiába szakadtam ki régi énemből a napló hozzám tartozott. Megvakartam a tarkómat, majd kiléptem a motelszobából, amit ideiglenesen vettem ki a bál utánig. Utána úgy is benézek drága fivéremhez, hogy hátha elszállásol egy időre... Végigsétáltam a folyosón, majd bekanyarodtam, le a lépcső irányába.

Stefan & Bonnie


Egy motelbe mentem a Farsangi buli előtt,hogy senki ne zavarjon a készülődésben.Kora reggel mikor felébredtem,olyan különös érzés támadt fel bennem,hogy ma valami történni fog .Nem mintha hinnék a horoszkópos zagyvaságoknak,azért megnéztem az újságban mit hablatyolnak.Akkor döbbentem rá,hogy ma farsangi bulit rendeznek az önkormányzatosok,tehát elindultam,hogy vegyek magamnak valami göncöt.És lám,mikor kiléptem az ajtón,kit pillantottam meg?Hát Stefan Salvatore-t.Hirtelen nagyon megdöbbentem,de én köszöntem először:
-Szia Stefan!Mi újság veled?Te is a farsangi buliba indulsz?És hogy-hogy itt egy Motelben??Bátyuskád talán nem talált neked szállást??De én nagyon sietek, a farsangi buliba megyek délután és most egy rucit szeretnék venni magamnak,meg persze álarcot.-kérdeztem és mondtam tőle mindezt nagyon izgatottan.
Alig vártam meg a válaszokat,mert nagyon sietnem kellett.
-Hová is mész?Elfelejtettem!Én most tényleg rohanok,de majd este találkozunk.-mondtam.Éppen csak annyit vártam,hogy válaszoljon arra,hogy siet,és én most aztán tényleg leléptem.Nem kellett sok,hogy visszaérjek,talán 10 perc kellett.De amikor leparkoltam a kocsival,akkor Stefan is a kocsijában kutatott.Odamentem és kicsikét megijesztettem:
-Búú!Jajj neharagudj!Nem volt szándékomban megijeszteni.Ha este akkor jössz a buliba akkor majd ott találkozunk.Sziaa!És felsétáltam a szobámba és elkezdtem készülődni...

Bonnie

A lépcsőn lefelé menet egy hullámos tincset láttam eltűnni a fordulóban, de utolértem s annak ellenére, hogy én láttam meg előbb, Bonnie köszönt nekem. Hozzá híven rengeteget kérdezett és nem várva a válaszra újabbat tett fel. Zsebre vágtam a kezeimet és türelmesen megvártam, míg észre veszi, hogy eléggé egyoldalúvá vált a beszélgetésünk.
- Örülök neked. Mint első, aki megtudja, hogy visszatértem higgadtan válaszolok és elmagyarázom miért vagyok itt. Klaus miatt. Nem érdekel a party meg a többi, de a maszk annál inkább. Örülönék neki, ha magadba tartanád a felbukkanásomig, hogy itt vagyok, boszi, hogy magam élvezhessem ki a jelenet hatásosságát. - Érdekes volt figyelni az arca változásait a szavaim nyomán, de megérte. Be akartam láttatni vele, hogy másképp kell állnia hozzám, nem úgy, mint régen, mikor a barátnője fiúja voltam. Már-már megkívántam a vérét, amiért ennyire mértéktelenül támadt rám a kérdéseivel. De a ripper egyik első számú erénye, hogy megfelelő időben és helyen adja át magát a mámornak. - Az öcsém is csak ma fogja megtudni, hogy visszajöttem, így ma költözöm vissza; ez egy átmeneti hely. - Közelebb léptem felé és folytattam: - Most és utoljára. A régi Stefan nem létezik. Ne is keresd őt bennem. Ezt az egyet továbbadhatod. - Elsétáltam, egy köszönés nélkül. Mikor a kocsimnál újfent rám köszönt nem méltattam válaszra. Visszamentem a szobámba, majd immár felöltözve a tükör elé álltam, de nem néztem a képmásomra, pusztán a ruhát szemrevételeztem. Az éhségem kezdett kiújulni, de most nem úgy fogadtam a jöttét, mint régen; nem féltem tőle, hogy megtámadok valakit, hanem egyenesen vágytam rá. És erre ez a farsangi felhajtás, ahol sok ember van és elegendő alkohol kézenfekvő alkalmat biztosított.

Stefan & Bonnie

Hát igen Stefan annyira na jó csak kicsit de megijesztett,hogy azt mondta,hogy nincs többé normális Stefan csak azt tudta mondogatni,hogy ő most aztán ripper lett meg ilyenek.Kicsit kezdett elegem lenni az egész dologból,úgyhogy rászóltam:
-Nem érdekel,hogy te most ripper lettél,de az látszik rajtad hogy teljesen meg vagy zakkanva.Ezért most már nem is érdekel,hogy mit mondtál eljössz e a bálra de már nem is érdekel.Olyan bunkó lettél mostanában.Teljesen ki vagy fordulva magadból.Majd azzal a lendülettel el is viharzottam,és bementem a szobámba és magamra csaptam az ajtót annyira dühös voltam,és reméltem,hogy nem fogok vele találkozni este a bálon...


Folyt.Farsangi bál de itt Végee

Köszy a játékot!!

Csak egy vigyorgásra futotta...
Köszönöm a játékot Viharos Kisasszonyom

Adriane Chars, Xiara Mendez, Marcus Aquvinsur

Bizonyos kérdések újra s újra fel röppennek fejemben .
~Biztos jó ötlet volt bele egyezni ebbe az egészbe? Nem tudom.. megbízni egy idegen vámpírban, aki még nő is... pont a legrosszabb egy női vámpír.~ a nőkön alapjáraton nem tudok eligazodni... ezt csak tetézi , hogy egy külvárosi motelben vett ki szobát. a hely maga csendes, és eléggé rendezettnek tűnik, nem úgy mint a filmek béli, amiknek nagy többsége lepukkant.Ha jól emlékszem, a 6-s szoba számát karcolta fel egy cetlire az időponttal egyetemben.
~De miért pont ötre kellett ide jönni? Nem lehetne este hétre?~ több gondolat fogan meg fejemben, ami fokozott óvatosságra utal. Hiszen nem épp gondolat az, hogy egyedül, besétálok az oroszlán barlangjába.
Megtorpanok a hatos számot viselő fehérre mázolt ajtó előtt, s azon bekopogtatok.
Nem vagyok egy nagy művészlélek, és nem tudok tippelni sem, hogy Xi mire készül. Csak remélem, hogy tényleg festeni óhajt és nem kenni.. mármint a falat a véremmel.
~Nem mintha oly könnyen adnám magamat.~
Nem sietek, sőt a kinti hűvös szél, mely bele kapaszkodik ujjatlan mellényembe, nem zavar.. az ing vékony, érezni rajta keresztül a csípős hideget, mely enyhe libabőrt okoz.

Marcus & Xiara & Adri

Sétáltam a motel folyosóján, mert Xiara meghívott hozzájuk! Összefutottam közbe Marcussal ! Üdv újra jó, hogy látlak! -mondtam. Te hova készülsz? -kérdeztem és mosolyogtam rá. Én Xiarához készülök. -mondtam. Azután elindultam és az ajtó előtt álltam és már kopogtam volna mikor eszembe jutott valami! Hogy vajon miért is hívott meg! -gondoltam magamba. Ezzel el telt pár perc után hátra néztem és furcsa volt, hogy Marcus is ide tart. Te is Xiarához jössz? -kérdeztem. Nem jött válasz még mindig az ajtó előtt álltam és visszagondoltam, hogy vajon miért is hívott ide! Még mindig az ajtó előtt álltam és vártam és visszanéztem , hogy vajon Marcus is ide jönn? -kérdeztem magamtól. Végül eljutottam oda, hogy bekopogja és vártam, hogy az ajtó kinyíljon előttem. vártam mikor már végre megmozdult a kilincs!

Marcus & Xiara & Adri

Egész este csak vártam , készültem másnap estefelére. Éjjel berendeztem a kisebb szoba egyik sarkát, ahova festő kellékeim: akril, olaj festékek, különféle vastagságú ecsetek, vonalzók, puha hegyű ceruzák, radírok és még sorolhatnám.
~Kettő ilyen tökéletes alanyt nem lehet elhalasztani.~ lépek dél felé ágyam elé amit bevetek, elrendezek, s bőröndömből szekrényembe pakolom ruháimat.
Azok gardrób üres polcaira kerülnek, a cipők meg a legalsó szegletbe lettek behordva. Ezt követően tettem fel egy kellemes illatú gyümölcsteát , hogy mire vendégeim megérkeznek, addigra tudok nekik adni italt.
Egészen megörültem, hogy újra tudok hobbimnak hódolni. Még fényképező gépemet is előkészítem, s kettő maszkot. Amolyan orr hegyig lehúzódó, egy szín fehér darabokat. Egyedüli különbségük a homlok közepén elhelyezkedő csillogó strassz kövekből kirakott kő forma amiből színes toll dísz nyúlik kifelé.
- Csodás lesz.- vigyorodom el. Estefelé viszont megérkeznek azok, akikre nagyon várok. Előre Andi kopogtat be s én egyből nyitom is az ajtót.
- Szia..sztok.- köszöntöm őket, hiszen nem sokkal a fiatal lány mögött vadászunk is ott álldogál.- Lám kedves tanárunk is megjelent.- jegyzem meg. Majd Adrira mosolygok.
- Köszi, hogy eljöttél. Gyertek beljebb. - állok félre az ajtóból alommal lakrészem belseje felé intve. Nem egy nagy helység.. van egy ágy, egy asztal,kettő szék, egy TV s annak állványa. Meg persze a fürdőszoba .

Marcus & Xiara & Adri

- Szia...Adri?- nem csupán hangomat emelem kérdő jelleggel, hanem jobb szemöldökömet is. Ez egyre furábbá kezd válni, hiszen eddig én azt tudtam, hogy nem lesz más rajtam kívül.
~ Hogy a fene enné meg Xi-t.~ eszmélek fel döbbenetemből. Reménykedem, hogy más meglepetés nem lesz mai napon.De, ha Adri itt van az annyit tesz, hogy Ő is le lesz festve.
~Csak ne kettőnket!~ vonyítok fel magamban.
- Ezek szerint...- sóhajtom remény vesztetten. Semmi bajom Adrival, de belegondolva, hogy aktot készítenek rollunk... de az is lehet, hogy csak át ugrott valamiért. De azt sem tudtam, hogy Xiara ismeri Adrit.
- oh... minő szívélyes fogadtatás.- dörrentem az ajtót nyitó festőnek.- Talán Adrit is beszervezted?- érdeklődöm. Maj vissza térek Adri kérdésére amire ezelőtt elég kúrt választ adtam. - Igen, én is ide jöttem. Csak az a kérdés, hogy te miért jöttél.- ezt követően előre engedem a lányt s utoljára lépek be.

Marcus & Xiara & Adri

Mikor mondta Marcus, hogy ő is Xi-hez tart meglepődtem, mert eddig az hittem, hogy egyedül megyek! Le leszek festve? - kérdeztem meglepetten. Nekem sincs semmi bajom Marcussal de ha ketten leszünk egy képen azért az nem lenne olyan jó! Marcus olyan meglepett volt, hogy ismerem Xiarát! Marcus én meg Xi régóta ismerjük egymást! -mondtam neki. Mikor nyílt az ajtó elindultam be az ajtón és köszöntem Xi-nek. Szia Xi! Miért hívtál? - kérdeztem tőle. Szóval Marcus te is ide jöttél engem Xi hívott! -mondtam neki és rá mosolyogtam Xi.re. Xi mit fogunk csinálni? -kérdeztem érdeklődően. Xi nekem nem volt ide hosszú az út , mert szinte itt lakok a szomszédba! -mondtam és mosolyogtam.

Marcus & Xiara & Adri

-Ó igen, hívtalak… örülök, hogy eljöttél. Tudod nagyon nagy segítséget kértem Marcustól is és tőled is kérnék. - mondom kissé kétségbe esetten. – Tudod szeretek festeni… évek óta…- most a vadászra sandítok. - ..űzöm a művészet ezen ágát és most egy nagyobb képet szeretnék készíteni. Tudod… ez amolyan mérföldkő lenne. – kattan ajtó Marcus mögött mikor belépett. Majd elő készített holmijaimra mutatok. – Szeretném, ha te lennél a másik modellem. Tudod nagyon elfoglalt vagy tanulmányait terén, de ha tudnék amőba módjára osztódni nem rángattalak volna ide. – magyarázom. – Teát valaki? Nemrég főztem…- kérdem kíváncsian.
Ha valaki kér én töltök egy eper mintás és körte mintás bögrébe.
- A lényeg, hogy majd én be állítalak benneteket ahogy kell… vannak hátterek s ha gondoljátok választhattok…

~ Mik ki nem derülnek. Szóval Adri ismeri Xiarát.... régóta? Mekkora idő vallumot fedhet ez a régóta szó?~ merengek rajta már oda benn. Úgy tűnik itt tényleg hasztalan lenne bárminemű fegyver. Azonfelül Adri is itt van s még veszekedni sem lehet jelenlétében. Csupán a szépet tudom tenni.
~ Tehát így védekezik.~ nyugtázom azon tényt, ami lappang az álcának felhozott ok mögött. Adri lesz a másik múzsa...mivel Ő egy, a mi kis "csatánk" -on kívül eső személy, meg kell fontolni mit hogyan mondok vagy teszek.
Kérdőn biccentem fejemet enyhén jobbra.
Nem tetszik, hogy felszínesen avatja be Xiara szegény leendő partneremet a dolgokba. Összefont kezekkel szólalok fel.
- A lényeg, hogy aktot akar festeni rollunk. Te leszel a partnerem....a lényeg a lényegben, hogy vetkőznünk kell.- látva a művész rosszalló pillantásait elvigyorodok magamban.
~ Nos.. akkor játszunk nyitott lapokkal..~
- Vannak képek... hűha....tea? Köszönöm.. elfogadok egy bögrével. Azon gondolkodtam , hogy ha ennyire szeretsz festeni miért nem vállalsz el némi munkát? Biztos akadna pár alak akik kérnének képet tőled...persze nem magukról...- lopva sandítok Adri felé...kíváncsi vagyok milyen reakciót vált ki belőle az igazság.
- Xiarát nemrég óta ismertem meg. Eléggé... meggyőzően érvelt amellett, hogy segítsek....láthatod mennyire kétségbe esett....

Marcus & Xiara & Adri

Szóval Xi modelleknek jöttünk persze, hogy segíttek és választok is egy hátteret! -mondtam és mosolyogtam. Marcus lehet, hogy partenerek leszünk de nem biztos, hogy vetkőznünk is kel. -mondtam neki. Xi én most nem kérek teát köszönöm! -mondtam és pillantottam rá. Tényleg Xi miért nem vállalsz munkát? -kérdeztem tőle és pislogtam közbe. Milyen igazság? -kérdeztem Marcust mintha mit se tudnék róla. Xi én azt a hátteret választanám amelyik egy mezőn van! -mondtam Xinek. Nem tudom Marcusnak hogy tetszik! Persze nyugodtan állíts be minket a képedhez végül is a tied lesz. -mondtam és egy vigyort tettem hozzá.

Marcus & Xiara & Adri

- Nagyon köszönöm!- őszinte mosolyt eresztek Adri felé. Ő nem kér teát, így a másik teli bögrét vissza illesztem kis asztalkámra. Marcus őszintesége meglep.
~Szóval fel vállalja a dolgot. Hát jó.~ haraptam ajkamba. Túl egyenes és nem kerülgeti a forró kását.
- Nos… rendben. - veszem át a képet s mutatom Marcus felé. - A rét. Akkor az lesz mint háttér. Nos a festés idebenn fog megtörténni. Napi kettő- három órát fogok tőletek elrabolni. Ennél többet nem kérek, mert nem bírnátok a mozdulatlanságot. A lényege a képnek, egy vágyakozás.. Adri lesz az álmodozó diáklány…- vigyorodom el. Hiszen Adri iskolás még. - Egy csendes, tiszta levegőjű réten ábrándozik valamiről… ami csak az ő kis buksijában lehet. – mesélem . A munkára tett kérdésnél kicsit visszább veszem lelkesedésemet.
- Nem tudom. Nemrég vagyok itt és nem tudom lenne-e rá kereslet. Sajnos egyre jobban kezd vissza szorulni a kézzel alkotott munka jelentősége és a modern kor technológiai fejlettsége szinte bármit meg tud valósítani. - mesélem. – Adri.. meg kérhetlek, hogy…- nyitom ki ruhás szekrényemet, amiből egy mély kék rövid nadrágot, s krém színű nyári felsőt veszek elő. - Ezeket fel vennéd majd ha eljön a vázolás ideje? Elsőre úgyis csak be foglak állítani titeket. Készítek pár fotót, hogy a következő alkalommal is ugyan úgy be tudjatok állni. - végül az ágy elé leterítek egy vaskos plédet, így se Adri, de Marcus nem fog fázni. – Na!- csapom össze tenyeremet. – Adri…te ide ülsz…- mutatok a pléd közepére. – Jobb lábadat húzd fel, és ..- adok elé egy nyitott könyvet…- Tégy úgy, mintha olvasnád. A fejedet meg hajtsd kicsit közelebb a térdedhez….mintha meguntad volna a tanulást s egyre jobban elfantáziálsz arról, mit szeretnél helyette csinálni. – majd Marcus felé fordulok. – Na te…Te leszel a kép másik fele… - lépek elé és orron pöccintem. – Neked viszont vetkőzni kell.. alsó gatyára…persze nem most.

~ Lehet, hogy vámpír, de úgy tűnik toppon van dolgokban. Képek.....pléd és még ruha....mintha valami filmhez készítene hű mozzanatot. ~ Teás bögrém peremét hozzá érintem számhoz s belekortyolok a kellemesen hűs italba.
Szabad kezemet csípőre teszem s nem csak hallgatom a magyarázatot, hanem figyelem is a mutogatást. lassan kezd kirajzolódni a kép egésze előttem, ahol Adri egy , az iskola által el fáradt diák.Nos.. de , hogy én hogy jövök a képbe nem tudom. De eszem ágában sincsen beleszólni, bele kérdezni a dolgokba. Inkább kihasználom az időt s szemre vételezem a szobát. Nem sok személyes tárgyat látok. Vagy azért mert most költözött ide, vagy mert nem engedi, hogy mások bele pillanthassanak életébe. Addig- addig vizsgálom a terepet, míg egy barna képen meg nem állapodik tekintetem.
~ Ez meg? Kicsoda?~ nem mozdulok el helyemről, csak az ismeretlen kissé csúf embert méregetem.
~ Lehet, hogy valaki az elmúlt évekből? barát? ~ találgatnék még de a véget érő magarázás és állítgatás után én kerülök porondra.
- Szinte sejtettem.- sóhajtok fel most ,már figyelmemet szentelve Xiarának aki elém toppant s nagy magabiztossággal magyaráz.
- No lám... gatyáig? Nem félsz, hogy szegény Adri kirohan?- kérdem, állva az orr pöccintést...de erre cak megragadja mellényem nyaki részét él s elvonszol a plédig.
- Hé! nyugi!- terelem el kezeit kissé idegesen. - Ne érj hozzám!- kértem meg szépen. Nem bírom ha kezemen kívül máshol meg érintenek..legyen az vállam, vagy hátam. Ha nem én kezdeményezem a kezezést vagy egy ölelést,. akkor nem bírom elviselni mások közeledésének, vagy éppen kapcsolat teremtésének módját.
~Na te sem tudod, hogy mire vállalkoztál.~ gondolom, miközben le guggolok Adri mögé, persze tisztes rést hagyva egymás között.
- Na most hogy festő kisasszony?- kiveszi bögrémet kezemből és várom a dirigálását.
- Szinte meglepődnék ha szárnyakat festenél a hátamra.

Marcus & Xiara & Adri

Le dér teltem Marcus elé és vártam , hogy Xiara beállítson! Én nem fogok kirohanni! -mondtam Marcusnak, hogy ne higgye azt, hogy félős vagyok! Látszik , hogy Marcus ideges hogyha hozzá érnek ezért lesz mivel idegesítenem! -gondoltam magamban. Xi, hogy lesz tovább? -kérdeztem kíváncsian. Én is furcsának találnám ha a képen szárnyam lenne! -mondtam Xinek arra utalva, hogy nem akarok szárnyakat! Xi Marcus nem mindig őszinte? -kérdeztem Xit érdeklődve. Nincsmit bármikor át ugrok! -mondtam Xinek. Okés akkor kezdjük el a képet néztem Marcus fele és mosolyogtam. -mondtam Xinek. Én ráérek Xi! -mondtam neki. Okés szóval álmodozom és Marcus mit csinál? -kérdeztem érdeklődve. Okés felvezsem hova mehetek öltözni? -kérdeztem.

Marcus & Xiara & Adri

- Látom elszánt csajszi vagy Adri. Ez dicséretes. Csak az a kérdés, hogy Marcus elszánt-e.- sandítok vadászunk felé aki nem bírja elviselni ha valaki hozzá ér. - kellemetlen lehet ha valaki nem tűri az érintéseket.- jegyzem meg s át adom a kivett ruhákat.- Marcus majd a gondolatodat megtestesítő entitássá fog változni, aki lágyan át fogja karolni vállaidat s ad s figyeli mit olvasol. - felelem. - Már ha egyáltalán meg mer majd érinteni téged. - villan tekintetem vadászunk felé. Adri jó kérdést ad s erre talányosan mosolyodom el.
- Nos...van szerintem, hogy ferdíti a valóságot. Ugyan már.. szerinted el tudod hinni róla, hogy egy egyszeri biológia tanár?- teszem fel kérdésemet miközben fel állítom festő állványomat. - Azonfelül miért nem hord nyáron ujjatlant, miért ezekbe a hosszú ujjú ruhákban izzad? Engem nagyon érdekelne. - mosolyom szélesebbé válik. Adri ha kivonul nyelvet öltök. - Te meg vetkőzz gatyára drága.- ajánlom neki. De ha vissza kérdez nos.,. arra biztos tudok valami választ adni.

Marcus & Xiara & Adri

- Hah... nem vagyok ijedős kisfiú.- fonom össze karjaimat rosszallóan.
~ Szóval játszani akarsz. Na jó lássuk mire megy ki a játék.~ nehéz lesz legyőzni kiskoromi akadályomat ami megszab pár dolgot, mint például a kapcsolat teremtésben lévő távolságot.
Adri kérdéseire Xiara egyenes válaszokat ad.
- Szóval entitás... Xiara! Ha ez a kép napvilágot lát nagy ívben fogok repülni az iskolából! Adri egy diák s valószínű én is fogom majd tanítani...!
Nem hatja meg a lányt s mikor harmadik személy, aki falat képez kettőnk között húzodó feszültségnek, rám parancsol. Dühösen villannak szemeim s nehezen kigombolom mellényem gombjait.
- Micsoda kérdések Mendez kisasszony. - jegyzem meg mikor a sötét anyag egy közeli szélken landol, amit ingem követ. A vékony anyag sercegve hagyja el a hegeket felfedve kerül a székre. Mellkasom tele vn kés, karmok okozta sebekkel, ahogy hátam s vállaim is.
- Nem fogsz gyantázni.- sziszegem mellkas szprzetemre utalva.Idegesen vakarom meg tarkómat s lám a vámpír érdeklődő pillantása kettő kis krcolásra téved... levetem nadrágomat is.
- Örülsz? - kérdem morogva. Minden seb egy- egy emlék s okulás. Hiába.. nem lehet elővigyázatos túlzottan az ember.

Marcus & Xiara & Adri

Persze , hogy nem vagy Marcus miért is lennél az! -mondtam neki miközben a msolygássom átvált nevetéssé. ÓÓ de jó lesz nekem elrepül a tanárom jó messzire! -mondtam viccelődve. Xi miért vetkőztetted le Marcust? -kérdeztem mert nem vagyok a kíváncsi rá. Igen Marcus te elszánt vagy? -kérdeztem mosolyogva. Szerintem Marcus jobb lesz ha nem vetkőzöl! -mondtam neki, hogy nehogy levett közön már itt. Nocsak valaki nem szeretti ha hozzá érnek! -mondtam miközben sántított valami a dologban. Szóval át kell karolnom Marcust? -kérdeztem elbizonytalanodva. Hát nem tudom elképzelni róla! -mondtam Xi-nek miközben Marcus fele pillantok. Azt nem tudom Xi ne tőlem kérdezd! -mondtam mert nem tudtam sok mindent Marcusról.

Marcus & Xiara & Adri

- Hogy miért?- ismétlem Adri kérdését. Nem vagyok se álszent se cölibátust fogadott . Ám inkább jót szórakozom a vadász félénkségén. Amíg Adri itt leledzik úgysem mer bármit is tenni ami halál közelébe sodorna. - Puszta kíváncsiságból, meg egy entitás amúgy is ruhátlan.- vonom meg vállaimat kissé szórakozottan. - Nőből vagyok Adri. Szeretem a férfi testet főleg ha szép s kívánatos. De csak nézem...- nyugtatom meg másik két felet. Enyhén rázom meg fejemet. - Nem.. Marcusnak kell átkarolnia téged. Te csak ülsz.- magyarázom. Végül sóhajtok egyet. Lassan hull alá a ruha s igen az fogad amire számítok. Egyfajta diadal ittas pillantást vetek felé, s leolvasom eddigi ütközeteinek történetét ami nem olyan nagy művészet. Jó az én 99 évem eltörpül a többiek életkora mellett de sokat láttam ahhoz, hogy értsem a sebek nyelvét. Kedvtelve siklik nyaki ütő erei felé szemem.
- Lám-lám .- csendül hangom sokat sejtetően. - Talán valaki lakmározott belőled...kedves...Marcus?-kérdésem után sokan azt hinnék, hogy letámadnám szegényt, s őrületbe kergetném avval, hogy finom érintéseket ejtek vállain, arcán...de nem vagyok szemét. Az.. gyors kínzás lenne.
- Látod Adri...- mutatok Mrcus felé.- ...van valami karaktere ami miatt körbe lengi némi titokzatosság. - kuncogom.

Marcus & Xiara & Adri

Rosszallóan vonom fel szemöldökömet.
- Talán kóstolgatsz?- hülye kérdés volt de igen.. kóstolgat s most figyelmen kívül hagyi Adrit aki eléggé kimaradhat ebből ...szerencsére. - Ó... repülő...- jut el tudatomba Adri megjegyzése. Ingatom fejemet hiszen ebből semmi jó nem fog kisülni. Belegondolva eléggé érdekes ellentmondás kezd kialakulni Xiara és Adri között ezen helyzetbe. Ekkor egy frappáns kérdés villan be.
- Talán félsz Adri, Félsz tőlem? Mármint ahogy kinézek?- nos.. elég érekes, hogy pont egy talpra esett lány, aki még kíváncsi is, pont most ellenkezne. - Késő kislány.- jegyzem meg. - Egyébként is...te kérdezősködtél..nemigaz?- utalok az iskolai összefutásunkra, mikor legelsőre próbálta kihúzni ki is vagyok. A sebek lehetnek bárhonnan.
- Ó igen Xiara... tudod az utcai élet nem veszélytelen..sokan szeretik akést vagy a fegyvert használni. Akinek nem volt szülőkje...az csak efféle világban nő fel. Oda kell szerencse s az élni akarás is.- magyarázom ferdítve sebeim kilétének okait.- Kutyák....macskák.. okoznak kellemetlen meglepetéseket. - ha elhiszik ha nem.. de némi valóság alapja van.

Marcus & Xiara & Adri

Megjegyzi amit mondok furcsálltam eléggé Marcust egyre érdekesebbé válnak itt a dolgok főleg Marcusnál! Nem tőled se a kinézetedtől! -mondtam neki mi közbe picit mérgesen néztem. Miért félénk tőle és a kinézetétől? -kérdeztem mi közben picit Xi fele fordultam. Furcsálltam mikor ezt kérdezte, hogy félek-e tőle dehogy félek. Tagadtam neki minél jobban, hogy hihető legyen. Igen én kérdezősködtem! Miért tán baj? -mondtam neki és mosolyogtam. Szóval a tanárom egy utcán lakott! -lepődtem meg hirtelen. De ez még nem magyarázat a sebeidre. -mondtam és néztem után rá pillantottam Xi-re. Nem hiszem, hogy kutyák vagy macskák csinálnak ilyen sebet főleg nem macskák ha csak nem nagyvadmacskákra gondolsz. -mondtam neki.

Marcus & Xiara & Adri

Kezd alakulni a dolog.
- Ejnye Marcus... szerinted elhiszi Adri, hogy kutya és macska? Nagyon képletesen beszélsz. Bár ha belegondolok, hogy a kutya jelző illik a farkas emberekre, a macska meg a vámpírokra... úgy már stimmel. Hiszen a vámpírok tudnak efféle jeleket hagyni... a farkasok veszélyesebbek és szélesebb a karmolásuk. A kések nyoma tényleg utcai életre utal. - adok igazat ennyiben. - Nézd Marcus... a vadászok élete nem fenékig tejfel... se a miénk. De ebben a kis városban aligha lenne rajtad kívül még egy. - vigyorodom el. Majd komolyan folytatom.
- Adri egy kedves kis vámpír, ahogy én is az vagyok..csak kedves szócska nélkül. Jobb ha tiszta lapokkal játszunk. Csak tudnám, hogy a neved miért olyan ismerős...- dőlök hátra székemben, hiszen magyarázat közben előre hajoltam picit.
- Izmokat inkább edzés közben növesztette mint kondizás közben. A pici karcolások azt jelzik, hogy nem tudta megkóstolni a vámpír...és talán ez is adhat némi információt felőled.

Marcus & Xiara & Adri

Halovány mosolyra húzom ajkam s Adri felé villantak szemeim. Látom Ő még nem érti. S Igen xiara jól beszél. ezek amolyan tanuló pénzek voltak.. rossz mozdulat, alábecsülés és hasonlók. Xiara ezt jól kijátszotta. De vajon harcban mire képes?
- Miért? Ez nagyon jó kérdés Adrien...- megjátszott merengést mutatok s tárgyilagosan annyit mondok.- Mondjuk mert vadász vagyok? - Kis naiv kérdésére csak zavartan nevetek fel. - Nos.. . nem laktam...csak sokat jártam az esti utcákat . Volt fedél fejem felett volt aki várt ...de nem az édes szüleim. - Kissé támadó kérdésére megvonom vállaimat.- Nem baj. De van amit nem hangoztatok, mint amit elmondtam. De azt is mondtam annyit mondok, amennyit te vagy hajlandó elárulni magadról. De... sajnos valaki nem bírta tartani száját...vagyis... úgy érezte, hogy inkább leleplez. Igaz..?- Mendez jól tudja, hogy róla beszéltem utolsó mondatomban. Na igen van fenyegetés és egyfajta rejtett dicséret is.
Az tény, hogy egyik félnek sem könnyű.
-Ahogy mondod. Nem könnyű... de ez teszi izgalmassá és élvezetessé nem? - nem folytatom tovább. Izmaim említésére kérdőn vonom fel jobb szemöldökömet.
- Sokaknak van. Azonfelül nem veszem dicséretnek perverziód megnyílvánulásaidat Xiara. - mondom egyszerűen s lassan felhúzom nadrágomat. Még mielőtt a festőművész nem fonja tovább tervét.