Mystic Falls főtere

Caro

"Körülnéztem, majd megpillantottam egy ismerős személyt."

Hmm...Hol is kezdjem azt a napot? Talán attól, hogy találkoztam Carolineval? Hát igazából, ha rendesen akarom mesélni a történetet, akkor a kezdettől mesélem. Gondolom azért már egypáran ismernek engem, Kat-t. Bár...ki ne ismerne? Na szóval...kicsit megéheztem úgy reggel, gondoltam csak van valami fincsi, ha nem friss, akkor is. Odamentem a hűtőhöz, aztán kikaptam egy adag kórházi csomagolású vért. Miután elfogyasztottam, egy kicsit, unatkoztam, úgyhogy a TV-hez vezetett az utam. De persze abban az időben nem tudnak levetíteni egy normális filmet, vayg ilyesmit. Úgyhogy megragadtam egy szexy öltözéket, aztán elindultam a főtérre körülnézni, hátha történhet valami érdekes is. Mikor odaértem, úgy az épületektől pár méterre megálltam, majd felsóhajtottam. Körülnéztem, majd megpillantottam egy ismerős személyt.
-Hmm...a szőke barbie.
Mondtam, majd felé vettem az irányt. Kicsit megpróbáltam közben kisimítani a hajam, és a ruhámat olyan ódivatba igazítani, hátha azt hiszi, hogy Elena vagyok. Ki tudja, egy próbát megér.
-Szia Caroline! Hogy hogy itt vagy?

Kath

Nem volt kedvem semmihez. Csak otthon döglöttem. Ettem egy falatot, majd leültem a gép elé, megnézni hátha jött egy-két kedves e-mail, de semmi. A tv is zsákutca volt. Már hetek óta nincs egyetlen egy értelmes film sem a csatornákon. Tanulni természetesen nem akartam, Tyler pedig most elfoglalt. Valami elhalaszthatatlan dolga van, szóval egyedül maradtam.
Mozgásigényem volt, ígyhát elsétáltam a főtérre, hogy szívjak egy kis friss levegőt. Nem is sejtettem, hogy a legjobb barátnőm, Elena is épp egy kis sétára vágyott. Gyors léptekkel közelítettem felé és éppen köszönésre nyílt a szám, de megelőzött.
- Szia Elena! Már több napja otthon kuksolok és itt volt az ideje, hogy lássak még embereket. - újságoltam el mosolyogva, de éreztem, hogy valami nem igazán stimmel. Elenának nem az a fincsi ember szaga volt, hanem inkább az alvadt vér szag áradt belőle, amilyenek mi, vámpírok, vagyunk. - Ugye Katherine vagy?! Pompás! Már csak te hiányoztál! Mit akarsz?
Szúrós szemekkel néztem a gyilkosomra, azonban ez csak rosszabbított a helyzeten. 'Gondolkozz, mielőtt cselekszel!' Katherinenek ez egy adrenalin löket volt.

Caro

"Gondoljon mindenki arra, amit akar..."

Hát sajnos a tervem nem jött be, de se baj, azért még élvezhetem a helyzetet-gondoltam magamba, mikor Caroline rájött a tervemre. Bár nem nevezném tervnek, de azért..na jó, hagyjuk. Szóval mikor rájött, megkérdezte, hogy mit akarok.
-Már az is baj, hogy itt járkálok? Nem tudtam, hogy már az is meg van tiltva, hogy sétáljon valaki.-válaszoltam Carolinenak "Katesen".
-És nem, nem félek, hogy bárki is meglásson, és azt higyje, hogy Elena vagyok. Mint már másnak is mondtam, azaz ő problémája, hisz tőle fogják kérdezni, hogy ki vagyok...
Már csak azért is mondtam ezt a mondatot, hisz aki tudja, hogy ki vagyok, mindig azzal nyaggat, hogy nem félek-e. És őszintén, engem ez egyáltalán nem izgat. Gondoljon mindenki arra, amit akar...
-Na és még iszol emberi vért, vagy azt a hülye nyuszidiétát nyomatot, amit Stefan csinál? Vagy már ő sem ontja a nyulak vérét?-kérdeztem barbiet egy kicsit Stefan után érdeklődve, hisz ő biztosan tudja, hogy mi történik vele nap mint nap.

Kath

Természetes, hogy Katherinebe sikerült botlanom. Elújságolta, hogy őt Elena teljes mértékben hidegen hagyja. Nem mintha más valaki izgatná őt. Talán Stefan, de ki tudja merre jár.
- Emberi vért iszom, nem bírom Stfean diétáját - válaszollt duzzogva. Nem értettem, miért nem húztam már rég el a csíkot, valami marasztalt.
- Miért jöttél? Te csak úgy nem járkálsz valahol. Terveid vannak. Terveid rossz dolgok végrehajtására. Szóval, ki vele? Várj! Tudom! Csak még jobban tönkre akarod vágni az életünket. Felesleges erőlködnöd, mert már amúgy is szar az egész. - mondtam dühösen és szomorúan egyszerre, de ahogy az arckifejezéséből levettem nem hatotta meg a szöveg.
Olyannyira felidegesítettem magam, hogy nem bírtam állni sem, ezért kerestem egy padot és óvatosan leültem rá.
- Tudod, hibáztatlak azért, hogy ilyenné lettem - mutattam végig magamon - de mélyen legbelül hálás is vagyok érte. Sokkal többet érzékelek a világból. Erős vagyok, az érzékeim kifinomultak, de éhezem. Mindig. Van amikor aludni sem bírok. - majdnem elbőgtem magam. Valakinek el kellett mondanom. Bonnie most Jeremy ügyével foglalkozik, Elenának meg amúgy is sok gubanca van. Nem akarom még az én gondjaimmal is terhelni. Azt vártam, hogy Kat kiröhög és még egyet belémrúg, de már az sem érdekelt volna. Nekem már mindegy.

Caro

"Természetesen azért, mert ő olyan lány, aki fél perc alatt elmond egy egész napos megbeszélt tervet."

-Hmm...Szóval emberi vért-hallgattam a szőke barbie dumáját. Valahol érdekes volt amit mond, de valahol el tudtam volna aludni. Nem értem meg...Na de hagyjuk.
-Azt jegyezd meg, hogy nekem mindig van tervem!-feleltem a "terves" témára. Elindult két beszéd közben egy padhoz, és igen, követtem. Nem kell azt hinni, nem a társaságáért. Neem....Természetesen azért, mert ő olyan lány, aki fél perc alatt elmond egy egész napos megbeszélt tervet. Hát igen, ez egy jó példa volt ide, de sajnos abban a percben nem ez történt. Ugyanis nem egy tervnél lyukadtunk ki, hanem hogy hálás nekem, meg hogy nem.
-És kit érdekel?-válaszoltam rá, és igen, tudom, hogy durva volt, de én azt akartam, hogy mondja, hogy mit akarnak csinálni, hátha van valami tervük, vagy ilyesmi. Nem az érdekelt, hogy szívecskékkel álmod, vagy éhezik. Oldja meg mindenki a maga problémáját!
-Azzal, hogy átváltoztattalak, nem vagyunk puszipajtások! Sőt, ha nem lenne még a jövőben veled tervem, már nem élnél azóta a becsapás óta. Tudod, amikor bevezettél egy szobába, ahol a Salvatore fiúcskák vártak. Na most...Mesélj, terveztek valamit?
Hát igen...abban a pillanatban már nem csak Stefan érdekelt, hanem például Damon és Elena is.

Kath

Teljesen megnyíltam Katherinenek, amit én magam sem értettem miért tettem. Természetesen Katherinet teljesen hidegen hagyta az életem és a szenvedésiem és egyből a sajátjára tért rá.
Ki akart faggatni a Salvatorék, és baráti körük terveiről.
- Sajnállak Kat, de én már nem tartozom, abba a bizonyos "titkos körbe". De ha tudnék is valamit se mondanám el. - álltam fel és rezzenéstelen arccal bámultam rá.
Húzni akartam egy kicsit az agyát, azonban tudtam hogy nem lesz hosszú életű a dolog. Katherine nem szereti ha játszanak vele. Ő a játékvezető szerepét tölti be, nem a játékosét.
- Tudod Kat nem minden úgy megy, ahogy azt te elképzelted. Régebben ugrottam, mert megfenyegettél Mattel, de most nincs semmid rajtam. Ez van. Fordult a kocka. - gonoszan mosolyogtam és egy göndör tincsét meglendítettem - Eljött az én időm!
Elmentem mellette, de nem hazafelé indultam, hanem csak kiléptem az aurájából. Ha akar követ, ha nem nem.

Caro

"...elég magabiztos hozzászólás, de hát végül is...így van."

Mikor Caroline elindult, mihelyt egy lépést tett, nem megfordulva utánaszóltam.
-Még hogy nem én indítom a történéseket! Minden órát, minden percet, minden másodpercet én irányítok, úgy húzom a szálakat, ahogy csak én akarom, ebben a porfészekben úgy ugat mindenki, ahogy én mondom...-majd már akkora mindketten megfordultunk- Neked nem lesz időd se most, se semmikor. Ezt vésd az eszedbe.
Hát igen...elég magabiztos hozzászólás, de hát végül is...így van. Már csak azt vártam meg, hogy mit válaszol a szőke barbie...Nem is értem...Hisz ő az a fajta, akinél mindig van, amit lehet zsarolni...Mármint nem azért, de például ott vannak a drágalátos barátnői Bonnie és Elena...aztán az anyja, Damon, Stefan, Tyler, Matt. Tehát tényleg nem értem...Így hát fel is vetettem neki a tényt, de egy kicsit másképp...
-Na és hogy van anyukád? Vagy Matt, Tyler, Elena, Bonnie?
Csak leesett neki-gondoltam magamban, és természetesen figyeltem az arcreakcióit, amiből mindent kilehetett/kilehet szűrni...

Kath

Sajnos Kathnek igaza van, mindig úgy ugranak az emberek, ahogyan ő fütyül. De miért hódolunk be neki? Miért ilyen kegyetlen? Ha külsőre olyan, mint Elena, akkor valami hasonlóság belül is kell hogy legyen. Persze azon kívül, hogy szeretik Stefant. Katherinevel valami borzalmas dolog történhetett, ha ennyire undok és kiállhatatlan. Én mindenkinek adok egy esélyt, de ő... nehéz eset. Biztosan van benne valami szeretni való. Csak rá kellene jönnöm arra és megpuhítani. Ha másokkal nem is, velem azért kedves lehetne. Semmit rosszat nem tettem ellene. Azt még nagyjából, nagyon megerőltetve magam, fel bírom fogni, hogy miért dühös a Salvatore fiúkra, de hogy ránk ártatlan lényekre? Semmit nem tettünk, amiért így mérges lehetne ránk. Legalábbis én nem. Mert Bonnie mindig is ellene volt, mert Elena is, de engem valahogy mindig is hidegen hagyott a dolog. Én csak azért vagyok ilyen rideg, mert a többiektől ezt a példát láttam. Azonban voltak pillanatok, amikor láttam Katherine szemén, hogy elsírná magát, ha nem lennénk körülötte.
Az igaz, hogy minden vámpír irányítható az érzelmein keresztül, főleg az idősebbek. És az, hogy fiatal, az biztos nem mondható el Kathről. Még őt is meg lehetne valahogy vezetni. Viszont az nem lenne szép. Valahogy a bizalmasává kell, hogy váljak.
- Állj! - mondtam hangosan, mert ez a gondolatmenet már nagyon elfajulni látszott - Még hogy Katherine és én haverok, vagy esetleg barátnők? Te jó ég! Soha nem menne bele. - mondtam már magamban, mert Kath furcsán nézett rám a kirohanásom miatt.
- Bocsi csak elkalandoztak a gondolataim ahelyett, hogy téged tartanálak szemmel. Ja és köszi jól vannak. - mosolyogtam rá, hogy vegye már észre, hogy nem kell mindenkit megfenyegetni, ha akarunk valamit.
- Tudod Katherine, ha azt szeretnéd, hogy valaki elmondjon valami titkos dolgot, akkor ne vesztegetéssel és támadással kezdj. Csak egy jó tanács a későbbiekre. - kacsintottam és vártam az újabb osztást.

Caro

Nem értettem, mi a fenéért kezd el bocsánatot kérni. Most komolyan...azért kért bocsánatot, mert azt mondta, hogy "Állj". Jó, igaz, ő Caroline, sőt furcsa lett volna, ha nem ez történt volna. Furcsa egy lány ez a Caroline...Bár nem azért, de...hogy is mondjam? Szinte ellentéte a világnak, mármint...nem értettem, hisz olyan, mintha azt hinné, hogy Tündérországban vagyunk, ahol egy csettintésre megoldódik minden. És ezt a tudtára is akartam adni, hogy mit is gondolok erről. De egyébként, hogy honnan szedtem mindezt? Hát a tanácsából:
- Tudod Katherine, ha azt szeretnéd, hogy valaki elmondjon valami titkos dolgot, akkor ne vesztegetéssel és támadással kezdj. Csak egy jó tanács a későbbiekre.
Szóval...Ez ennél keményebb világ annál, mint amit ő hisz, szóval mint említettem, ezt a tudtára is adtam, hátha észhez tér tőle.
-Figyel Caroline! Arról én nem tehetek, hogy te, a Miss.Tökély egy Tündérországban él, ahol megvédik őt a gonosz, csúnya lényektől. De vedd tudomásul, mielőtt még ez lenne a veszted, hogy ez egy kemény, és zord világ! Nem fognak a különböző személyek légyszívesre feláldozni az életüket, vagy csak úgy valami nagyobb dolgot tenni! Nem, mert ez egy ilyen világ. Hidd el, majd megtudod, és főleg akkor fogsz majd összeomolni, amikor a drágalátos Elena maghal, te meg még élsz, és szintúgy Bonnie is. Igen, ez fog történni, mert te vámpír vagy, ők meg nem. Lehet, hogy Bonnie megtudja hosszabbítani az életét, de mennyivel is? Körülbelül 100 évvel több ideig. És te összeomlasz, pontosan azért, mert ilyen gyenge vagy!
Ezekkel a szavakkal próbáltam felnyitni a szemeit, hátha leszek rá vaamilyen hatással. Igazából, ha nem, akkor sem érdekel, hisz ő cseszi el az életét, s nem én. Most az egyszer próbáltam egy kicsit khm...kedves lenni, és ha elfogadja az ajánlatot, akkor elfogadja, ha nem nem. Az a lényeg, hogy én megtettem a tőlem telhetőt. Bár lehet, hogy fogalmazhattam volna kicsit...hogy is mondjam? Kedvesebben is, de az már nem lett volna olyan hatású, hogy meg is értette volna...

Kath

Furcsa helyzet alakult ki, vagyis inkább szokatlan. Katherine a szokásosnál sokkal kedvesebben próbálta a tudtomra adni, hogy az élet borzalmas és senki sem olyan kedves és cuki, mint én. Sajnos igaza van. Én is tudom milyen a világ, de nem akarom észre venni. Olyan szörnyű. Mindenki hazudik, áttapos a másikon és gonoszkodik. Soha nem értettem miért jó ez. Az én világomban én vagyok a szőke királylány, aki várja a herceget, hogy megmentse a sárkány várából. Az én országomban mindenki csodaszép, jó humorú és aranyos. Mindenkit be akarok illeszteni ebbe a képbe, de soha sem sikerül, ezért utálnak meg az emberek. A filmekben az ilyen lányokat egyfolytában kiverik a vezető helyükről és egy új menő jön a helyére. Ez az én életemben is így volt. Elena volt az a nagyon menő, átlagos lány, aki mindent megkapott, amit csak akart. Sőt még azt is, amit ő nem, de másik igenis szerettek volna maguknak.

- Igazad van! De a lényeg az, hogy semmire nem készülnek ellened. - szóltam végre Katherinehez, aki már halálra unta magát - Az élet kegyetlen, és senki sem akar változni. Mindenki olyan könyörtelen és idegesítő, mint te.

Mondtam végszóként és hátat fordítva neki elindultam a másik irányba.

Caro

"De most igazából az a fő, hogy már nem fognak - legalább is mostanában - belém kötni."

Figyeltem, amit Caroline mond, sőt, jól is tettem, hiszen - nem tudom, hogy tudatosan, vagy csak úgy hirtelen véletlenül, de - elmondta, hogy nem terveznek semmit ellenem. De már az első mondatában...De most igazából az a fő, hogy már nem fognak - legalább is mostanában - belém kötni. És ez még azért is jó, hátha lenne valami érdekem, és kellene valaki a kis "bandájukból", hogy végrehajtsam. De miközben ez a gondolatmenet zajlott le bennem, Caroline folytatta a mondanivalóját, aztán hátat fordítva elindult a másik irányba.
-Azért idegesítőnek annyira nem mondanám magam, csak egy picit...na jó, egy keveset..
Caroline erre a szavakra felfigyelve visszafordult, és újra leült a padra. Nem tudom, hogy azért, hogy megcáfoljon, vagy elmondja egy baját, de igazából abban a pillanatban bármit tehetett volna, de nem tudom, hogy miért. Hirtelen belülről valami furcsa érzés fogott el, amit egészen addig csak a Salvatore fiúk tudtak kicsikarni belőlem, csak még akkor sem tudtam, hogy mi az...Az biztos, hogy nem a szerelem, hisz...elég vicces lenne XD...már nem azért...Úgyhogy egyszerűen csak fogtam magam, és leültem Caroline mellé, majd elővettem a telefonom, megnéztem, hogy mennyi az idő, aztán utána már csak Carolinén volt a figyelmem.Tudom, elég furcsa dolog. És még magam is abban reménykedtem, hogy ez az érzés hamar elmúlik majd...

Kath

Katherine szavai hallatán megfordultam és ismét helyet foglaltam a padon. Valamilyen irtózatosan nagy és ritka csodánál fogva leült mellém és nem pufogott vagy osztott - ahogy szokta - hanem csendben üldögélt. Vártam, hogy megszólaljon, de nem tette. Fogalmam sem volt most mit kezdjek magunkkal. Soha nem jöttünk ki és most hirtelen dumcsizzunk? De mégis mi a jó fenéről?
- Elmondod miért utálod Elenát? Megígérem, hogy nem mondom el neki. - mosolyodtam el. Úgy viselkedtem, mint egy ovis. "Becsszó, hogy nem adom tovább!" Megköszörültem a torkom és próbáltam felnőtt emberként folytatni a kérdés folyamot. - És egyáltalán, miért utáltatod meg magadat mindenkivel? Csak azért, hogy ne bántsanak meg? Ebben az esetben elmondhatjuk, hogy néha nagyon gyenge vagy, mert beleszerettél Stefanba. Ez nem is kérdés. Te magad is mondod, de még e nélkül is lesüt rólad. Annyira furcsa, hogy kifelé ridegnek és egy ribancnak mutatod magad, de mégis érzékeny vagy. Miért csinálod? Speciel, én nem bántanálak. Csak meg akarlak ismerni. Ki tudja, esetleg meg is kedvelnénk egymást.
- Legmerészebb álmaimban, talán... - gondoltam magamban.
Oldalra fordultam felhúztam a lábaimat a padra és barátságosan bámultam a zavarodott Katherinere.

Caro

"Miközben ez bennem lezajlott Caroline folytatta tovább, s mikor befejezte, nem bírtam ki, hogy ne nevessek..."

Miután Carolinéval leültünk, kínos csend lett, s az a furcsa érzés még mindig furdalt. Végül a csendet Caroline törte meg a kissé nagyon ovis hozzászólásával.
- Elmondod miért utálod Elenát? Megígérem, hogy nem mondom el neki.
Gondolom miután elmondta, ő is rájött, hogy eléggé ovis a szöveg...Miközben ez bennem lezajlott Caroline folytatta tovább, s mikor befejezte, nem bírtam ki, hogy ne nevessek...
-Egyrészt, akit közel engedsz magadhoz, elárul. Másrészt, engem senki nem tud megbántani, ha pedig így van-ami nagyon ritkán-, akkor nem mutatom ki. Harmadszor meg...Nem csak Stefanba, hanem Damon be is. Negyedszer: mert talán rideg, és ribanc vagyok.-és a befejező szövegre nem bírtam jobban magamba fojtani a nevetést.-Mi? Megkedvelni egymást? Ugyan már! Én a való világban élek, te meg Tündérországban. Ne nevetess!
Így fejeztem be az ismét kicsit hosszabbra nyújtott beszédet, majd egypár kérdéssel én is előhozakodtam Carolinénak.
-Na és...Hallottam, hogy majdnem meghaltál a szerelmed harapása miatt, és Klaus gyógyított meg. Jó útra tért, vagy mi? Mert ha igen, nagyot csalódtam volna benne. És most, hogy élsz, már minden "happy", és újra együtt vagy Tylerrel? Meg az is a "fülembe" jutott, hogy Elena kavar a Salvatorékkal...Igaz?
Ezeket a kérdéseket tettem fel, majd nem éreztem már semmit. Igen, tudom, ez egy kicsit furcsa megfogalmazás, de azt akartam írni, hogy most már nem éreztem azt a furcsa érzést, amit eddig...

Kath

Katherinet soha az életben nem fogom megérteni. A hangulata egyik percről a másikra váltakozik.
Minden kérdésemet megválaszolta, majd ő következett.
- Igen megharapott és nem mondhatnám, hogy hálás vagyok érte, de Klaus megmentett. Nem tudom, hogy mi lelte. - fintorodtam el és egy csinos kis fűcsomót kezdtem bámulni - Még szülinapi ajándékot is kaptam tőle. Egyszer csak megjelent a szobámban és felajánlotta a vérét. Nem értem, de szerintem rövid távú a dolog. Kétlem, hogy valaha is jó útra térne. Ami meg Tylert illeti; mostanában nem szándékszom mélyebb kapcsolatot ápolni vele. Kell egy kis egyedüllét.
Magamról mindent elárultam. Végül is már tudta mi a helyzet. Mindig jól informált, nincsenek előtte titkaink. Vagy mégis? Abban biztos vagyok, hogy Elena dolgait nem teregetem ki. Főleg nem Katherinet avatom be az eseményekbe.
- Miért zavarna? - húztam fel a szemöldököm és rosszallóan néztem Elena hasonmására.

Caro

"Viszont miután ezt lezártam, jött Caroline újabb kérdése."

Csak hallgattam, hogy Caroline mennyit tud beszélni, egyetlen egy kérdés miatt. Bár...ha jobban belegondolunk, ez egyáltalán nem gond, hisz ki tudja, mikor fecseg ki véletlenül egy nagyon hasznos dolgot, akármi is az. Azt viszont kicsit furcsán érintett, hogy nem akar újra összejönni vele. Valami ilyesmit mondott...Ugyanis... hagyjuk. Viszont miután ezt lezártam, jött Caroline újabb kérdése. Az pedig nem volt más, minthogy zavarna-e, hogyha Klaus "jó" lenne.
-Már hogyne zavarna Caroline! -mondtam hirtelen, akaratlanul, hisz kitört belőlem ez a pár szó - Mármint...megszűnne a "gonosz", azaz...tök uncsi lenne az egész dolog. Gondolj csak bele. Minden egyes nap csak azon gondolkoznál, hogy mi is uncsibb? Mármint ezzel csak azt akarom mondani, hogy...Ez a kis porfészek teljesen elhalkulna.
Abba hagytam a magyarázást, ugyanis felmerült bennem, hogy minek magyarázzam, hisz ő úgy sem érti. Mit erőltetném magam? Egy ideig még mindketten mereven ültünk, aztán belefáradtam a szótlanságba. Körülnéztem, s észrevettem, hogy hogy elment az idő.
-Nem is baj, mi mást is tudtam volna csinálni, így legalább néhány dolog így is új lett számomra. -gondoltam magamban.
Aztán mivel már azelőtt is feltűnt, hogy Caroline nem válaszolt minden kérdésemre, így hát újra feltettem azt a rövidke, válaszra szoruló mondatot:
-Na szóval akkor Elena tényleg kavar a Salvatorékkal?

Kath

Katherine gyorsan válaszolt a kérdésemre, amin meglepődtem. Nem csak azért, mert látszódott rajta, hogy nem unja halálra magát, hanem azért is mert túlmagyarázta a dolgokat. Ő soha nem bonyolítja ennyire a mondandóját. Gyorsan és egyszerűen mondja a magáét.
Jó természetesen megértem, hogy neki unalmas lenne az élet a "gonosz" nélkül, de én azért megbékélnék vele. Nyugisabb lenne az élet. De nem hiszem, hogy Klaus valaha is megenyhülne. Én meg... hát hagyjuk.
Sajnos az elterelő hadművelet, miszerint nem mondok Elenáról semmit, inkább Klausról fecsegek, nem működött és Katherine visszatért a témához.
- Tényleg azt hiszed, hogy bemártom a legjobb barátnőmet? Vagyis bemártanám. - késő, elszóltam magam. A francba! Caroline, hogy lehetsz ilyen figyelmetlen! Gondolkozz mielőtt beszélsz! - Amúgy sem lenne már esélyed a Salvatoreknál szóval nem érdekes, hogy ki van a házuk táján.
Egy kisebb hatásszünet után folytattam.
- Hiába mondtam neki, hogy ne váljon olyanná, mint te mégis beleesett a te hibádba. Mind a kettejüket szereti. Pedig bíztam benne. Megrontottad szegényt. - nevettem fel keserűen és visszatértem a fűcsomó tanulmányozásához. Próbáltam terelgetni Elenát, de tántoríthatatlanul, makacsan és önfejűen Damon felé fordult.

Caro

"Semmi közöm nincs ahhoz a mártírhoz."

-Ez nevetséges!-ez volt a válaszom Caroline "Salvatorekkal összejövős" válaszára. Még is mit gondol? Hogy én azért kérdezősködöm meg minden, mert akarok valamit tőlük? Te jó ég! De aztán ez még nem volt elég, é azzal vádol, hogy megrontottam Elenát. Én? Elenát? Semmi közöm nincs ahhoz a mártírhoz. Hát igen, körülbelül valami ilyesmik forogtak le a fejemben, mikor észbe kaptam, hogy ez lesz/van, ha Carolinéval ilyen sokáig maradok egy térben. Nem tudtam megérteni, hogy...áh, hagyjuk.
Eléggé kezdtem már unni a dolgot, az idő is elment, és amit tudtam, nagyjából meg is tudtam. Így hát mivel már semmi szükségem nem volt a jelenlétére, ezért ott is hagytam, és elmentem valahova.
-Figyelj Caroline! Kibírtam veled pár órát, és hogy megmondjam az igazat, hiba volt. Úgyhogy most megyek is. Pápá!
Aztán még vártam egy kicsit, hátha valami izgi történik, de semmi. Így hát fogtam magam, körülnéztem, és kiválasztottam az egyik tetszőleges oldalt, és elindultam annak irányába.

*Játék vége*

Örültem a játékunknak, remélem még lesz majd rá mód egy ilyesfajta színvonalú játéknak

To; Damon

Suli után egyszerűen a vállamra dobtam a táskámat, és gyalog indultam hazafelé. Az idő szép volt, sütött a nap, a levegő tiszta volt - már amennyire egy autókkal teli városban lehet az. De a virágok már kezdtek kinyílni, itt-ott láttam ibolyákat, rózsákat. Letérdeltem egy út melletti kis virágágyáshoz, és mélyen beszívtam a különböző virágok csodásan keveredő illatának egyvelegét. Felegyenesedtem, és a távolban megpillantottam a város főterét. Nem volt kedvem hazamenni az üres szobába, ezért inkább úgy döntöttem, hogy idekint ütöm el az időt. A szüleim most úgy sincsenek otthon, nem fogja őket zavarni, ha a kicsi lányuk nem ér haza időben. Nem. mintha olyan kicsi lennék... Tizenhat is elmúltam már, szóval.
Elindultam hát a főtér felé, leültem egy padra, és hátamat a támlának vetettem. Előkotortam a táskámból az Éhezők Viadalának első kötetét, és ott kezdtem el olvasni, ahol utoljára abbahagytam. Kereszteztem a lábaimat egymáson, és rátámasztottam a könyvet. Idekint sokkal jobb olvasni, mert szellőzik az agyam, és nem fog megfájdulni a fejem, ahogy odahaza a levegőtlen szobában. Hiába nyitom ki az ablakot, nem cserélődik ki olyan szinten a levegő, mint idekint. Nem is kell cserélődnie… Itt, egy fa alatt nem szívhatok mást, mint színtiszta oxigént. És ez olyan jó érzés… Ennél már csak az erdő illatát szeretem jobban. Egy fenyőerőét, azt hiszem. Igen, az a kedvencem. A tűlevelek csodás illata, nem tudok rájuk jobb szót, meghatározni sem tudom. Csak azt tudom, hogy a fenyők illata mesés. Ezért is imádom a karácsonyt, amikor csak tehetem, a fa mellett ülve olvasok, vagy zenét hallgatok. Kicsit antiszocnak tűnhetek, hát, az is vagyok. De ha magánsuliban nőttél fel, akkor nem igazán tudhatod, hogy hogyan kell beilleszkedni, bár eddig nem megy rosszul. Már összebarátkoztam néhány lánnyal, elég kedvesek az újakkal. Bár van köztük olyan, aki egyáltalán nem szimpi, de hát hol fejlődhetett volna az ítélőképességem? Na, mindegy. Ennyit az olvasásról, szépen elkalandoztam.

Damon and Lore

Város főtere mellet feküdtem egy padon az egyik kezem a fejem alatt a másikat pedig lógattam lent a földön. Szemem csukva volt és hallgattam a főtéren lévő beszélgetéseket mint valami Szuperhős. Kínomban már azt se tudtam mit csináljak halálra untam magam most még Katherine-nek is örülnék.....na azt azért már nem. Kinyitottam a szemet majd az eget bámultam hogy enyhítsem az unalom tüneteit. Már kezdtem beleörülni hogy bámulom a kék eget. Majd oldalra pillantottam és megláttam egy hogy is mondjam eléggé jól kinéző csajt de azért nem volt Bomba. Egy ideig néztem a lányt követtem a szemeimmel mit csinál majd újra behunytam a szemem és elkezdtem olvasni gondolataiba. A monológjából kivettem ezt azt mint például hogy szereti a fenyőillatot meg hogy magánsuliban nőt fel ahogy elnézem még lehet Stréber fajta is. Felkeltem a padról és elkezdtem felé lépkedni hosszasan néztem a lányra aki bambult mint az állat. Oda sétáltam majd leültem mellé és csináltam az ujjammal egy csettintés hogy térjen magához.
-Áh mit olvasol ? Vettem ki a kezéből és néztem meg a könny borítóját "Éhezők Viadalának első kötete". -Már uncsi a könyv de azért egyszer megéri elolvasni. Majd visszanyújtottam a könyvet. -Te meg mit csinálsz erre felé ? még nem láttalak erre felé. -kérdeztem meg a lányt mert még nem láttam erre felé, a válaszát várva elkényelmesedtem a padon és figyeltem.