Salvatore panzió

Damon+Stefan+Kat

"Miután az ajtó elé léptem, markomat összeszorítva felemeltem, s bekopogtam."

...Azokban a percekben épp a Salvatore panzióhoz tartottam. Mivel kicsit lemaradtam Mystic Falls életének történetével, úgy gondoltam, Damon majd megadja a szükséges infókat. Már az első kérdést is tudtam, ami pedig nem lehetett más, minthogy: Mi van Stefannal?
Mikor odaértem, leállítottam az autót, majd kihúztam a zsebemből a telefonomat. Gyorsan, szinte csak egy pillantást vetve megnéztem, hogy nem írt-e valaki egy sms-t, nem keresett-e valaki. Viszont nagy örömömre nem. Már csak azért is öröm, mert akkor el kellett volna halasztanom azt a találkát, és menni, ahova kellett volna.
Miután ezt letisztáztam magamban, már csak azon töprengtem, hogy mi lesz, ha nem lesz otthon. Szóval kiszálltam az autóból, bezártam, majd a bejárati ajtó felé vettem az utamat.
Miután az ajtó elé léptem, markomat összeszorítva felemeltem, s bekopogtam. Pár másodperc múlva - na jó, volt az több is - Damon nyitotta ki az ajtót. Épp üdvözöltem volna a magam kis stílusában, mikor megpillantottam, hogy egy szál törülköző van rajt. Ez volt egy kicsit "hűha", mármint nem az, hogy egy szál törülköző fonta át a micsodáját, hanem az, hogy mi van akkor, ha nem én lettem volna azokban a percekben az ajtó előtt. Na inkább hagyjuk is...A másik, amin meglepődtem, hogy nem más, mint Stefan lépett elő Damon mögül. Hát igen...abban a pillanatban csak az volt az eszemben, hogy ki tudj, hogy milyen meglepetések érhetnek még.
-Látom, elég jó hangulatban vagytok. De igazából nem vagyok rá kíváncsi.
Majd volt pár másodperc hatás szünet féleség, és hát...még mindig az ajtóban álldogáltunk.
-Esetleg nem akartok beengedni? Egyébként is...Hátha megcsapja a szél, és megfázik... - feleltem Damonnak egy kis szarkazmus segítségével, miközben felé fordultam.

Damon+Stefan+Kath

Tegnap a 2 vagy 3 üveg whisky-t le toltam a Grillben aztán elkezdtem haza kóvályogni. Mikor haza értem Stefan ott ült a kandalló mellet és vért vedelt rám nézet majd vissza fordult a kandallóhoz majd bele ívott a poharába. Nem szóltam semmit majd felmentem a szobámba közben szétdobáltam a rajtam levő ruhákat és lefeküdtem aludni mivel mást nem tudtam csinálni. Reggel majd szét robbant a fejem mikor felkeltem az ágyból még meg is szédültem majd nem visszaestem az ágyba de sikerült stabilizálnom magam hiába kezdek berozsdásodni . Majd elsétáltam a fürdőszobába letusolni elég nyúzót voltam vagy 30 percen keresztül tusoltam. Ahogy kész lettem megtörölköztem és egy törölközőt magam elébe tekertem majd elkezdtem megcsinálni a hajam, meg is borotválkoztam utána. Majd sétálva visszamentem a szobába előkésziteni a ruhámat amit felveszek a mai napra . Közben ahogy be értem a szobámba halódtam hogy kopognak lent le kiabáltam Stefan-nak nyisson ajtót de nem mozdult meg, hogy ripper lett elég köcsögé vált. Muszály volt le mennem egy szál törölközőben és kinyitni az ajtót ahogy lementem és kinyitottam az ajtót lám lám Katherine volt az ajtóba hamar észre vette hogy csak egy szál törölközőben vagyok és egyből kezdte a fantáziálást.
-Te meg mit keresel itt. -feleltem gúnyosan. Jaa nagyon csak ezt is elszúrtad mint mindig.
-Ööö. -gondolkodtam el a kérdésén és jött gyorsan a válasz. -Nem. -és lassan becsuktam az ajtót de egész végig mosolyogtam Katherine szemébe.

i

Kat+Damon+Stefan

Az a kényelmes kanapé ugyanolyan komfortosnak tetszett, akkor is mikor visszatértem a panzióba. Nem terveztem aznapra semmi különöset azt leszámítva, hogy legújabb, egyben legkedveltebb tevékenységeim egyikével töltsem a napot, anélkül, hogy valami vagy valaki megzavarna benne; vért ittam. Az emberi vér ízlelése nem halványult, kielégített annyira, mint régebben azt az állatvérről gondoltam... Habár ez csak zacskós-vér volt a helyi kórházból és lényegesen rontotta a levadászás örömét de megelégedtem vele. A kandallóban élénken ropogott a tűz, lekötötte a figyelmemet, így észre sem vettem túlzottan, hogy Damon hazaért. Egy pillanatra beszökött az orromba a rajta érződő whisky illata, de ahogy elhagyta a helységet az is elhalványult. Hátradőltem a székben és egy csinos whiskys pohárból iszogattam. Hiába tűntem kívülről nyugodtan nagyon is emésztettem magam Klaus miatt. Amióta ott voltam nem tűnt föl a városban és ha ez csak enyhe sugallat volt is kaján elképzeléseimnek, de jó volt eljátszadozni a gondolattal, hogy beijedt a megérkezésem hírétől...
Hirtelen megszólalt a csengő, de figyelmen kívül hagytam annak ellenére is, hogy pusztán tizedmásodpercnyi idő kellett hozzá, hogy rájöjjek az illat alapján, hogy Katherine áll az ajtóban. Csípősen édes, már-már kissé fanyar parfümhöz hasonlító illata az évek alatt belevésődött a tudatomba. Bárhol felismertem volna; de nem izgatott. Valószínűleg terepszemlét tart a saját java számára, hogy vajon kikkel kell számolnia a jövőben. Kezdett igazán untatni a viselkedése az évek alatt... Damon lecaplatott az emeletről és ajtót nyitott. Egy két udvarias szóváltás, majd elunva az üldögélést odasétáltam az ajtóhoz. Az ajtófélfának támaszkodtam és rámosolyogtam Katre. Inkább volt figyelmeztető, somolygó vicsor, mintsem vigyor, de nem várhatott többet. Kedvet kaptam a veszett viselkedéséhez, de azt vártam, hogy ő kezdeményezzen.
Damon becsukta az ajtót, de a lábamat a rés közte dugtam, így megállítva a zár kattanását, kitártam Kat előtt.
- Nem lehetsz ilyen udvariatlan, Damon. - lestem fél szemmel a bátyámra. - Bizonyára csak üdvözölni akar és esetleg - mutattam fel a vérrel teli poharat. - Inna egyet? - a mondat végére már Katen függött a tekintetem egy hetyke szemöldökrándítás kíséretében.

Damon+Stefan+Kat

"De persze Stefan....Stefan az ajtóhoz tette a lábát."

Mikor elhangzottak az utolsó szavaim, Damon kicsit sem udvariasan akart "eltávolítani". De persze Stefan....Stefan az ajtóhoz tette a lábát. Hát igen, itt a különbség.
Miután lejátszódott ez az egész, oldalra billentve a fejem mondtam:
-Hát igen...szegény Damon megint alul maradt. - majd elindultam egyenesen, az ajtót kinyitva, a Salvatore fivéreket pedig félrelökve.
-Hmm... itt az évek alatt semmi sem változott. Még mindig az a luxus. Bár...csak így lehet a lotyókat idecsalogatni, ugye, Damon? - majd megfordultam, rájuk mosolyogtam, visszafordultam, tartottam egy kis hatás szünetet, s elindultam a nappali felé.
Mikor beléptem, a kanapé felé vettem az irányt, aztán egyet megpördülve "zúdítottam le" magam.
-Na és te, Stefan? - közben megpillantottam a véres poharat, és megéreztem, hogy nem állati vér van benne - Te is leszoktál a nyuszi-diétáról?
Majd újabb mosoly követte hozzászólásom, sőt, újabb hatás szünetet tettem, de még akkor sem vették a lapot.
-Esetleg nem kínálnátok meg abból a whisky készletből? - kérdeztem tőlük felelősségre vonóan. Majd míg megmozdult valamelyik, felálltam, és a lejátszóval egy jó kis zenét indítottam el.

(nem lett túl hosszú, de szerintem a lényeg benne van )

Stefan+Katherine+Damon

Ahogy felkeltem reggel egy iszonyú fejfájással de nem volt elég a fejfájás még Stefan baromsága is rájött aztám megjelent Katherine is csak ö hiányzót ma megáll az eszem ki jöhet még mondtam magamban. Aztán szóváltásba kerültem Katherine-nel is mielőtt felidegesítettem volna kezdtem be csukni az ajtót. De Stefan megállítót hogy oda rakta a lábát ez számomra csak olaj volt a tűzre.
-Ilyet még egyszer ne csinálj. -feleltem idegesen oda Stefan-nak. Majd katherine megvágott azzal hogy "megint alul maradtam" majd már mérgesen oda szóltam Katherine-nek.
-Csak nehogy te maradj alul egyszer. -kiabáltam utána majd becsaptam az ajtót. Aztán Karherine csak folytatta a csipkelődést. Hogy ez a ház nem változót semmit meg hogy így lehet ide csalni a lotyókat.
-Ebben igazad van. -és elkezdtem felé lépkedni majd előtte 2m-rel megálltam. -Csak tudod egyes lotyókat nem kell csalogatni jönnek maguktól is. -céloztam Katherine-re úgy is lehet venni hogy lotyónak neveztem. Majd egy vigyorral zártam és felmentem a szobámba felvenni valami ruhát. Ahogy felértem a szobámba gyorsan a szekrényből egy pólót kivettem és egy nadrágot. A törölközőt a szennyesbe dobtam és már sétáltam le a Nappaliba. Majd ahogy le értem Katherine berakott valami zenét és whisky-t iszogatott és Stefan-nal beszélgetett. Mit is mondjak nagyon otthon érezte magát majd ki öntöttem egy pohár whiskyt magamnak és belekortyoltam a pohárba. Majd le ültem egy szabad székre és figyeltem a lányt.
-Na jó. -vágtam el Katherine meséjét is. -Miért is vagy itt ? -néztem a lányra kérdően.

Kat+Damon+Stefan

Nem vettem tudomást Damonről, most az egyszer tényleg nem, és ez főként amiatt volt, hogy Katherine jobban érdekelt abban a pillanatban. Miután kijelentette, hogy ugyanolyanok vagyunk, mint régen és a házunk is ugyanazt a festői luxust tükrözi, mint egykor, kissé elsavanyodtam. Azt hittem, hogy Kat izgalmasabb monológgal készült. Leült a kanapéra én meg vele szemben és kicsit sem udvarias megszólalására öntöttem neki egy kis whiskyt, majd a saját vérkészletemmel ízesítettem meg a piáját. Pusztán egy vigyorra futotta a kérdésekor, miszerint leszoktam-e a nyuszi-diétámról.
- Katherine, tudod rájöttem, hogy az általad lotyónak titulált hölgyek vére ízletesebb, mint egy nőstény mókusé és ez ráadásul kielégíti a ripper énemet is - átnyújtottam neki az italt, aztán hátradőltem a fotelben.
- Remélem nem rendít meg ez? Csak nem meghökkenést vélek felfedezni az arcodon? - odahajoltam hozzá és egy sanda mosoly kíséretében végigsimítottam az ujjammal az arca vonalán, mintegy letörölve azt. - Elkeserítene, ha te is átálltál volna erre a besavanyodott kisvárosi élet forgatagába. - Damon visszajött az emeletről és Katherine-nek mintegy válaszolási lehetőséget sem hagyva kérdőre vonta az ittlétéért. Én csak tovább iszogattam a vért és kíváncsian hallgattam az exünk csinos kis hazugságát.

Damon+Kat+Stefan

Mikor Damon felment, ketten maradtunk Stefannal. Ami azt illeti, nem is volt rossz helyzet...Ugyanis Stefan kiszolgált, sőt...Elég keményen válaszolt, amit szerettem.
-Hát, tudod Stefan...Akkor nem biztos, hogy jól megismertél ennyi idő alatt. Egyáltalán nem hökkentett meg a dolog.
Majd mikor ezt elmondtam, Stefan végigsimította az ujjait az arcomon. Hallottam, hogy Damon jön, és hát egy úgymond "még mindig téged szeretlek jobban, és ezt tudd" csókot adtam Stefan ajkára, de úgy, hogy Damon még pont ne lássa meg.
Mikor Damon lejött, "udvariasan" megkérdezte, hogy mit is szeretnék.
-Megnézni hogyan van az én kis két kedvenc fivéreim.-mosolyogtam rá a két fiúra.
Majd felálltam, és elindultam körbe nappaliban. A végén a kanadallóhoz értem.
-Hm...-mosolyogtam-ebben a házban mindig eszembe jutnak a régi szép idők. Mikor Damon teljesen oda volt értem, sőt, talán még most is.
Egyre jobban közeledve Damonhoz mondtam, majd mire már pár cm választott el mindet, végigsimítottam a kezemet a nyakától egészen a hasáig.
-Na és Stefan...Valami valamiért nagyon megfogott benned. Nem igazán
tudom.
Majd elindultam felé, és amikor ismét pár cm választott el a testétől, visszaadtam neki az arcsimogatást. Szépen, lassan, mélyen belenézve a szemibe.

Stefan+Katherine+Damon

Ugye ? tetettem fel egy kérdést magamban nem is kellet más reggelire csak Katherine mivel megjelent, ez a napom se lesz oly csodás mint remélhettem volna. Majd elmondta hogy miért is van itt ennél nagyobb hazugságot nem tudót kitalálni ? "még hogy megnézi hogy van a 2 kedvenc fivére". Mikor ezt a mondat ki mondtam rá néztem Stefan-ra aki épp vért iszogatott majd hangosan elkezdtem röhögni majd Katherine felé fordultam.
-Ennél jobb hazugságod nem volt Katherine ? -kérdeztem meg röhögve majd hátra dőltem a székben. Majd Katherine felállt és elkezdett a nappaliban széjjel nézegetni és feleveníteni a régi szép időket.
-Na mi az ? az ajtó nem arra van. -vágtam oda Katherine-k ahogy felállt és elkezdett a kandalló felé lépkedni.
Majd azt mondta hogy emlékszik még hogy mennyire bele voltam zúgva, meg talán még most is bele vagyok.
-Hidd el átkozom azokat a napokat mikor beléd voltam esve. -e mondat után beleittam a poharamba és a mellettem lévő asztalra raktam majd csak figyeltem Katherine-t merre sétálgat. Majd hirtelen rám nézet és elkezdett közeledni apró szajha léptekkel és majd simogatni kezdte az arcom majd egészen a hasamig simogatott
-Ez az Katherine. -mondtam oda, élvezkedés szimulálva majd gyorsan ellöktem a kezét. -Ez már nem jön be Katherine találj ki valami mást. Majd Stefan-hoz lépkedett és őt is elkezdte simogatni.
-Stefan biztos élvezni fogja. -súgtam oda Katherine-k és elvigyorodtam

Viszolyogtam, de mégis élveztem a dolgot; a két döntés, két életem mozaikdarabkáinak harca volt ez, de legbelül tudtam: eleget voltam a visszafogott, megfontolt vándor, akit senki nem ért meg. Valószínű volt, hogy ez után sem fognak, de legalább magamnak el tudok majd számolni.
- Sőt, kifejezetten ez izgat fel, igaz Kat? - A csókja harsányan, égbekiáltóan ismerősen és cefettűl vadul csattant és egy pillanat kellett csak ahhoz, hogy utánakapjak. Eléggé élveztem ahhoz a helyzetet, hogy belemenjek, így engedtem, hogy Kat, mint egy kisdiák, szégyellve, hogy rajtakapják a "dolgozatíráskor" elforduljon mielőtt Damon megláthatta volna a rögtönzött csókot, ami a lány számára korántsem lehetett improvizálva. Bizonyára előre elgondolta, hogy ez ma meg fog történni. Ugyanis mindig így csinálta. A mutató és hüvelykujjammal körülrajzoltam a szám vonalát, hogy azzal palástolhassam valamiképpen a mosolyomat.
Katherine felállt és úgy tett, mint ahogy az ő korában egy arisztokrata nő tette volna; tette a szépet a férfiak előtt; felállt, ugyanis állva sokkal jobban megtudta mutatni légies alakját, nagyobb hatást tudott szavainak kölcsönözni, ha ezt mind járkálás közben csinálta. A kandallóhoz érve bájosságot színlelve előadta a negédes monológot miszerint miattunk jött ide, a két kedvenc fivérpárosához, hogy lássa, hogy megy sorunk. Vicces, hogy egy nagymama jutott eszembe erről? Túlfűtöttségre vágytam és némiképpen többre.
Ezt pillanatokon belül megkaptam; Damon-nel kezdett kacérkodni és mintha csak filmet néznék; fekete fehér képekben tárult elém 1864 éve, mikor szintén a saját szememmel kellett hasonló jelenetet látnom. Közben vért iszogattam és pusztán annyi változott a lelkemben ezt látva, hogy nem éreztem semmit. A vér ugyan fokozta az adrenalinomat, de mint egy kifinomult orvos úgy szemléltem az eseményeket. Majd Damonnél megbukva a kedves ex hozzám vágódott. Az arcomnál kezdte, a pajeszom vonalán, ingerkedve és éppoly kegyetlenül, mint akkor. Mikor az állam vonalához ért, a szabad kezemmel lefogtam a csuklóját és kifordítva azt a számhoz emeltem. Megnyúltak a szemfogaim és kéjesen végigkarcoltam a bársonyos bőrt.
- Igen, benned is megfogott valami, most főleg ebben a pillanatban. A kiszolgáltatottságod szaga? - elemeltem fel játékosan a szemöldököm. - Nem ingerlünk két érett férfit büntetlenül Katherine! - a nyakához hajoltam és visszahúztam a szemfogaim. Engedtem a csuklója szorításán, de nem eresztettem el; közelebb léptem hozzá, a testünk egészen közel került és úgy néztem a szemeibe. Az orrom hegye súrolta a homlokát. - Oké?

Damon+Stefan+Kat

Miután visszaadtam Stefannak az arcsimogatást, elég..khm...intim lett a közelségünk, de...abban a pillanatban gyengédségnek tűnt volna belemenni a játékába. Ezért inkább feleltem a kissé nagyon cinikus megjegyzésére. Viszont...valamennyi megjegyzésüket elkerültem a fiúknak, felesleges is lett volna belemennem.
-Micsoda? Még hogy érett? Nézzetek már magatokra! - feleltem velük szembe állva, mindkettőre nézve - Mindketten Elenába vagytok szerelmesek. Sőt, nem kell tagadni, tudom, hogy még 1864-t sem tudtátok elfelejteni. Damonnel egy csettintésre le tudnék feküdni. Csak ne tagadd! És Stefan...Most is...elvileg Elena a minden, de ha most belementem volna a kis játszmába...
Nem is folytattam tovább, hanem inkább Damon kis piás "gyűjteményé"-hez nyúlva töltöttem magamnak egy pohár whiskyt egy kis verbénával (vasfűvel) keverve, miközben vártam a fiúk válaszát, reakcióját. Míg elkezdték a mondanivalójukat, addig újra benyomtam egy ütős zenét, és lehúztam azt a pohárka frissítőt, majd táncra pördültem.
-Uraim...csak egy táncot... - ezekkel elevenítettem fel nekik a felejthetetlen 1864-t. Igaz, abban különbözött a tánc, hogy nem a régi, illedelmes, hanem a mai "erezd el a hajam" című tánc.
Majd egy-két pördülés után egy újabb pohárka itallal szolgáltam ki magam, és élveztem, amit lehetett....

Stefan+Katherine+Damon


Stefan nem nagyon volt finom Katherine-nel pedig most hogy "Ripper" lett azt hittem jóba lesznek de amint látom Stefan nem szereti ha kacérkodnak vele. Épp ezért mikor láttam hogy Stefan elkapja a csuklóját majd valami Vámpír harapás dolgot akart csinálni csak nyugodtan néztem az egészet a székben hátradőlve.
-Hoppá Katherine amint látod mindkettőnk kikosarazót. -néztem a mondat után gúnyos vigyorral a lányra majd hosszan elkezdtem a szemeibe nézve. Majd Katherine olyat csinált amit még nem láttam tőle elkezdet úgy viselkedni mint egy hisztis lotyó. Majd a hisztiével felhozta 1864-et meg hogy nézünk magunkra meg hogy mi nevezzük magunkat érett férfiaknak meg hogy mindketten szeretjük Elena-t bla bla bla az egész hisztis jelenetét untam.
-Elég lesz Katherine nem kell most a hisztid. -feleltem a kirohanása után és elkezdtem magamnak kitölteni még egy pohár whisky-t mert már kezdet fájni a fejem Katherine-től.
-Csak nem vagy féltékeny Katherine hogy nem téged szeretünk ? -tettem fel a kérdést Katherinek egy meghökkenést szimulálva majd elkezdtem röhögni rajta.-Már hogyne tagadnám, már szét untalak az ágyban ezért nem fog neked menni egy csettintésre. -majd a poharat mutatva felé beleittam a whiskymbe. -De jobb lenne ha befejeznéd ezt a hiszti jelenetet mert nagyon szánalmas vagy. -majd egy gúnyos mosoly megint megjelent az arcomon. Majd Katherine berakott valami ütős zenét és a whisky készletemhez nyúlt miután kiöntőt egy pohárral egy csipet vasfűvel édesítette. Mit ne mondjak elég jól bírta a vasfűt egyből lehúzta majd felkért táncolni minket.
-Dehogy táncolok veled. -most már idegesített a lejátszó és vámpírfutással kivágtam a nyitott ablakon majd ugyan olyan gyorsan visszaültem a székbe és hátradőltem.

Ahogy Katherine ide-oda mászkált a házban, mint egy felhúzott sportkocsi, csak eggyel régebbi kiadásban, nem volt kétségem már afelől, hogy miattunk volt itt, azaz unatkozhatott. Aztán kicsit sem kedvesen a tudtunkra adta, hogy márpedig mindketten Elenáért vagyunk oda, így érettek sem lehetünk. Kijelentette, hogy Damon ugyanolyan kapható, mint 1864-ben, aztán fájdalmas arccal a szememre hányta, hogy márpedig, ha Elena a mindenem, hogy képzelhettem a vele való komédiázást az imént.
- Ki kell ábrándítsalak, Kat - lépdeltem elé, ahogy derűsen állítgatta a zenelejátszót, Damon pedig elregélte a lánynak, hogy korántsem tartja olyan szórakoztatónak, mint egykoron, továbbá szánalmasnak titulálta egy hetyke mosoly kíséretében. Annyira tipikus volt őket nézni, hogy kedvem lett volna elröhögni magam! - nincs közöd a szerelmi életemhez - hárítottam a vérrel teli poharammal nyomatékosítva a mondatomat.
Majd Kat táncra invitált minket, úgy, mintha nem történt volna semmi, de Damon elunta és kidobta az ablakon az öreg zenegépet.
- Hmm - szóltam elismerően Damon felé. - Szép dobás! - Kat mögé kerültem és félresöpörve némi italt a pultról felültem rá, hogy magasabbról szemlélhessem az eseményeket, továbbá kitérjek Kat látószögéből. - Nos? - a lány zsebébe túrtam, amiben ott pihent a mobilja és elkezdtem az esetleges zenék között turkálnis feltűrtem az ingujjam, hogy ne zavarjon a keresésben. - Mivel ti ketten nem vagytok túl nagy műkedvelők, így Shuman, Chopin meg a többiek nem jelenthetnek számotokra felüdülést, mit szólnátok... One Direction? - elcsodálkoztam, de megmerészeltem nyomni a play gombot.

Damon+Kat+Stefan

-1-feleltem Damonnak, miután egy aprócska "magán számot adott elő" - nem vagyok féltékeny - 2 szánalmas csak te vagy ezzel a "kidobom a zenelejátszót, és így jó fej vagyok" dologgal. Te meg még meg is dicséred a dobását, Stefan?
Majd Stefan mögém jött, és gyorsan kihúzta a zsebemből a telefonomat, majd elindította a kedvenc együttesem, a One Direction egyik számát.
-Hmmm...jó választás - és azzal a lendülettel megragadtam Stefan karját, és húztam magammal, majd elkezdtünk táncolni.
Miközben Stefannal táncoltunk, megláttam, hogy Damon csak ül a székben, mint valami bekövesedett öregember. Így hát odamentem hozzá, és őt is oda akartam húzni közénk.
-Nem akarom egész este azt nézni, hogy tök komoly arccal csak ülsz, sőt, kellemetlen is lenne.
Majd lesöpörtem az asztalról mindent, és úgy énekeltem azt a számot, ami éppen ment.
-Baby you light up my world like nobody else
The way that you flip your hair gets me overwhelmed
But when you smile at the ground it aint hard to tell
You don't know
Oh Oh
You don't know you're beautiful...

Stefan+Katherine+Damon



Miután visszaértem a helyemre és kényelembe helyeztem magam vártam Katherine reakcióját. Közben Stefan megdicsérte a dobásomat egy pillantás vetve Stefan-ra válaszoltam neki. rögtön is jött Katherine válasza és máris őt figyeltem.
-Hidegen hagy a véleményed Katherine. -húztam össze a szemöldököm majd láttam hogy Stefan egy szempillantás alatt Katherine mellet termet és belenyúlt a zsebébe és kivetette a telefonját és elkezdett zenéket keresni rajta ez most komoly és meg is kérdeztem Stefan-tól majd felsorolta mit nem kedvelünk aztán valami One Direction rakott be komolyan sok hülye zene van a világon de ez már kínzás
- Ez most komoly ? leállsz vele itt táncolni ? -néztem Stefan-ra összehúzót szemöldökkel majd Katherine behúzta Stefant táncolni egy ideig a Tesó csak álldogált majd Katherine megszánt és elkezdett felém jönni mert nem szeretné ha csak itt üldögélnék egész este mi a franc ez itt akar maradni egész este ? mondtam magamba
-Estig akarsz maradni ?-egy gúnyos mosolyt vágva Katherine-re majd fogtam a poharamat és kitöltöttem egy pohárral majd felálltam,
-Kösz de most nincs kedvem hozzád. -majd a poharamat levettem az asztalról és sétáltam az ajtóhoz.

Kat+Damon+Stefan

Aztán Kat táncra kért, és hogy őszinte legyek, unalmas lett volna visszamondani, így engedve a kedves ex csábításának; hozzásimultam. A One Direction nevezetű banda rettenetes volt a komoly zenét, legalábbis normális szövegű zenéhez szokott fülemnek, de istennek hála vagy a szemfogaimnak, a véres whiskey feledtette velem a te nem tudod milyen szép vagy, jaj de szép vagy típusú szöveg harsányságát. Nem kerülte el a figyelmem, ahogy a bátyám megvetően végigmér minket, de hogy abban most egy kesernyés vagy sértődött él volt-e nem tudtam megállapítani.
Az abroncsos szoknyák, fűzők és a nyakkendő stílusosságát pár száz év után felváltotta a minél kevesebb ruha hordása, a smink kezdett dominálni a giccses ékszerek helyett és abban a pár pillanatban, míg Katherine Damont unszolta egy kis táncra, éreztem egy tizedmásodpercre, ahogy a nyakkendő képzeletben enged a nyakamnál, egy barna hajfürtös nő ajkainak követelőző kutakodása a nyakszirtemen, majd elmúlt és ennek a veszélyes nőnek a hasonmása jelent meg előttem; sokkal szerényebben, de annál több tiszta tűzzel a szívében. A két keze közé fogta az arcomat és lágyan megcsókolt. Az egyik kezével a tarkómon lévő rövidebb haj közé túrt, hogy közelebb férkőzhessen hozzám. Egyszeriben dühössé tett az érzékenységem, az emlékeim önmarcangoló jelenléte, a banda nyavalygása és csak arra vágytam, hogy valaki elfeledtesse velem az érzetet önmagamról, arról a személyről, aki megpróbált áttörni a tudatom határain. Majd nem várva meg, hogy Katnek elmenjen a kedve az egésztől, elhúztam Damontől és a falnak taszítottam; a nyakára tapadtam és beleharaptam. Nem volt időm kérdéseket feltenni magamnak. Egyszerűen érezni akartam a vérének ízét, hogy halványítsa azt, akiét most a leginkább kívántam. Közben a felkarját simogattam, kutató ujjaim a blúza alján tevékenykedtek. Majd egy időre felnézve az ivásból találkozott a tekintetem a tükörben lévő magammal. Fekete vérerek a szemem alatt; a vadállat akitől annyi éven át menekültem szánalmasan gyengének tetszett. Erőltetettnek, de vadnak és hajthatatlannak.
- Nekem viszont annál több kedvem van - nyaltam meg a szám szélét elégedetten.

Damon+Kat+Stefan

Miután Damon a telhetetlen makacssága árán lemondott a táncról, nem tehettem mást, minthogy élveztem azt, ami van. Nagyon tetszett, hogy Stefan így eltud lazulni még ilyen általa pocséknak nevezett számra is. Viszont az kevésbé dobott fel, hogy Damonnak nem volt az a nagy bulizós hangulata. Végül is...mindenki kelhet fel bal lábbal. De mivel nem akartam egész végig azzal foglalkozni, hogy Damonnak semmihez nincs kedve, ezért inkább felálltam az asztalra és ott énekeltem. Majd egyszer csak, hirtelen Stefan lökött a falhoz, majd a két szemfoga használatával sebezte meg a nyakam. Nem értettem, hogy mi a fene ütött belé, de nem érdekelt...csak élveztem...Majd mikor abbahagyta, és megpillantotta magát a tükörben, e szavakat hallottam a két ajkán kipréselődni:
"- Nekem viszont annál több kedvem van"
Majd beletúrtam a hajába, és mélyen belenéztem a gyönyörűen barna, 1864-re emlékeztető szemeibe. Viszont erre a kér szempárra nem lehet azt mondani, hogy változatlan, hisz azóta nagyobb benne a tűz, a vadság, és az egyéb mondhatjuk úgy is, hogy Kat-s dolog. Legalább tanul...Bár...azóta ilyen, mióta Klaussal ment "vakációzni". Visszatérve...Miután megcsodáltam a két szempárt, azután már én döntöttem a falhoz Stefant, majd vadul csókolni kezdtem, mintha egy éhes gyerek, aki már hetek óta nem evett, és az eszik, ilyen vad, és gyors csókok szegődtek Stefan arcára ajkaim által. Mintha 1864-ben tettem volna ezt meg. Pedig nem volt igaz. A szájánál kezdtem, majd hamarosan az ajkak következek, aztán bal oldalra kanyarodva elértem a nyakhoz, ahol az egyeseknek gyönyörű, másoknak elkeserítő vámpír arcom jelent meg, miközben szemfogaim egyre jobban nőttek, és mikor a folyamat befejeződött szintén beleharaptam Stefanba. Majd visszahúzódott a két fogam, és az arcom újra az eddigi szép formáját vette fel, s azután széttéptem Stefan ingjét.
- Ennél is több kell? - kérdeztem Stefantól egy szemöldökhúzás és egy mosoly keretében.

Stefan+Katherine+Damon




Miután elhagytam a nappalit eléggé hangos zajokra lettem figyelmes a két vámpír egymásnak nekem is kedvem támadt hogy szét szedjem Katherine-t pláne azért is mert elrontotta a reggelemet. De inkább Stefan-ra hagytam hogy szedje szét ő halván hogy Stefan neki vágja Katherine-t a nappali falához egy széles mosolyt jött ki az arcomon. Nem érdekelt hogy mit csinálnak bent Stefan meg Katherine mert már rég meggyülőltem Katherine-t. Már vártam azt a jelenetet mikor Katherine is falhoz vágja Stefan-t és egyből be is következet majd kintről a bejárat felé ordítottam.
-Azért a ház maradjon egybe. -ordítottam az ajtó felé majd beleittam az italba .Két korttyal ki is fogyott a pohárból az ital és egyet gondolva elkezdtem vissza sétálni a nappaliba kiönteni magamnak még 1 pohárral. Amint beléptem az ajtón sehol nem láttam Katherine-t és Stefan-t majd ahogy mentem tovább és beértem a nappaliba láttam hogy már Kath félig Stefan-non van. Katherine úgy nézet rám mintha megzavartam a játékában de nem érdekelt rávetve egy pillantást majd oda sétálva az whiskys üveghez de Katherine tekintette még mindig figyelt engem én pedig szép lassan csinálva mindent hogy idegesítsem Katherine-t.
-Oh csak folytasd Katherine nem zavar. -vágtam oda már mikor kezdett zavarni a tekintette egy gúnyos mosolyt majd bele ittam az italba. Majd kényelmesen leültem a fotelbe és néztem szét a nappaliban.
-Megzavartam valamit ? -kérdeztem meg Katherine-t. -Ha igen menyetek szóbárra ott is lehet tombolni. -Majd vártam Katherine reakcióját hogy most erre mit fog lépni hogy megzavartam a játszadozásban. Az már biztos hogy ideges lesz csak nem mindegy milyen formában remélem a szajha szerepét ölti magára mert akkor nem fog kitűnni a saját stílusából. De hát reméljük a legjobbakat Katherine-nel mert azért nem szeretném hogy abba hagynák.

Elég katartikus élmény, ha egy olyan nőt csókolsz, s viszont, aki nem mellesleg az ex-exed és az exed hasonmása. Mikor Katherine ajka kutató éhséggel találkozott az enyémmel egyszeriben újjáéledt bennem az emlékeim sötét zugából az íze. Egy olyan kaján, önmagát egyfolytában mindenki más elé helyező, hazudozó nőjéé, akinek sürgető gesztusai, a pironkodás legkisebb jele nélkül izgató simogatásai elragadtatták a rippert. Viszont az, ahogy kisajátított, ahogy a múltban is, mint egy eszközt, nem tetszett. Ezt el tudta feledtetni egy pillanatra, míg a szemfogai belemélyedtek az ütőerembe. Az enyémek is megnyúltak és a jobb kezemmel magamhoz rántottam a lányt, a derekánál fogva. Játékosan fellépkedtem a gerince vonalán, kitapintva a csigolyáit, a felette lévő selymes bőrt és az a képtelen gondolat ötlött föl bennem, hogy micsoda szörnyeteget takar ez a bársonyos, csillogó, halálosan csábító női test... Mikor végzett, egyetemben megérkezett Damon, nem várva meg, hogy szócsatába kezdjenek, elég volt, hogy Damon szarkasztikusan megjegyezte nemtetszését, félre toltam Katet, s mint később észrevettem nyitott ingfelsőrésszel vonultam át az italos pulthoz. Fél szemmel visszalestem a lányhoz, akinek majdnem bájos loknijai dacosan, kissé rendezetlenül keretezték az arcát, míg tekintete kielégítetlenségről árulkodott.
- Nincs szükség szobára - rajzoltam körbe a szakállvonalamat, amin most némi borosta érződött. Az ujjaimon friss vér maradta mozdulat nyomán, ami azt jelentette, hogy habzsolva étkezhettem. - Ugyanis Kat indulni készül - színpadiasan összevontam a szemöldökömet, a homlokom ráncokba szaladt. Az egyik kezemmel felhajtottam az italt, míg a másikkal egy gombot próbáltam a helyére illeszteni az ingen. Hirtelen ciccentettem egyet; a fekete alapon kék csíkos ingen egy nagyobbacska tépés éktelenkedett. - A hevesség mindig is Miss. Pierce kedvencei közül való volt - rákacsintottam és a lépcső felé vettem az irányt, hogy átcseréljem. - Damon, nem hiszem, hogy szóval kéne tartanod... - azzal fellépkedtem, magára hagyva a párost.

Damon+Stefan+Kat

Amikor Damon a hozzászólásával elrontotta azt, amit élveztem, akkor csak arra gondoltam, hogy: ezt még visszakapod! És nem az csak ez az egy volt az, ami...khm...ugyanis Stefan abban a pillanatban, hogy Damon megjegyzést fűzött, eltolt magától, majd az ingjét kezdte nézegetni. Majd meghallottam egy számomra teljesen kizárt mondatot, azaz olyat, ami hirtelen összedöntötte ezt a boldog estét.
-Ugyanis Kat indulni készül. - ezek a szavak bújtak ki Stefn ajkai közül.
-Tessék? Akkor megyek, amikor akarok! - feleltem, majd vártam azt, hogy mi fog történni.
Majd mikor a hevességemről beszélt, és rám kacsintott, egyszerűen csak, mintha nem is érdekelt volna, oldalra fordítottam a fejem, és egy erőltetett mosolyt "készítettem". Már csak azért is erőltetett, mert akkor legszívesebben ordítani lett volna kedvem, és egy halandó véréből iszogatni, de persze csak úgy, hogy közben ellenáll. Nem szeretem, ha engedik magukat...
Mikor Stefan a lépcsőn indult felfelé, és visszaszólt Damonnak, az volt a hab a tortán. Mozdulatlanul megvártam, míg felér a szobájába, aztán amikor hallottam, hogy becsukja az évtizedek alatt kissé nyikorgóssá vált ajtót, akkor tudtam, hogy azonnal k kell találnom egy visszavágást. Bár erre már előbb is rájöttem, tudtam, hogy nem cselekedhetek hirtelen jött gondolattal. Ezért Damon tereléseként az ajtó becsukódása után egy újabb pohár whiskyhez nyúltam, persze megspékelve egy kis vasfűvel. Szépen, lassan, gondolkodási időt nyerve készítettem el. Majd akkor eszembe jutott. Viszont előtte töltöttem Damonnak egy pohár whiskyt, odaadtam neki, majd egy picit emeltem a poharamon, és biccentettem egyet a fejemmel (természetesen Damon italába nem tettem vsafüvet), majd elfogyasztottam a pohár tartalmát. Meg nem várva, hogy Damon is így tegyen, képességeimet kihasználva a vámpír mögé mentem, majd egy gondoskodtam róla, hogy egy ideig ne legyen magánál.
Azután Stefan után mentem. Az ajtó előtt álltam, és bekopogtam.
-Helló, édes... - feleltem, mikor az ajtó nyitódott.
Majd azt követően az ágyra löktem, majd a saroktól távolabb álló szék lábát kitörtem, és a hasába szúrtam.
-Senki sem ültethet fel engem büntetetlenül! -majd fordítottam egyet a karószerűségen.
Tudtam, hogy a leszámolással sietnem kell, hisz Damon bármelyik másodpercben felébredhetett.

Stefan+Katherine+Damon

Eléggé elcsesztem az egész hangulatot pláne a Katherine-t de hát hidegen hagy. Katherine-nen nagyon látszott majdnem sikerült kihoznom belőle a Hisztis Liba énjét de a francba nem sikerült. Majd kiköptem az italt a röhögéstől Stefan mondata után "-Ugyanis Kat indulni készül. " az az arc ami Katherine sexmániás énjéből kijött hát az elképesztő volt. Majd miután Stefan felment megtörve a csendet Katherine-hez szóltam.
-Nos vége a mókának az ajtót megtalálod. -mondtam oda röhögve a lánynak majd hogy enyhítse Katherine magának a hisztis rohamát ivott egy pohár whiskyt egy kis vasfűvel fűszerezve. Majd kitöltve nekem is egy pohárral amiben nem volt vasfű gyorsan lehúztam majd a poharat leraktam a mellettem lévő asztalra és úgy figyeltem hogy mit csinál Katherine, Aki hirtelen a hátam mögött termet és elkábított én pedig mint egy hal a padlóra kidőltem. Majd árnyékosan és homályosan annyit láttam hogy Katherine megy fel Stefan szobája felé aztán teljesen kinyúltam a padlón. Majd körülbelül 15 perc múlva ébredezni kezdtem még nem tudtam felállni mert hasogatott a fejem. Visszadőltem a földre de utána már mindent tisztul.
-Katherineee. -ordítottam el magam majd az asztal lábát eltörtem hogy legyen egy karó amit Katherine hátába állítok dühös lihegéssel siettem Stefan felé.

Néha túl kéjes érzéssel tölt el, ha hallom, hogy Katherine tervei, önnön szórakoztatását célzó törekvései, hogy az irányítása alá kerüljünk, dugába dől. Csak fanyar, győzedelmes mosolyra futotta tőlem, mikor hetykén, felfelé szökkentem a lépcsőn, hogy beérjek a szobámba. Kettesével szeltem a fokokat, majd szabályosan beestem az ajtón. Valami nagyon sietős volt. Az egyéni készletemhez fértem, amit a ruhásszekrény melletti, komódnak álcázott frigóban tartottam. Még Damonnek sem árultam el, hogy egy újabb függőségi kényszerem támadt.
Egyik este, mikor hazafelé jöttem pár lányt pillantottam meg az út szélén. Biztos, hogy prostituáltak voltak, mert a ruházatuk viseltes, és kihívó volt. Arcukon több kilónyi festék, de ott is, ahol nem igazán kellett volna több vakolat. Lelassítottam s mint egy rajnyi, éhes keselyű röppentek rám. Egyre szégyenteljesebb árakkal álltak elő, mígnem észrevettem, hogy egy lány nem jött oda közülük. Mini szoknyát viselt, hozzá hosszú bőrcsizmával, de a szaga nem arra utalt, hogy az egészségével viszont toppon lenne. Sokkalta inkább kókadt és erre súlyosabb tudatlanságba mélyedt.
- Hé, mi a baja? - kérdeztem egy fejrándítással. Azok unottan visszapillantottak társukra, majd a legkifentebb odaköpte:
- Az egyik genya megkéselte egyik nap - fújt egy óriási lufit a rágójából, majd vehemensebben hajolt beljebb az autóba. - Mer'? - húzogatta izgatottan a bizsunyakláncát.
- Orvosra lenne szüksége - jelentettem ki és kiszálltam a járműből. Így kivívtam, hogy hozzám is dörgölőzzenek. Közelebbről megéreztem az áporodott, dohos, kutyapisiszagot is rajtuk.
A lány felé tartottam, akin pár pillanat múlva már a vér szagot is érzékeltem. Keveredett nikotinnal, droggal és egyéb elfajzott szerekkel. A sötétben is jól kivehető volt, ahogy átvérezte a felsőrészét, de ezek a kurvák még rá se hederítettek. A kezemmel magam felé fordítottam az arcát, kisimítottam a tincseket a szeméből, miközben azon igyekeztem, hogy elnyomjam a vágyat, hogy beleharapjak. Kívántam, mint azt a bűnös elixírt, ami a vénáiban csörgedezett.
- Őt elviszem - mondtam a többinek, majd felnyaláboltam a földről és az autómba ültettem. Azok visongva ugráltak körbe, arra nyomultak, hogy ők is bepasszirozódjanak mellénk. - Nem! - fordultam dühösen feléjük. Vagy a zsákmány védelme miatt, vagy a saját dühöm levezetése végett. Végül sikerült elindulnunk anélkül, hogy bármelyikük is követett volna. A lány meg sem moccant, továbbra is csak pulzált a hasából a vér, ami egyre édesebb gyönyöröket tartogatva hívogatott. Ráléptem a fékre és ott, az út közepén tapadtam a nyakára, nem foglalkozva a szívásnyomokkal, ami rajta éktelenkedett fiatal nyakán. Felé kerekedtem és magamba szívtam az életét. Bevégeztével a maradékot leszívtam egy üvegbe, majd a lányt elástam az országút mellett.
Nem volt nála igazolvány, így csak egy szót írhattam a listámra: A lány. A bűntudat,a mocsoktól való hányinger majd megfullasztott. Utáltam magam érte. Még aznap este egy kést fogtam a kezembe és a könyökhajlatomba véstem egy vonalat. Az első, újszerűen elfogyasztott, egyben elspájzolt áldozatért.
Mikor fél füllel még hallottam a fentről felszűrődő beszélgetés foszlányait, belenyaltam az üvegbe és egyben elviseltem a tudatom kielégítettségét és megbocsáthatatlan kínzását. Befejeztem és gondosan visszahelyeztem, ahol volt. Levettem a már, gomboktól megfosztott felsőt és félredobtam. Félmeztelenül álltam az ablak előtt, mikor Katherine berontott a szobába és az ágyhoz húzva belém szúrta a sarokban lévő szék egyik lábát. Nem nyögés volt az, ami kijött a torkomon, hanem élvezetes sóhaj. Apró megkönnyebbültséget okozott a kín, amit ráadásul egy gátlástalanul szép és romlott nőtől kaptam.
- Tudom - haraptam rá az ajkamra. - bíztam benne, hogy jönni fogsz, kedvesem - felcsippentettem a ruhájának alját és végigcirógattam az oldalát. Libabőr ütött ki rajta, amit kifejezetten bóknak találtam. - Azért megmarad ott lenn, a bátyám? - kérdeztem vigyorogva, majd kirántottam a karót a testemből.

Stefan+Damon+Kat

Miután élvezetesen Stefan hasába döftem a szék lábából készített fadarabot, valami elégedettség töltött el. Elégedettség az iránt, hogy újra érezhettem magamon azt, hogy én irányítom a dolgokat, és nem egy másik személy. Akárcsak 1864-ben. Én uraltam a fiúkat, azt tették, amit mondtam. Mi tagadás, imádtam. Tudtam, hogy az érzelmeim is ott bóklásznak, tudtam, hogy kötődni foguk majd hozzájuk valamilyen szinten.
Viszont ugyanakkor bennem volt az, hogy az egyik szerelmemnek ártok. De hisz...ő is ártott már nekem, én miért ne tehetném.
Majd miután az a szó hangzott el a régies, de egyben szép szobában, hogy tudom, akkor azt éreztem, hogy talán még sem annyira biztos az álláspontom. Ugyanis felmerült bennem a kétség, hogy ez egy újabb csapda, amit felállítottak. Mint azelőtt, amikor bezártak a sírba, a sírba, ahol heteken át szenvedtem. De hát...azt is túléltem, ezt is túlfogom. Bár nem hittem volna, hogy abban a pillanatban a két fiú olyan állapotban lett volna, hogy egymást támogassák. Már csak azért is nem, mert kettejük közt mindig meg volt az az ék, ami bármikor újabb és újabb gondokat okozhat, okozhatott.
- bíztam benne, hogy jönni fogsz, kedvesem - hangzott el az újabb mondat. Hirtelen a rideg, bosszúra éhes szívem felmelegedett, a bosszút kívánni vélte. Ugyanis a mondat végén ott rejtőzött az a szó, hogy kedvesem. De gyorsan, pár másodpercnyi időre lehunyva szemem, a szívem újra rendre, fegyelemre tért. De ez még mindig nem volt elég. A mai emberek úgy hívnáék azt, amit Stefan velem tett abban a szobában, hogy kikezdés. Úgy, hogy Stefan kikezdett velem. Vagy egyszerűen csak azt hitte, hogy hülyét csinálhat belőlem, hogy pár percre átveheti az irányítást. De nem, azt nem hagyhattam. Viszont nem tudok minden órában, minden percben, minden másodpercben a zord, elhatározott, kemény nőt mutatni. Ugyanis, igen, elgyengültem. De mentségemre szólva csak egy kis időre. Csak azért kis időre, mert a bátyja után kezdett érdeklődni.
-Ha annyira érdekel, miért nem mész le, és nézed meg magad, vagy...vagy itt maradhatsz, és elrendezhetjük a dolgot úgy, ahogy kell. A döntés rajtad áll. - mutattam be a lehetőségeket.
Majd egy ideig a csend uralkodott a szobán. Egyszer csak elkezdtem beljebb és beljebb sétálni a helységben, amikor hirtelen megcsapta az orromat a vér illata. Igaz, csak egy röpke pillanat volt, de tudtam, hogy nem a fantáziám szórakozik velem, hanem azt éreztem, amit éreztem. Végül is 536 éven keresztül elég jól tud az "ember szagolni". Így hát megérezve a vért egyből megálltam, és nézegetni kezdtem a dolgokat, amik a közelemben voltak. Nem volt ott semmi más, amibe lehet tenni vért, mint egy komód, és egy ruhásszekrény. Először feltűnő mentesen a szekrény ragadta meg gondolatom, így közelebb léptem hozzá. Eltűnt az illat. Majd a komódhoz vezetett az orrom. De mégiscsak...ki tenne egy komódba bármit is? Viszont amikor a komódtól pár mili választott el, megint egy röpke pillanatra megéreztem a vér kecsegtető illatát, s annak ízét, mintha végigcsordulna a számban. Feltűnést keltve - hisz nem is lehetne azt máshogy -, kinyitottam a komódot, ami kiderült, egy frigó volt, amiben egy üveg ízletes vér tartatott. Kiemeltem onnan, majd Stefan felé fordulva lengettem.
-Nocsak, nocsak...eddig tartott a nyuszi-diéta? Mit szól ehhez majd a drágalátos Elena? - majd közeledve felé szinte testünk összeértével próbáltam jelezni: Én nyertem.

Stefan+Katherine+Damon



Alig tértem magamhoz de elöntötte a méreg a testemet és forrt a vérem hogy gyorsan Katherine-be szúrjam az asztal lábából való karó félét, lépkedtem fel a lépcsőn egészen Stefan szobájáig. Majd ott megálltam mert meghallottam hogy Stefan irántam érdeklődik és elkezdtem hallgatózni majd Katherine válasza is megjött "-Ha annyira érdekel, miért nem mész le, és nézed meg magad, vagy...vagy itt maradhatsz, és elrendezhetjük a dolgot úgy, ahogy kell. A döntés rajtad áll" Kacagtam el magamat idegesen hogy már másodjára fogom elrontani Katherine szexjelenetét Stefan-nal Alig vártam hogy lássam azt az arcát mikor már megint nem lesz képes szexelnie xD.
Egyre jobban szorítottam a kezemben lévő fadarabot az idegességtől majd meghallottam hogy Stefan szekrényét kinyitotta ami tele volt vérrel ez engem kicsit meg is lepet. Mert én úgy tudtam hogy Stefan azért nem tolja ennyire a vért gondolom azért van ez mert nem tudja kontrolálni magát na nemgond majd leülünk a Tesóval és megbeszéljük ezt a dolgot.
Ez az egész dolog még Katherinet is meglepte nem csak engem egyből Elena-t hozta szóba Stefan előtt furcsa lesz mikor Elena is meglátja ezt a kis kollekciót nem hiszem hogy örülni fog neki. Már nem bírták az idegeim a várakozást tehát berontottam a szobában egyből minden tekintett rám szegült.
-Na kijött meg. -mondtam oda Katherine felé összehúzót szemöldökkel Stefant hirtelen ellöktem Katherin mellől és a fadarabot gyorsan Katherine hasába szúrtam majd a falnak szorítottam a kezem a nyakán volt és úgy pillantottam végig a lányon. Egy gonosz mosoly hűlt ki az arcomon és néztem a szemébe.
-Azt hiszem most kvittek vagyunk. -mosolyogtam el magam várva azt a jelenetét mikor kiborul hogy elcsesztem másodjára is a Szex jelenetét. Majd végig néztem Stefan szekrényén ami vérrel volt tele és egyből Stefan-ra néztem de még mindig Katherine nyakát fogtam.
-Héé tesó szerinted Elena mit fog szólni ehhez a kis aranybányádhoz ? -kérdetem meg tőle. -Mert szerintem nem fog örülni hogy ilyet csinálsz csak kést nyomsz a szívébe de nem gond majd úgy is hozzám menekül én pedig szépen megvigasztalom és már tudni is foglyuk melyikünket választ. -ingereltem fel egy kicsit az agyát a Rippel tesómnak. -Hiába mondod hogy már nem érzel semmit Elena iránt még magadnak is hazudsz chh. -világosítottam fel Stefant. Majd újra Katherine felé fordultam hogy azért ne unja már meg a fájdalmat és megtekertem a hasában lévő fadarabot. -Fáj ? -kérdeztem meg tőle majd kacagtam egyet. Majd a dühöm elkezdett csillapodni és lassan kihúztam a fadarabot Katherine hasából és elhajítottam a véres fadarabot. A szekrény tetején volt egy rongy amit oda adtam Katherine-nek.
-Ezt tedd rá csak hogy érezd hogy veled is törődök. -vágtam oda neki egy félmosolyt

A pszichopata emberek nem érzik önmagukon a változást. Hogy mikor elég és kellően könyörtelen, hisz az élvezet túlzottan elvonja figyelmüket a jelentkező jelekről. Ekkor meglepően kielégítő egy olyan személy a közelükben, akiken csillapítva ezt az étvágyat, megkönnyebbülhetnek.
És itt volt Katherine, aki megfelelően gátlástalan és vad volt ahhoz, hogy nemhogy megijessze, de elkápráztassa a látványom, szörnyen rémes függőségem.
Ahogy kiszolgáltatottan hevertem az ágyon, elég időm volt ahhoz, hogy végigfuttassam a lehetőségeket a fejemben. És az volt a legkézenfekvőbb, ha a nő alá adom a lovat.
- És hogy akarnád intézni? - a könyökömre támaszkodtam és úgy figyeltem a nőt, ahogy rájön a titkomra. Mintha egyfajta elégtétel csillogott volna vonásain, aztán kibukott a legárulkodóbb mondat az ajkain: Mit szól majd ehhez a drágalátos, Elena? Ezzel egy bökkenő akadt: abban a pillanatban nem tudtam a lányra gondolni. Nem érdekelt volna, hogy mit érezne, gondolna és látna. A vér, a vér, amely élő szervezetben csörgedezett, a nő, akit kihasználhatok, ugyanis ő is ugyanazt tenné velem. S íme ez a kettős, bűnös egyveleg felizgatott. Felálltam az ágyról és engedtem. Engedtem, hogy belém férkőzzön. Elködösítse a gondolataimat és, hogy az ajka a vérrel teli üvegemhez érjen. Csábító volt. Egészen eufórikus. A két légveszedelmesebb szörnyeteg tekergőzött a nyakam körül. És nem bántam. Míg Kat itta a kortyokat, a kezem leszaladt farmerjének fenekére, míg a másikkal az üveg nyakát szorítottam meg és rántottam ki, hogy oltsam a bensőm késztetését.
Persze Damon pont azt a percet választotta, hogy benyisson a helységbe és lerántsa rólam Katherinet. Megvártam, amíg Damon kiélvezi pernyi sikerét, majd mögé sétálva, lefejtettem a kezeit a nőről.
- Elena most cseppet sem számít. Erről neki - először Damonre néztem, majd futó pillantást engedtem Kat felé. - nem szól, egyikőtök se! - a kezem Damon nyaka körül egyre erősebben szorult meg. - Ha afelől hallok, hogy eljárt a szátok, mind a kettőtökkel ezt művelem - a komódos frigó felé biccentettem a fejemmel. Elengedtem Damont, majd visszasétálva az ágyhoz felhúztam az ingemet, amit pár perccel ezelőtt Kat rántott le rólam. Oh, akkor mennyire vágytam még rá! Feltűrtem az ingujjat és a vágásokra lestem. Ujjbegyeimmel finoman végigvándoroltam rajtuk, míg gondolatban felrémlettek a lányok arcai. Az egyikük arca különösen belém vésődött. Világító, macskaszemei, miközben még a leszívás alatt is könyörgött az életéért.