Salvatore panzió

Damon+Stefan+Kat

Az okos ember elszámol háromig, azután cselekszik - így hallottam még nagyon régen.
Bár elég kellemesen elvoltunk Stefannal, nem tarthatott örökké ez az édes kettes, ugyanis Damon lépett be az ajtón. Legszívesebben valami szurkálódással köszöntöttem volna, olyannal, ami után olyan reakciót váltottam volna ki belőle, hogy később megbánta volna tettét. De nem így történt. Mikor megláttam Damon kezében az igénytelenül hegyes karót, tudtam, hogy mit akar tenni. De késő volt cselekednem ellene. A falhoz vágott, majd lenyomott valami szánalmasan unalmas szöveget Stefannak. Valami olyasmi volt benne, hogy Elena bla, bla, bla...Nem izgatott. Viszont az volt a szerencsém, hogy amíg motyogta a mondanivalóját, kicsit magamhoz tudtam térni. De bunkó módon újra megforgatta bennem a szálkákkal tele karóféleséget. Eléggé elegem lett belőle, és - hangomon hallatszódott a fájdalom - egy nagy erőt véve megfogtam a kezét, és elhajítottam a szoba másik felébe. Nem volt könnyű, de megérte. Azután szépen, lassan kihúztam a karót a hasamból, majd ledobtam a földre. Rápillantottam Damonre, majd Stefanon futott végig a szemem, és hát megakadt a szemem a még félig teli vérrel lévő üvegen. Odamentem a fiúhoz, és mielőtt kihúztam volna a kezéből az üveget, annyit mondtam neki:
- Ugye nem hitted volna, hogy valaha is jót teszel azzal valakinek, hogyha sunyi módon tartasz egy kis fölös vért? Na, most itt az idő, hogy elhidd! - és mire már lepillantott az üvegre, a testemet elárasztotta az ember szívét működtető folyadék.
Miután már egyre jobban éreztem magam, az ágy felé irányult a tekintetem. Pár másodperc múlván már az irányom is arra irányult. (ejj, ez a szép magyar mondat xD) Apró, de magabiztos lépésekkel mentem, majd amikor már ott tartottam, hogy leüljek rá, Stefanra néztem, és csak annyit mondtam:
- És ki mondta, hogy meg is fogod tudni, hogyha netalántán Elena fülébe jut ez a csöppnyi információ, ami neki egy óriási teher lenne?

Stefan+Katherine+Damon

Amint kiéltem magam Katherine-nen újra visszatért a rendes ideg állapotom. Stefan agyát sikerült valamennyire felhúznom és még nincs vége a "játéknak" bármi lehetséges még. Stefan elkapta a nyakamat és megszorította egy kicsit elég komolyra vette magát de csak az eszét játssza. Egy idő után el is engedte a nyakamat és azt mondta" Erről neki nem szól, egyikőtök se!" persze hogy nem szolunk hisz most szólta el magát.
-Tesó mindig is egy barom voltál de épp te mondtad el Elena-nak. És nyúltam be a zsebembe a telefonomhoz ahol Elena volt a vonalban billegettem Stefan felé a telefont, egyet kacsintottam Katherine-re is és kinyomta Elena-t a vonalból. Majd miután már majdnem mindenki elkezdte inni Stefan aranybányáját én is neki láttam először Stefan poharához nyúltam de meggondoltam magam mert a végén még zabolát kapok xD. Kiöntöttem magamnak egy pohár vért majd egy nagyot kortyoltam bele mert elakartam röhögni magam mert kíváncsi lennék mikor Stefan foglya kimagyarázni magát.
-De most komolyan Stef hány alkalmad lett volna megölni engem ? kérdeztem meg tőle majd a poharat megint teleöntöttem. - 1 ? nem hiszem 2 ? talán de inkább több. Számolgattam Stefan orra alá a tényeket.
-Tesók vagyunk Stefan kötelékünk elszakadhatatlan, még ilyen lányok miatt sem mint Katherine. -vetettem egy pillantást Katherine sebére hogy vérzik e még.

Ha többszörösen hátba szúrnak, a szó mindkét szoros értelmében, egyet tehetünk. Tekintve, ha az illető vámpír, ripper. Megvárja míg alkalma nyílik a visszaszúrásra.
Kat leült az ágyamra, Damon a fejem fölött károgott valamit a testvéri szeretetről, míg Elena hangja elhalt a vonal végén.
- Nem is Katherine miatt dugnék karót a seggedbe, Damon...- emeltem rá lassan a tekintetem. - hanem a nagy pofádért. Soha nem árultál el engem. Mostanáig. - lekushadt a fejem a mellkasomra és elvéve a poharat Kattől, töltöttem magamnak a palackozott vérből. Azon mód felkorbácsolta a dühömet és a haragomat. A szemem alatti erekben száguldozott a vér, már-már kidagadtak az arcomon a kitörés lehetőségétől.
Az ágyhoz sétáltam és Katherine álla alá siklott a jobb tenyerem. Lehajoltam hozzá és végigkarcoltam az állát a szemfogammal. Gyengéden, mint mikor egy vadállat pedzegeti a zsákmányát. Habár ebben a felállásban mind ketten vadak voltunk.
- Hidd el, édesem, tudni fogok róla - vigyorodtam el gúnyosan és a hajába túrtam hátulról. Finoman esett hátra a haja a vállairól, ami - mint mindig - lány hullámokban voltak végződve. - Mindig is te voltál az egyetlen nő az életemben, aki kéjencen könnyen adta magát. Még azok a szajhák a sarkon is könyörögtek egy ideig, kérették magukat, de te... - megráztam a fejem, még mindig mosolyogva, majd a kezemmel lehúztam a vállairól a toppja pántját. - Állandóan megrészegedtél az éhségedtől. Tudod miért szerettem beléd? - felvontam a szemöldököm a kérdés nagyobb érzékeltetése végett. - Mert új keletű voltál és vad. S éppen ezek ellentettjei miatt szeretem Elenát - felálltam és Damonhöz sétáltam. - Ha tönkre akartál tenni, még ennél is jobban, megtetted, testvér! - azzal lerobogtam az emeletről és villámgyorsan az ajtó felé indultam.

itt vége, fuss el véle...

Miután szép kényelmesen elhelyezkedtem az ágyon, Damon megint elkezdett valami hülye szövegről papolni. Untatott. Mint az előző is. Nem is értem, hogy egy olyan személyből, aki mindig magasról tojt mások véleményére, akit hidegen hagyott más bánata, hogyan lett ilyen "szeressük egymást mindörökre". Elena. Minkét vad, elszánt Salvatorémat nyafogó vámpírrá tette. Nem is értem...
Nem sokkal később "Stean jött a sorban"...Amikor a szajhás részhez ért, kicsit meglepődtem, és ezt jeleztem a szemeimmel is. Majd elkezdte hajtogatni, hogy miért is szeretett belém, és miért szeretett bele Elenába. Már nagyon a bögyömben van az a lány....
Azután végre mindketten befejezték a kiselőadásukat. Stefan leindult a lépcsőn, egyenesen az ajtó fele. Már csak Damon és én maradtunk a szobában. Combomon simítva egyet, az egész ruhámat eligazítva felálltam, és apró léptekkel Damonhöz fordultam. Mutatóujjamat az állán végigsimítva mondtam:
-Tudod...már nagyon elegem van belőletek! De ha nem lennék... - majd egy szempillantás alatt képességeimet kihasználva Stefan elé siettem. Amikor odaértem elé csak annyit mondtam.
-Még látjuk egymást.
Hátat fordítva neki az ajtó kilincséhez nyúltam, és kinyitottam. Győzedelmi léptekkel közelítettem meg az autót, és amikor odaértem, megfogtam az autóajtaját, és még egy pillantást vetettem a Salvatore házra. Egy apró, gonoszka mosoly hagyta el az ajkam, majd beültem, és kényelmesen elhajtottam.

(felőlem befejezve, de ahogy a kiscahetet olvastam, ti még akartok egy kis bunyót, úgyhogy sok sikert )