Gilbert ház

Túl sok volt ez most mindkettőnk életében Elenával. Stefan elárult, és ismételten itt hagyott minket, ami persze ha az én szemszögemből nézünk nem a legrosszabb lépés, de most nem csak a saját érdekeimet akarom nézni. Klaus elhagyta Fallsot, bár nem tudom mennyi ideig nélkülözhetjük a társaságát. És most mégis...úgy érzem egy fokkal javult a helyzet. Michael már nem él, ami talán a mi javunkra is juttathat egy piros pontot, a terv mégsem vált be a gyenge ripper pöcs láncszem miatt. Látnom kellett Elenát, hogy tudjam ő ,hogy viszonyult az egész helyzethez, és segíteni neki ,mint egy barát...
Lassan értem a Gilbert ház ajtaja elé, a kis tasakkal a kezembe, amibe egy üveg vodka lapult.
- Hello haver, mi a helyzet? - nyitott ajtót Jeremy, majd kérdezés nélkül léptem be a házba tekintetemet se rá vetve. Az első lépcsőfoknál torpantam meg, majd csak ennyit böktem ki, szempáromat végig a lány ajtajára szegezve.
- A nővéredhez jöttem. - majd folytattam tovább a menetelt. Kopogás nélkül rontottam be a hálóba, ahol egy lélek sem tartózkodott. Hmm... vajon nem lenne itthon? Akkor várjuk meg. Eszmélt fel bennem az ötlet, arcomon egy halvány huncut mosollyal. Felfedező túrára indultam. Első célpontomként az ágya melletti szekrényre esett, ahol cikázóan díszelgett öcsémmel való közös képük. A mosoly keserűen húzódott vissza majd egy egyszerű mozdulattal lehajtottam a tárgyat. Nincs szüksége rá ,hogy most ezt nézegesse. Az ágyba vetettem magam, majd az ismert plüss mackót a kezembe véve már csak szempárommal kísérleteztem végig a helyet.

Ha az ember beáll a forró zuhany alá, az élet legparányibb gondjairól is elkezd filozofálni, feleslegesen töri magát az összes problémán. Életemben talán a zuhanyrózsákhoz kötnek a legnyugodtabb percek, amikor érzed ahogy a víz buzgó csobogását vállaidon, lemosva magadról minden fizikai és lelki mocskot...nincs ahhoz fogható érzés. Fáj, ha arra kell gondolnom mennyi boldogtalan perce van egy személynek az életben, és hozzáfogva milyen kevés boldog, akárcsak a saját életemet véve is. Miért teremtették meg a földet ilyenné, ennyi keservességgel tele?
- Elena, elhasználod az összes meleg vizet! - zavart meg az elmélkedésbe Jeremy hangja. Sóhajtva zártam el az öröm cseppjeit, majd kiléptem a kabinból. Hamar betekertem testem és hajzuhatagom a kezembe akadó törülközővel, majd mélyen a tükörbe vésve tekintetem halk szavak hagyták el ajkaimat - ki ez a lány? Eme mondat mindent leírt az érzéseimről.
Bizonytalanul lépkedtem ki a fürdőből, majd lassan csúsztattam be a hálóhoz vezető ajtót, fejemet mindvégig a padló felé tartva. Már épp ki akartam csomagolni magam a vizes törülközőből, mikor egy torokköszörülés hagyta el a fülem. Gyorsan kaptam fel tekintetem, ami egy ismerős türkizkék szempárral vette fel a harcot. Akaratlanul is felszisszentem majd a törülközőt kezdtem el szorítani.
- Damon te meg mit keresel itt? - kiáltottam, majd észre vettem ,hogy testemet mi is fedi.
- Ne mozdulj, egy perc és jövök. - hadartam, majd a széken található ruhákat kaptam fel ölembe, majd visszairamodtam a mosdóba.

- Én is örülök ,hogy látlak. - feleltem nevetve miközben az ölembe található plüssfigurát vizsgáltam. Lassan emeltem fel tekintetem a Elenára, kinek vállain lassan csordultak le a forró vízcseppek, testét pedig csak egy törülköző fedte. Egy percre, ahogy minden férfit ha a helyembe lett volna, elkapott a bódító érzés. Egy halk torokköszörülés után tértem vissza a valóságba, majd eldobva a medvét, könyökömmel felnyomtam magam a paplanokhoz. Csak egy résnyire volt tárva hagyva a fürdőszoba ajtaja, ami épp elég volt ahhoz ,hogy egy pillanatra betekintsen az ember. Kibírna ellenállni? Ugyan, az nem az én művoltom. Figyelemfelkeltés nélkül dőltem kicsit az ágy szélére. Egy melltartó pánt vonala villant meg előttem, ami egyenletesen húzódik egy puha, sima bőrön, majd egy szikrákat szóró tekintet, és egy vörös pírrel elborított arc, és az ajtó becsapódott. Egy mély levegővétel után bágyadt pislogásba kezdtem, majd felkeltem az ágyról. Jobbnak láttam inkább csendben maradni az előbbiektől, vagyis legalább a felesleges célzásoktól megkímélni. Elena pontosan tudta ,hogy mit érzek iránta, és ,hogy milyen hatással van rám, gondolom ezt nem kell újra és újra részleteznem számára.
- Hoztam neked valamit. - kaptam elő a kis táskában található üveg vodkát, majd kaján mosoly szélesedett arcomon. - Szerintem tetszeni fog. - kénytelen voltam elszakadni az idegesítő célzásoktól. Kipakoltam a közelben lévő asztalra a mellékelt két poharat, majd megtöltöttem őket az üveg tartalmával.

Damon szarkasztikus válaszára csak cinikusan megforgattam a szemeimet, majd halványka mosoly húzódott az arcomra. Pontosan tudtam ,hogy miért jött, és ettől kellemes érzés fogott el. Törődik velem, ahogy én is vele, ennyi. Persze ha Caroline most beleférkőzne a gondolataimba egyből rám zúdítaná a fecsegését: jaj, Elena ne csináld már, nem játszhatod örökké ,hogy nem érzel iránta semmit. - kénytelen vagyok elismerni igazságát. Félnék Damon reakciójától, ha őszintén vallanák. Barátokként remekül megvagyunk, mondhatni óvjuk, és segítjük egymást, de ha mindez egy kapcsolatba bonyolódna... itt lenne Stefan, akinek biztos hatalmas csalódottság lenne a részéről, most bármennyire is éli bele magát a nagy gonosz ripper életébe. Itt van Caroline és Bonnie, akik szint úgy nem díjaznák az ötletet. Ezen kívül pedig mások sem néznék jó szemmel, ahogy egyik Salvatoreről a másikra lépek, akárcsak Katherine. Nehéz... a színünknek mégsem tudunk parancsolni.
Elmélkedésemből egy ismerős türkizkék szempár ébresztett fel a hálóból, ami nem is lett volna probléma, ha nem csak egy szál fehérnemű kombináció lett volna rajtam. Hirtelen csaptam be az ajtót vérbe burkolózott fejemmel, majd mély lélegzetet véve folytattam az öltözködést. Egy kis idő után már minden ruhadarab a megfelelő helyén volt, így még kiléptem a mosdóból, bár arcomon még mindig halványka pír volt. El sem ért nagyon a tudatomig az előbbi szavai, de minden világossá vált mikor megpillantottam az asztalon lévő két pohárkát a whiskeyyel. Úgy gondoltam a kukkolós esetet jobb a múltra hagyni.
- Ezt nem kéne. - mosolyogtam, majd karjaimat összefontam a mellkhasam előtt.
- Biztos ez a megoldás? Hogy leisszuk magunkat a történtek után? Tudom miért vagy itt Damon, és ezt nagyon értékelem, de kétlem ,hogy segít visszahozni Stefant, és megölni Klaust egy üveg vodka. - mosolyogtam rá őszintén, majd pár lépést közelebb tettem hozzá.
- Apropó, van valami híred róla? - céloztam ezzel Stefanra, majd a közelben lévő telefonomért nyúltam, az sms bemutatására.

- Félreértesz. Pont azért hoztam ezt az üveg vodkát, hogy elfelejtsünk minden egyes problémáit, ami az utóbbi napokban csak megtörtént. Csak egy pillanatra lazíts Elena, csak... 5 percre. - feleltem a mindkettőnk számára ismerősen csengő szavakat, majd minden egyes szavammal közelebb léptem hozzá, míg a pontot kirakva lassan simítottam végig tincsei közt ujjaimat. Talán túl nagy lépés volt ez hirtelen, de muszáj volt. Elakartam vele felejtetni azt a sok fájdalmat amit átélt, csak 5 percre, még ha annak felét a múltban én okoztam. Mikor Stefan hollétéről kérdezett, jobbnak láttam ezt az aggodalmat is szétoszlatni fejében, ezért mikor mobilja után nyúlt egyszerűen kikaptam kezéből.
- Felejtsd el. - mondtam halvány mosollyal arcomon, majd zsebre tettem a készüléket. Tudom ,hogy ellenkezni fog először az ötletemre, de azt is garantálom ,hogy felfogja adni. Felkaptam a vodkát, majd teli öntöttem a két poharat. Automatikusan tenyerembe markoltam az egyiket, és pár másodpercen belül már a tartalmának nyoma sem volt. Biztatóan nyújtottam felé a másik pohárkát, majd biccentettem a fejemmel minden féle kommentál nélkül.
- Fenékig. - pontosan emlékszem minden egyes pillanatára annak a napnak, mikor kifuvaroztunk Georgiába. Hogy milyen ön felett és gátlások nélkül tudott szórakozni, és hálás volt érte, tehát nem bánta. Azt az énjét akartam ismét felszabadítani, fogalmazhatnánk úgyis, azt az Elenát kerestem aki a szülei halála előtt még boldogan, feszültség mentesen élvezte életének mindennapjait, még ha tudom ezt is csak kis mértékben tudom megvalósítani.

Mikor közelebb lépett hozzám, és puha ujjait végig húzta tincseim közt, elfogott a remegés, és a hallhatóan heves szív verés. Tekintetem végig siklott a férfi arcberendezésén, ajkain megakadt, mikor ellépett zavarba ejtő, értetlen pislogásba kezdtem. Nem értettem soha ezeket a gesztusokat Damon részéről, vagyis tudtam az érzéseiről, de...nem értem miért teszi. Pontosan tudja ,hogy mindig is az öccséhez fogok tartozni, mégis ezek a kellemetlen pillanatnyi gyönyört okozó érintések, az idegeimre mennek. Ha magamnak vallok, a férfit most egy elérhetetlen gyémántnak tartom, amit hamis csillogás vesz körül. Egy olyan dolog, ami sosem lehet a tiéd, de vágysz rá. Bevallotta ,hogy miféle érzéseket táplál irántam, és ha engednék neki biztosra venném ,hogy kialakulna köztünk egy párkapcsolat. De félek, halálosan félek attól milyen bonyodalmak lehetnek ebből, Stefant sem érintené túl pozitívan, barátaimat sem, és valószínűleg én lennék Mystic Falls újdonsült szajhája. Ha tudnám ,hogy mindenféle mellékhatás nélkül, önfelet boldog lennék vele, habozás nélkül hagynám magam, de igazán még belé se szerettem. Meg van köztünk a vonzódás, a vágy, de a részemről ennék többet egyenlőre még nem ígérhetek.
Mikor kikapta a mobilom a kezemből, összevont szemöldökkel kaptam utána, de végül csak megadóan le legyintettem. Felém nyújtva a vodkával teli pohárkát, majd egy ideig tétovázva farkasszemet nézve a tartalommal, vigyorogva elvettem. Talán igaza van, egy kis jó kedv nem árt ezek után, még ha elég szomorú is az a tény, hogy csak az alkohol segít mosolyt csalni az arcunkra. Leültem az ágy szélére, majd onnan tekintve Damonre kérdeztem.
- Rendben, legyen. Átveszem a szokásaidat. - emeltem felé a vodkát, majd szélesebbre húzódott ajkaimon a mosoly.
- Hiányzik, igaz? - vetettem le tekintetem, majd az ital tetejét kezdtem el vizslatni. Tudom ,hogy megígértem befejezem ezt a témát, de érdekelt ,hogy képes e rá ,hogy megossza vagy beismerje az érzelmeit. Nyilvánvaló volt ,hogy fáj ,hogy becsapott minket Klaussal, és ezért elmondhatatlanul haragszik rá, de az öccse, és törődik vele.