Mystic Grill

- Ne nézz így rám! - vettettem oda Elenának, aki csak mosolygott, mert kislányos pír jelent meg az arcomon - nem tehetek róla, hogy Matt ilyen! Ha jól emélkszem ő dobott ki engem, azért mert vámpír vagyok. - szomorúan néztem a legjobb barátnőmre, akinek nagyon jól tudtam, hogy sokkal nagyobb gondjai is vannak az én apró kis életemnél, de akkor is...valakinek néha ki kell öntenem a szívem. De ez nem az az alkalom volt! Most csak Elenáról beszélünk! Annyira sajnálom őt, hogy Stefan elzavarta. Pedig igazán szereti a fiút, és tudom, hogy Stefan is oda van érte. Jó lehet, hogy Klaus megölné Elenát, de akkor is! A szerelem mindent legyőz! Vagy...lehet, hogy túl romantikus vagyok. Ha én lennék Stefan helyzetében, akkor nem adnám fel. Vagy mégis? Nem tudom. De azt tudom, hogy most Elena és Damon is szabad préda. És mint jómúltkorjában megtudtam Elenában megszólalt a kis manó, ami egyfolytában csak a "Damon" feliratú csengőt húzza. Nem tudom, hogy fog dönteni, de abban biztos vagyok, hogy én ott leszek neki, ha szüksége van egy vállra, amin sírhat vagy egy barátra, akivel örömtáncot járhat. Meglátjuk mire lesz szüksége.
- Na, beszéljük meg a dolgokat! Most az alaphelyzet az ugye az, hogy Stefan Klaussal bandázik és Damon nagyon pedálozik nálad. Már eldöntötted, hogy mit akarsz? Leélni egy életet a sármbajnokkal, vagy kutatni az igaz szerelem után?

Elena nem tudott pontos választ adni a kérdésemre. A helyett, hogy végre döntést hozott volna, inkább visszakérdezett és egy idő után Mattre terelte a témát. Mielőtt még a "volt pasim" című problémával foglalkoztam volna kifejtettem a véleményem a barátnőm helyzetéről.
- Először is Damon egy alávaló, nagyképű és egoista állat, ha szépen fejezem ki magam. Nem akarok helyetted dönteni, de nem nagyon hiszem, hogy Damon képes lenne szívéből szeretni téged. Ő nem képes változni, de ezt már mondtam neked. Nekem személyesen vannak problémáim Damonnel, de tudom, hogy nagy kockázatot vállalsz, ha őt választod. És te mondta mindig, hogy Stefan az igaz szerelmed! Nem tudom, hogy érdemes e föladni. De megígérem Elena bárhogy is döntesz, veled leszek és amiben tudok segítek!
Ami meg Mattet illeti.... Nem tud felcsigázni. Én tényleg szerettem őt - dadogtam most én - de igaza volt, nem tartozik össze a két világ. Mikor elsétált a szívem összetört, de Tyler megvigasztalt és most ő dobogtatja meg a szívem. Annak ellenére is, hogy Klaus miatt néha idióta dolgokat csinál. De próbálja kontrolálni magát és ezt nagyra értékelem. Hiába néz Matt, nem érdekel!
Szigorúan néztem Elenára, mert tudtam, hogyha nem biztosítom a mondandómat, nem fog leszállni a témáról.

Elena & Caroline

Elena szépen türelmesen végighallgatta a köztudott véleményemet Damonről, majd átugrottunk Tylerres a végén Stefannál lyukadtunk ki. Elena előkapta a mobilját és megmutatta a tőle érkező üzenetét. Szomorúan és tanácsokat várva nézett rám.

- Elena,sajnálom, hogy elment. Fogalmam sincs, hogy mi lehet már megint. Tudod, néha felbosszant Stefan folytonos önmarcangolása. De... nem tudom, hogy mit tegyél. - mondtam már én is szomorúan.

Elkeserítő volt látni a barátnőmet, tehetetlennek és boldogtalannak. Annyira szerettem volna rajta segíteni, de gőzöm sem volt róla, hogy ilyen esetben mit szokás tenni. Nem vagyok túl gyakorlott a vámpír - ember párosokban. Igaz, hogy egynek én is tagja voltam, de öntudatlanul.

- Tudod, amikor Damon eltűnt - és még "együtt voltunk" - akkor majdnem meghasadt a szívem, iszonyatosan hiányzott és bármit megtettem volna érte, hogy újra lássam. Aztán megláttam félig aszottan és meg akart enni. Nem volt túl kellemes. De én még utána is kitartottam mellette, minden hibája ellenére. Te is valahogy így lehetsz Stefannal. Azzal a különbséggel, hogy te önszántadból jártál vele. - raktam hozzá fintorogva - Megmutattad már másnak? - tértem vissza az eredeti témához. Mindig elkanyarodok a saját életemhez.

Elena & Caroline

Emberi életemben nem szerettem ennyire Elenát. Tulajdonképpen fogalmam sem volt róla, hogy kell szeretni. Csak azt tudtam, hogy Elena mindent megkapott, olyan dolgokat is amire én is ugyanúgy vágytam, és ezért irigy voltam rá. De mióta átváltoztam megtanultam tisztelni és megérteni az embereket. Lehet, hogy még nem értem el a célig, de haladok a szeretet felé.
Elena nagyon szomorú mostanában és az egészben a legzavaróbb az az, hogy nem tudom mit tegyek a javulás érdekében. Semmi használható tanács, semmi.
- Bonnienak most tényleg nagyon sok problémája van. Ott van Jeremy a szellembarátnőivel és még a nagyiját is látta. Kicsit magába zuhant. Ami pedig Damont illeti, egyetértek a döntéseddel. Nem arra van szükség, hogy földöntsön pár asztalt, majd belefulladjon a whiskeys üvegbe. - mondtam nevetve, mivel elképzeltem a jelenetet. Damont pia nélkül el sem bírom képzelni. Ez az ő saját attribútuma.
Elena óvatosan visszatette a telefont a retiküljébe és kedvesen biztosított arról, hogy én is megoszthatok vele mindent. Láttam, hogy a Stefanos téma kissé megrázta, így témát váltottam. Előhozakodtam valami kedvesebbel.
- No és hol van Katherine? Hiányzik egy kis kalamajka. -kacsintottam, majd elnevettem magam. Ezt csak nem gondolhatom komolyan - Na jó, ez most nem komoly. Az életünk olyan drámaian fordulatos. Szörnyű. Sokszor. De így szép, soha nem unatkozunk. - mondtam és Matt felé intettem, mert szándékoztam rendelni egy italt.

Elena & Caroline

Matt mikor odajött hozzánk lebecézett, amit Elena egy kacsintással fűszerezett mosolygással toldott meg. Addig nem akartam reagálni míg Matt is ott volt, de utána könyörtelenül megtorlom.
- Egy felest kérek! Nehéz az élet mostanában.- mondtam mosolyogva és a kezemmel mutattam, hogy el is mehet. Ismerem Mattet képes lenne leülni és beszélgetni. - áá, nem értem mi van vele - fordultam Elena felé, majd eszembe jutott a mosolygása. Hirtelen szúrós szemeket villantottam rá, amin meglepődött, de különösképpen nem érdekelt.
- Ezt még visszakapod! - figyelmeztettem a barátnőmet. Természetesen Elena ezt nem vette be, így felnevetett és én is követtem őt.
A beszélgetés ez után kifulladt, de Matt megjelenése sem segítette a helyzetet.
- Kösz - dobtam oda, mikor elém tolta az italt, amit én egy hajtás fel is húztam - Tessék, kifizetve.
Mikor odaadtam a pénz véletlenül felemeltem a fejem és belenéztem világos kék szemébe, ami csalódottságot és fájdalmat tükrözött. Tudtam, hogy ez a viselkedésem miatt alakult így, de máshogy nem kopna le. Szegény. Eddig is mindig szenvednie kellett.

Elena & Caroline

Elena szívből nevetett és ennek nagyon örültem. Végre vissza jött az életkedve. Mostanában annyi szörnyűség történt vele. Féltem nem tudja majd feldolgozni, de ő az ÉN barátnőm, jó hogy sikerült! Annyira felvidult, hogy még egy partyba is meginvitált, amire természetesen nem mondhattam nemet.
- Ez egy nagyon ravasz kérdés, mivel erre nem szabad nemet mondanom - válaszoltam mosolyogva és felpattantam a helyemről - Hazaszaladok gyorsan és keresek valami jó rucit és ott talizunk oké?
A hangom vidám és felszabadult volt. Egyrészt, mert nem kellett tovább egy helyen tartózkodnom a volt pasimmal, másrészt pedig, hogy végre kikapcsolódhatok és jól érezhetem magam újra ilyen hosszú idő elteltével.Meg sem vártam Elena válaszát csak emberi tempóban kimentem a Grillből, majd vámpírsebességgel haza.


/Folyt. Szilveszteri party/

Damon és Stephanie



Új nap virradt rám és le ugrottam a Grill-be inni egy italt vagy kettőt vagy hogy jól le igyam magam de inkább társaságra vágytam. Most nem volt kedvem elugrani Elenahoz ahogy be nyitottam a Grillbe azonnal egy szabad asztalhoz ültem és kértem egy italt a pultostól. Nem is néztem szét hogy kik vannak a Grillbe ahogy ki hozta a pincér elvettem és bele ittam az italba aztán vagy 2 percig nézegettem a poharat és gondolkodtam hogy innen hova veszem az irányt. Szóltam a pincérnek hogy hozzon még egyet még ki hozza az italt
szét néztem kik vannak itt sok volt az ismerős arc. Mikor jobbra fordultam meg pillantottam egy igazán figyelem felkeltő teremtést azonnal megtetszett szőkésbarna haja és a zöld szeme. Sokáig nézegetem mosolyogtam rá párszor el is pirult és le sütötte a szemét aztán meg jött az italom gondoltam bele hogy a ez a csajszi jó lesz ma unalom üzőnek felálltam és oda mentem hozzá az úton zöld szemeit néztem. Le ültem mellé és elkezdtem beszélgetni vele.
-Szia. -mosolyogtam rá hogy még jobban piruljon el-
-Fizethetek neked egy italt. -néztem mélyen bele a szemébe és bele gondoltam hogy mit fogok vele csinálni 2 óra múlva.
-Hogy hívnak téged. - mosolyogtam rá és bele ittam az italomba

Eljöttem egész Mystic Fallsig, most pedig mit veszek észre? Hogy halálra unom magam... De mivel a városba még be se tettem a lábam, eldöntöttem, hogy kipróbálom magam valami újban: Mystic Falls felfedezésben... Első utam egy bárba vezetett, ahol először is jól leiszom majd magam, másodszor pedig... majd kitalálok még valamit. Az alkohol úgyis új ötletekkel áldja meg az embert. Vagy éppen a vámpírt... Nos az első ilyen hely, ahol bármit megtehetek, amihez kedvem van, a Mystic Grill volt.
Amikor a Grill ajtaja elé értem, megigazítottam a hajam, ami a nagy sietségben és szélben kissé kócossá vált. Nem mintha nem szeretném, és nem képviselném ezt a vadócos stílust, de legalább az első napomon, a városban, ne nézzek ki úgy, mint valami őrült... Beléptem a bár ajtaján, és kiszemeltem magamnak egy helyet, a Grill pultjánál. Nem ábrándoztam sokáig, és máris rendeltem a megszokott wiskhyt...
- Egy pohárka wiskhyt. – intettem a pincérnek.
Nemsokára meg is kaptam a rendelt wiskhy adagot, amit hamar le is húztam. Miközben a Grillben nézelődtem, észrevettem, hogy egy viszonylag helyes pasas engem bámul. Egy ideig szemeztem is vele, de nem kellett sokáig várni, míg csábos pillantásommal magam mellé hívtam. Addig a percig nem volt semmi különös a pasasban, de amikor közeledett, könnyedén megéreztem: vámpír. Rámköszönt. Annyit én is megtehettem érte, hogy visszaköszönök, hisz ha jobban belegondolok, kalandot is szerettem volna Mystic Fallsban... És még mindig akarok.
- Szia. – mosolyogtam, s tengerkék szemeibe, majd’ belefulladtam – Ülj csak le. – mondtam, majd a mellettem levő széket, kicsit megpüfföltem.
A pasas szívesen fizetett volna, nekem egy italt, de mostmár tudom... a fizetés mindkettőnknek csak egy igézés. Nem titkoltam, hogy rájöttem a kis titkára, de nem is lett volna miért. Így legalább már az elején nyitottabb lesz a beszélgetésünk...
- Figyelj szépfiú... – mosolyodtam el – Tudom, hogy mi vagy, és én is ugyanolyan könnyedén tudok magamnak egy italt fizetni... – vontam vállat lazán, majd odahajoltam hozzá, s a fülébe súgtam – Csak egy igézésbe telik, nem?
- Amúgy Stephanie vagyok. – válaszoltam egyszerű kérdésére – Hát te, ki vagy? – érdeklődtem.

Damon and Stephanie

Mikor le ültem a lány mellé elég kívánatos kedvében volt a drága, így egyre jobban érdekelt ő maga. Hamar rá jött az úgy nevezett titkomra de nem érdekelt roppant kíváncsi voltam hogy miért jött a városba de nem volt még kedvem megkérdezni tőle. Jobban érdekelt a szemilyésége de egyből rájöttem hogy ő is egy vámpír hát ez már csak egy ilyen nap mondtam magamba majd rá mosolyogtam.
-Igazad van csak egy igézésbe kerül de amint látom neked se kerül olyan sokba. - súgtam én is a fülébe és végigfutott a tekintettem a lányon, aztán meg adtam egy puszit az arcára.
-Tudom hogy jól esett a puszi nem is kell mond. -mosolyogtam a lányra aztán bemutatkoztam én is
-Akkor Üdv Mystic Fallsban az én nevem Damon.....Damon Salvatore a város leghelyesebb férfia. -dicsekedve mondtam neki majd a vállára tettem a karom és kacsintottam kettőt.
-Van már szálásód ? mert ha nincs szívesen lakhatnál nálam is. -érdeklődtem és kicsit magam felé húztam.

Látom ez a pasi se rossz felfogású, neki is leesett, hogy vámpír vagyok. Még szerencse... A fülembe súgta, hogy „...látom neked se kerül olyan sokba”, jól megnézte, hogy kivel is kezd ki, majd egy gyönge puszit nyomott az arcomra. Hát nem semmi... Körülbelül öt perce léptem be a Grill ajtaján, és máris egy lenyomat van az arcom egyik oldalán. Lehet, hogy öt perc múlva meglesz a második is? Majd megválik...
- Hát, nem igazán... – húztam el a szám bohókásan.
A pasi közölte velem, hogy tudja, hogy jól esett a puszija. Belül nem tagadom, hogy jó érzés volt, de ezt vele már nem közöltem, hisz nem akartam, hogy túl sokat képzeljen magáról... Bár azt hiszem, ezzel már elkéstem, mivel később elárulta nekem a nevét, és azt is, hogy ő a város legheyesebb férfija. Kicsit sem nagy az egója – hát persze, hogy nem – de legalább ebben hasonlítunk... E szavakkal megfogta a vállam, és kacsintott kettőt. Azt hiszem próbál közeledni... sőt biztos.
- A puszi? – kérdeztem először, mintha azt se tudnám miről van szó – Hát... elment. – mondtam sanyarú hangon.
Kételkedően – de azért éreztettem vele, hogy csak viccelődök – megkérdeztem, hogy biztos ő-e a város leghelyesebb pasija. Igaz, ő az első hímnemű, akivel Mystic Fallsban találkoztam, de attól még tényleg sármosnak, jóképűnek tartom...
- A leghelyesebb? Áh, azt kétlem... az előbb láttam egy sokkal jobb pasit az utcán. – mondtam nevetve.
Damon közelebb húzott magához – ezzel is éreztetve az imént említett közeledést – majd lazán megkérdezte, hogy találtam-e már szállást, mert szívesen befogadna. Ez mind szép és kedves, de emberek!?! Csak ma találkoztunk és még egy órája se ismerem... Nos ezt mondaná egy normális ember, aki nem az örökké-valóságban él, de én – mint már tudjuk – más vagyok. Úgysincs mit veszítenem, szóval belementem a dologba.
- Hmm, jól hangzik... – csináltam úgy, mintha épp nagyban gondolkodnék – De sajnos már van szállásom... – mondtam szomorkásan.

Damon and Stephanie

A lány hamar kapcsolt hogy én is tudom hogy ki ö és ennek örülök, de hidegen hagyott hogy ö is vámpír. Ha ember lett volna azért egy kicsivel jobb lett volna mivel tudtam volna egy kicsit kezelni de így sincs semmi gond nem sokára a tenyeremből fog enni.
-Igen a puszi. mondtam neki magabiztosan-Még hogy elment. -Nem kell hazudj tudom hogy belül jól esett. -mosolyogtam a lányra és beleittam az italomba de a kezem még mindig a vállán volt aztán a tekintettem újra szemeire került. Azt mondta hogy látott nálam egy helyesebb pasit is ezen csak röhögni tudtam.
-Helyesebbet ? -kérdeztem nevetve a lánytól. -Hát akkor nem tudom hova raktad a két szép szemedet. -fejeztem be a nevetést és csak mosolyogtam a lányra még ilyet, azt mondja nálam helyesebbet is látott. Nagyon érződött a közeledésem a lány iránt biztos csodálkozott hogy még csak 1 órája ismerjük egymást de már meg is hívom magamhoz. Nem tehetek róla szeretem a veszélyt pláne ha Stefanak ártok vele.
-Ha igy gondolod hogy helyesebb volt csak mond meg merre ment és elintézem. -és a lánynak bevágtam egy félmosolyt. A lány azt mondta hogy már van szállása ez kicsit elgondolkodtatott hogy bír egy ilyen ajánlatot vissza utasítani.
-Ohh az más pedig jól ellettünk volna. -válaszoltam komolyan és elmosolyodtam és meg simogattam az arcát.
-Különben honnan jöttél ? érdeklödtem a lánytól és rá tértem a fontosabb dolgokra is.
-Miért is jöttél ebbe a városba ? kérdezgettem a lánytól--Nehogy azt mondd hogy új életet kezdeni mert azt már unom.-Itt biztos nem lehet új életet kezdeni ebbe a városba. Ötlettem támadt hát ha meg tudom igézni egy éjszakára ha beválik nagyon jó vagyok ha nem meg akkor már mindegy. El kezdtem mélyen a zöld szemébe nézni és az igézést elkezdeni.
-Stephanie ma eltöltesz velem egy csodálatos estét és mindent megteszel amit mondok. -mosolyogtam el magam és továbbra is a lányra néztem remélve sikerült rá vegyem.

Damon nagyon magabiztos volt abban, hogy jólesett a puszija. Erre már csak egy huncut mosollyal reagáltam... A pasi ivott egy kortyot az italából, de a keze még mindig a vállamon pihent. Rákérdezett, hogy hova tettem a szememet, amikor helyesebbnek láttam valakit nála.
- Hát, nem tudom... De sajnos azt kell mondanom, hogy tényleg helyesebb volt nálad. – vontam vállat humoros gúnyolódással.
Azt javasolta, – méghozzá egy nagyon extra félmosollyal – hogy ha elmondom neki, merre ment az a, nála helyesebb pasas, utánamegy és elintézi. Az igazat megvallva nem is nagyon figyeltem, hogy éppen milyen pasik futkároznak az utcán jobbra-balra, de a heccelés az én stílusom.
- Nem kell, majd elintézem én. – kacsintottam Damonra.
Nagyon sajnálta – vagy legalábbis úgy tett, mintha sajnálná – hogy nem költözök hozzá, bár el tudom képzelni, mi lett volna ezzel a célja... A mondata közepén még az arcomat is megsimogatta.
- Lehet... – sóhajtottam.
Megérdeklődte, hogy honnan, és miért jöttem ebbe a városba.
- Stanmore-ból jövök. – válaszoltam szerényen a kérdésére – Csak mert hiányzott egy pár dolog az életemből... – magyaráztam – De inkább ne kérdezz rá, hogy mi. – mosolyodtam el.
Hirtelen mintha meg akart volna igézni, de nem tudom mennyire igaz ez, hisz már tudja, hogy vámpír vagyok és nem tudja megtenni... Mindenesetre eléggé feldühítettek az elhangzott szavak, ezért inkább felálltam és elindultam kifelé, a Grillből.
- Szánalmas vagy... – mondtam, és el sem köszöntem tőle.

Aznap minden nagyon rosszul indult.Szinte mondhatom,hogy bal lábbal keltem fel,mert semmi sem akart összejönni.Először azzal kezdődött,hogy amikor felébredtem,lementem a konyhába kávét csinálni magamnak.Pechemre a kávéfőző pont akkor robbant le.Fel kellett hívnom egy szervizt ,hogy javítsák meg,de mákomra nekem kellett bevinni azt is.Felöltöztem,leindultam a lépcsőn.A cipőmet akartam húzni,amikor rápillantottam a fogasra.Egy cetli volt odatéve,hogy el kell majd mennem boltba tejet,kenyeret,és valami szalámit venni.Éppen elindultam a kocsival azon gondolkodtam,hogy mi lenne,ha bemennék egyet a Grill-be,ha már otthon nem tudtam kávét inni.
-Nem!Majd ha elintéztem a dolgokat!-gondoltam magamban.Elviharzottam a Grill mellett és elindultam a szerviz felé.Betettem a kávéfőzőt,és mentem egyenesen a bolt felé.Mindent megvettem amit kellett,tejet,kenyeret és szalámit.
-Most már ráérek!Irány a Grill!!-gondolkodtam magamban.Megfordultam az autóval és már az járt a fejemben,hogy hamarosan megihatom az elkésett kávémat.Odaértem a Grill parkolójához,és bemenetem egyet dumcsizni,ha találok ismerőst.Szerencsémre találtam magamnak ismerőst,hiszen nem olyan nagy Mystic Falls.De nem is olyan kicsi város,tehát találtam új arcokat is.Kértem is egy kávét a csapostól:
-Egy kávét kérek szépen!-mondtam neki,majd leültem egy lány mellé,mert Ő volt az az ismerős akiről beszéltem.Nem tudtam hova tegyem,mert az arca és az egész lány is olyan ismerős volt,tehát leültem és rákérdeztem:
-Szia!Nem zavarok??-kérdeztem,és leültem,mert a lány rázta a fejét,és ez azt jelentette,hogy leülhetek.
-Bocs,hogy megkérdezem,de honnan ismerjük mi egymást?Nekem te olyan ismerős vagy,de még a nevedre sem emlékszem.Hogy is hívnak??Ja,Az én nevem Bonnie Benett!Ő is elmondta,hogy hívják:Charlotte Petrova.És még akkor sem esett le nekem,hogy ki is Ő valójában.Annyira hasonlított az egyik legjobb barátnőmre,Elenára és az ellenségemre,Katherine-ra,hogy rákérdeztem:
-Nem ismered véletlenül itt a városban Elenát és Katherine-t?-kérdeztem,majd abba is kellett,hagynom szerencsére,mert megjött a kávém:
-Köszönöm!-mondtam a pincérnek!Nem is kérdeztem többet Charlotte-ról,mert már annyi mindenre választ kell adnia nekem,hogy inkább hagytam megszólalni Őt is,ne csak én beszéljek...

Megérkeztem Mystic Fallsba és megszálltam egy hotelben. Nagyon unatkoztam, így arra gondoltam, hogy kimehetnék levegőzni és közben végigjárnám a kisvárost. Ahogy jártam az utcákat megpillantottam egy ígéretesnek tűnő bárt, így bementem. Leültem egy asztalhoz és rendeltem egy kávét. Megigéztem a csapost, hogy hozzon egy koktélt vérrel keverve.Épp vártam a koktélomra, mikor egy lány megszólított. Nagyon meglepetnek tűnt. Sok mindent kérdezett tőlem. Elmondta, hogy a neve Bonnie Benett és már tudtam, hogy az én ősi barátom leszármazottja. Udvariasan válaszoltam a kérdéseire:
-Szia. Még személyesen nem találkoztunk, én Charlotte vagyok. Még sajnos nem ismerem őket, de megszeretnék ismerkedni mindkettőjükkel.
Direkt nem mondtam meg, hogy milyen Charlotte vagyok, hisz tudtam, hogy Katherine is Petrova és féltem, hogy rájön kis is vagyok igazából. Még így is rájött szerintem, hogy valami kapocs van köztem és Katherine meg Elena közt, mivel a hasonlóság elárulja. De én csak tettem magam, mintha nem tudnék semmiről. Érdekelt, hogy milyen kapcsolata van a hasonmásaimmal, ezért rákérdeztem:
-Te honnan ismered Katherinet és Elenát? Pont mikor feltettem a kérdést megjött a magazinom és a vérrel kevert koktél. Szerencsémre a koktélon nem lehetett észrevenni, hogy vér is van benne, így nagy kő esett le a vállamról.Én elkezdtem iszogatni az italom és közben Bonnie válaszolt a kérdésre...

Charlotte & Bonnie

Irtózatosan sok mindent kérdeztem Charlotte-tól.Szerintem mire engedtem neki,hogy válaszoljon,alig tudta megjegyezni milyen kérdéseket teszek fel neki.De valami nagyon-nagyon furcsa dolgot láttam.Mikor a pincér kihozta nekem a kávémat akkor azzal együtt hozta Charlotte piáját is,ami koktél volt.Egy kicsikét pirosas volt,de annyira mégse látszott rajta.De én mindent észre veszek,engem nem lehet átvágni.Úgy láttam,hogy az vér volt.És most tényleg nem vezetett félre a látásom,mert amilyen koktélt itt csinálnak,az annál sokkal világosabb,még az epres is.De utána kapcsoltam
-Ez vér??Charlotte Te vámpír vagy??Atya úr Isten!Ezért voltál annyira furcsa nekem! Miért nem mondtad??Itt Mystic Falls-ban senki sem igazi ember.Na jó!Van néhány!
Annyira ledöbbentem,hogy hirtelen beállt a lepcses szám is,de hamar felébredtem:
-Húú!Tudom már!Te vagy Elena és Katherine hasonmása.Jobbanmondva Ők a hasonmásaid!
-Nem hiszem el!Még egy vámpír lépett be Mystic Falls-ba.gondoltam-Na nem baj!Megpróbálok kiszedni belőle valamit,ki is Ő valójában.De végül is lehet,hogy még Caroline mellett lesz egy másik vámpírbarátnőm.Nem! Nem!Gyorsan elhesegettem a gondolatot a fejemből.Nem tudtam mit mondani neki,de valamit mégis:
-És most mesélj Te!Hogy hívnak valójában?Ismersz valakit a Benett családfáról??Beszélj!Rajtad a világ szeme!De most annyira nem volt mit kérdezni tőle,tehát szép csendben elhallgattam és hagytam,hadd fecsegjen!!...

Miközben iszogattam az ízletes koktélom, olvastam a magazint is. Egyszer csak észleltem, hogy Bonnie pulzusa egyre csak növekszik és felnéztem gyanakodva. Rájöttem, hogy Bonnie észrevette mit iszok. Láttam rajta, hogy megdöbbent és mélyen legbelül meg is ijedt. Nem bántam, hogy rájött, hisz úgyis minden napvilágra került volna.A lány szokása szerint ismét nagyon kíváncsi lett és egy csomó kérdést halmozott fel, amikre én nem nagyon szerettem volna válaszolni:
-Charlotte Petrova vagyok, a hasonmások őse. A Benett család mindig is hűséges "barátom" volt, tehát jobb, ha te is az leszel! Most pedig mennem kell. Tudom, hogy jóban vagy Elenával, így kérlek add át a levelemet.
És az asztalra letettem egy levelet:
A levélben egy találkozót kértem a Shopping Center-ben. Bonnie meglepődött a levél láttán. De én csak ennyit mondtam neki: -Még találkozunk! És elrohantam a Grillből.

A levél láttán komolyan meglepődtem,mert nem tudtam,hogy honnan gondolta Charlotte,hogy Én be fogok menni a Grill-be,és hogy Ő már ezt a levelet korábban megírta.Mert ha én nem megyek be,akkor nem tudja elküldeni senkivel.
-Jó elviszem!-de akkor már Charlotte messze járt. Nem tudtam hova tenni.Beültem a kocsiba és egész végig az járt a fejemben,hogy Charlotte azt mondta,hogy jobb,ha vele is jóban leszek.Odaértem Elena házához és odaadtam neki a levelet.Megvártam amíg kibontja,mert nagyon kíváncsi lettem.Az állt benne,hogy egy találkozót kér a Shopping centerben.Visszamentem a Grill-be és Charlotte akkor is ott volt.Leültem mellé,és megkérdeztem tőle:
-Miért kértél találkozót Elenától a Shopping centerben??...